Airport 2075: milyen lesz a jövő reptere?
A gépről egyenest az autóba? A reptér mint országok közötti, határoktól független élettér? 2075 légikikötőjét tervezték meg a 2019-es Fentress Global Challenge indulói.
Míg Budapesten évek óta az a téma, hogy végre létrejön-e a Ferihegy és a belváros közötti kötöttpályás összeköttetés, a nagyvilágban ennél jóval komolyabb viták zajlanak a légiközlekedés körül. Többek között a repülőgépek közismerten nagy széndioxid-lábnyoma miatt, de Londonban vagy az Egyesült Államokban komoly kérdés a reptéri infrastruktúra és a város viszonyának tisztázása is. A Fentress Global Challenge 2019-ben beletenyerelt a levesbe: nem csak azt állítja, hogy a légiközlekedés 2075-ben is életünk szerves része lesz, de azt is, hogy a jelenleginél sokkal fontosabb szerepet kap.
A pályázaton több mint ötven ország félezer hallgatója vett részt. A feladat a reptéri terminálépületek minden szempontból történő fejlesztése volt, tekintettel az építészetre, a mobilitásra, az épített környezetre, a technológiára, a flexibilitásra, a biztonságra – a zsűri pedig a megvalósíthatóság és a felhasználói élmény szempontjait is figyelembe vette.
A tízezer dollárral elismert első helyezett, az „Infinity Airport” Daoru Wang (North Carolina State University, Raleigh, NC, USA) munkája. Wang vizsgálatainak fókuszába a repterek közlekedési rendszerét helyezte, és egy városi környezetben működő „drive-through airport” koncepciójának kidolgozására fókuszált. Azaz arra, hogy miként lehet az autós forgalom optimális kiszolgálásával a repteret minél szervesebben beilleszteni a környező urbánus kontextusba. Az építészhallgató a tóruszcsomóból merített inspirációt; a reptér alaprajz így két egymásra fektetett végtelen-jelre emlékeztet.
A háromezer dolláros második díjat Samantha Pires kapta, a New Jersey Institute of Technology (Newark, NJ, USA) hallgatója, aki a newark-i reptér jövőjére dolgozott ki víziót. Szemben az első díjassal, Pires a közösségi közlekedésre fókuszált, John Kasarda „Aerotropolis” néven ismert vízióját véve alapul. Kasarda feltételezése szerint a jövőben a repterek a város élő szövetének részévé válnak majd. Pires ennek nyomán a közösség bevonására, a munkahelyi infrastruktúrák teremtése, az élhető és lakható környezet kialakítására fókuszált – szembeállítva mindezt a ma „biztonsági színházként” működő repterekkel.
A kétezer dolláros harmadik díjat Christopher Johnson brit hallgató (University for the Creative Arts, Farnham, UK) kapta a londoni Heathrow reptérre készített vízióért. Johnson szerint a reptér a jövőben is használatban maradhat, ezért az alsó szintre helyezett közlekedési infrastruktúra fölé intenzív beépítést tervezett, amely új városi rétegeket hoz létre a Heathrow meglévő épített tömegének hiátusaiban. A hallgató ezt egyfajta nemzetközi zónaként képzeli el, amely független az országhatároktól – ebből az ideából nem nehéz kiérezni a jelenlegi brit politikai események visszhangját.
A díjazottak között nyilvános szavazás nyomán két további, ezer-ezer dolláros díjat is kiosztottak; ezeket Chai Yi Yang és Ng Yi Ming (University of Malaya, Kuala Lumpur, Malajzia), illetve Riki Rozenberg, Evelyn Kreslavsky és Mai Whiteson (Tel Aviv University, Tel Aviv, Izrael) munkái nyerték meg.
A Fentress Architects alapítója, Curtis W. Fentress a világhírű kínai-amerikai építész, I. M. Pei irodájában szerzett gyakorlatot, majd 1980-ban hozta létre saját stúdióját Denverben. A legtehetségesebb diákokat megcélzó Fentress Global Challenge-et idén hetedjére hirdették meg. A választott témakör, a jövő reptere közel áll az iroda profiljához is; a Fentress portfóliójában többek közt Denver, Los Angeles és a dél-koreai Incheon reptereinek bővítését és felújítását találjuk. A zsűriben ebben az évben Curtis Fentress mellett többek közt Charles Waldheim, a Harvard University School of Design urbanisztikai irodájának igazgatója, Ken Gidlow, a NASA Johnson Space Center technikai szaktanácsadója, illetve az oakland-i és a dallas-i repterek vezetői is szerepet vállaltak.
