A változások hatására Torino érseke, Severino Poletto kardinális egy liturgikus-közösségi központ megépítése mellett döntött a Via Borgaro-n álló acélüzem területén. A Krisztus Lepléről elnevezett templom hétszögű alaprajzát hét torony veszi körül, amelyekhez kápolnák csatlakoznak. A csonka toronycsúcsok felülvilágítóként funkcionálnak. A hétszögű alaprajz kialakítása szimbolikus, hisz a hetes szám nagy jelentőséggel bír a vallásban. A templom főtengelye a város felé irányul.
Az új egyházi komplexumban számos, eddig a város különböző pontjain szétszórt funkció került elhelyezésre. A templom fő tere alatt kapott helyet a gyűlésterem, míg az épület más tömegeiben találhatók a lakások és az irodák, valamint a hétköznapi miséknek helyet adó kápolna, a paplak és egyéb, ifjúsági és szabadidős célú helyiségek. Háromszintes, lineáris kialakítású épületek zárják körül a belső udvart.
A megbízót és a tervezőt kötelezték az acélmű eredeti kéményének megtartására. A komplexum egyik oldaláról a kémény a régi funkcióra emlékeztet, a másik oldalról nézve azonban a keresztnek nyújt támasztékot. A kéményt vékony, tövisszerű lemezekkel burkolt spirálvonalú acélszerkezet veszi körül, és tetején 60 m magasan helyezték el a keresztet. A négyszögletű keretben elhelyezett kis harangok a torony alján, a bejáratnál kaptak helyet.
A felülvilágítóként is működő üreges tornyok egy függesztett henger mentén pilléreken állnak.
Az építésznek az is feladata volt, hogy Krisztus Leplét az oltár mögött valamilyen módon megjelenítse. Mario Botta és munkatársai egy számítógépen generált, fekete-fehér pixelekből álló kép segítségével kőből idézték fel a szent leplet: különböző formájú kis vörös veronai márványtéglákkal érték el, hogy a felülről érkező fény hatására létrejövő fény-árnyék “grafika” kiadja Krisztus arcát.
Szöveg: Mario Botta Architetto
fotó: Enrico Cano