A soltvadkerti evangélikus óvoda
A környezet, amelybe az építész tervez, gyakran igen kemény kihívások elé állítja. Az előírások, a szabályozás, a program pedig tovább csökkentik a mozgásterét. Soltvadkerten a műemlék evangélikus templom és egy 2000-ben épült közösségi ház közé kellett Mészáros Gabriellának, Bereczki Sándornak és munkatársainak olyan házat alkotniuk, amely beilleszthető ebbe a kontextusba.
Soltvadkert is azok közé a települések közé tartozik, amelyek az 1990-es években szerezték meg a városi rangot. Ebből fakadóan alapvetően falusias utcaképpel rendelkezik, még az olyan sűrűsödési pontok környékén is csak elvétve találunk emeletes, zárt sorban álló épületeket, mint a központot képező hármas útkereszteződés, ahol a szomszéd településekről befutó utcák egy körfogalomban találkoznak.
E körforgalom szomszédságában áll az a tömb, amelyet bátran nevezhetünk a soltvadkerti „Insula Lutherana”-nak. Ennek leghangsúlyosabb pontján, a jelenlegi körforgalom nyugati ágára nézve szabadon áll az 1836-37-ben elkészült evangélikus templom. Az észak-déli tájolású épülettől nyugatra áll az a tömb, amely a korábbi, szűknek bizonyult óvodának adott helyet. A tömb lazábban beépített fele volt a – körforgalom délkeleti ágát képező – Bocskai útra néző része, ahol az új óvoda megépítése előtt az egykori idősek otthona állt. Sarokpontjára épült 2000-ben Joó Lajos építész tervei alapján a „Találkozások háza”.
Ez az emeletnyi magastetővel rendelkező, mázas cseréppel fedett földszintes épület, valamint az egyébként műpalával fedett műemlék templom jelentette azt az épített környezetet, amelyben a tervezőknek az új, ötcsoportos óvoda programját meg kellett valósítaniuk az EU pályázati kiírásnak megfelelően. Ráadásul mindezt úgy, hogy az ezredfordulón épült házzal egybe kellett építeni az óvodát.
Az óvodát a „Találkozások házával” összekötő nyaktagon keresztül lehet megközelíteni, innen nyílik az az előtér és középfolyosó, amelyről a csoportok öltözői, vizesblokkjai és szobái nyílnak. A bejárattól balra helyezkedik el lépcsőház, amelyen keresztül az emeleti, speciális rendeltetésű helységek (könyvtár, tornaszoba, orvosi szoba, sószoba, nyelvi labor, logopédia) közelíthetőek meg.
A tervezőknek egyszerre kellett alkalmazkodni mindkét épülethez. Erre született válasznak tekinthető az új óvodaépület építészeti megformálása, az alacsony hajlásszögű, fémlemezzel burkolt tető, a vakolt, semlegességre törekvő homlokzatok, amely eleinte erősen megosztotta a helyieket, ám mire elkészült a ház, elfogadták azt. (A tervekről korábban az építészfórum is beszámolt.)
Kelecsényi Kristóf
