"Álommunka volt" - Kéry Balázs
A kaposvári vasútállomás rekonstrukciójának belsőépítészeti munkájával nyerte el a 2016-os év belsőépítésze címet Kéry Balázs. A munka eredményeként az állomás épületének eredeti értékei újra megjelentek. A munkafolyamatról és a különböző szakágak között zajló eredményes együttműködésről Molnár Zsuzsanna kérdezte.
Molnár Zsuzsanna (MZs): A díj átvételekor, köszönőbeszédében megemlítette a kaposvári lakosokat, akik mikor értesültek az állomás rekonstrukciójáról, ők maguk is kutatómunkába kezdtek és számos információval látták el Önt az épület eredeti állapotával kapcsolatban. Mit jelentett a helyi lakosok számára a rekonstrukció?
Kéry Balázs (KB): A kaposváriak büszkék a városukra. Hagyománytisztelő értékrend jellemzi őket, az elhanyagolt állapotban lévő állomásépület nem felelt meg elvárásaiknak, igényeiknek. A rekonstrukció előtt az épület gyakorlatilag csak azt a funkcionális célt szolgálta, hogy az utazó megváltsa a menetjegyét és útnak induljon, illetve megérkezzen. Egykor ennél jóval szélesebb igényeket szolgált ki az épület. Népszerű resti is működött az állomás épületében, ma emléktábla jelzi, hogy ott alakult meg a Somogy Megyei Kisgazdák Egyesülete 1908-ban, Nagyatádi Szabó István vezetésével. A kaposvári lakosokra visszatérve: kiemelten fontos volt számukra, hogy a város ezen emblematikus épülete megújuljon. Megkapó volt, hogy ennek érdekében többen is kutatómunkába kezdtek és tevékenyen részt vettek az épület történetéhez kapcsolódó dokumentumok megtalálásában. Több újságcikk, könyvek és régi fotók kerültek elő a kaposváriaknak köszönhetően. A helyiek segítségével kerültem kapcsolatba Szigetvári György egykori kaposvári főépítésszel is, aki a rekonstrukció évében töltötte 90. életévét. Érdekes találkozó volt, mert a szakmai kérdéseket illető visszaemlékezés mellett kaposváriként személyes kötődéséről is mesélt Gyuri bácsi. De többekkel is beszélgettem, akik gyermekkori élményeiket elevenítették fel: milyen volt az étterem, az utazások során hol várakoztak, az egyes terekben milyen színűre voltak festve a falak. Érdekes, hogy az első osztályú váróteremre kimondottan sokan emlékeztek. A személyes történetek, visszaemlékezések megismerése mellett természetesen tudományos vonulata is volt a kutatásnak: a művészettörténeti, restaurátori tanulmányok, valamint az építésztervezőkkel közös, alapos kutatások becsületesen megalapozták a műemléki épülettel kapcsolatos tervezői munkát.
MZs: Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy családja révén Ön is kaposvári kötődésű. Mindez hogyan hatott Önre a munka során?
KB: Abszolút fontos volt számomra a kötődés, hiszen így én magam is jobban tudtam kapcsolódni a városhoz, a helyi lakosokhoz. Ők pedig nagyon számítottak rám és arra, hogy kiemelkedő eredménnyel zárul a munka. Ily módon – ahogy egyéb munkáim során is – igyekeztem legjobb tudásom szerint ellátni a feladataimat. Hangsúlyoznom kell, hogy a tervezési és kivitelezési folyamat egyaránt komoly csapatmunka eredménye volt a Kuna Ferenc vezetése alatt működő MÁV Zrt. Műszaki Tervezés Főosztálya jóvoltából, valamint Gregó Tibor és Ábrahám Péter közreműködésével, akik a generáltervezői feladatokat látták el a kaposvári épület esetében. A MÁV MT – mint megbízó – révén olyan komoly tervezői gárda állt össze, amely esetében minden szereplő részéről egyszerre volt jelen a tisztelet a századfordulós épület értékei felé, illetve az egyértelmű szándék a jelen kornak megfelelő új részletek kortárs megfogalmazására. Itt szeretném kiemelni a két felelős építész tervezőt, Markó Andrást és Németh Tamást. Nagyon szoros együttműködés alakult ki az építészek és köztem. Egy igazán összetett tervezési és kivitelezési folyamatról volt szó: a külső és a belső tér számos ponton kapcsolódott egymáshoz. Sok esetben tudtuk úgy kidolgozni a belső tér kialakítását, hogy megnéztünk korabeli metszeteket, illetve a külső tér tagozatainak ismeretében tudtuk lekövetni a belső tér kialakításának lehetőségét. A külső és a belső együtt él a kaposvári vasútállomás esetében. Ezért az építészek bevontak az ő munkájukba, míg ők is aktívan részt vettek az engem illető munkafolyamatokban. Ilyen szempontból álommunka volt a kaposvári, én legalábbis így szeretek dolgozni: közösen, csapatmunkaként hoztuk meg a fontos döntéseket. Így természetesen köszönet illeti irodám tagjait is, Álmos Gergőt, Kozma Zoltánt és Debreceni Pétert, akik szintén részt vállaltak a munkában.
MZs: A terek kialakítása során miként jutottak arra döntésre, hogy megelevenítik Pfaff Ferenc terveit és az azokból 1900-ban felépült eredeti épületet?
KB: Az épület tekintetében komoly művészettörténeti kutatáson alapuló feltárás zajlott Hajdú Virág vezetésével. Úgy döntöttünk, hogy a bizonyíthatóan rekonstruálható tereket eredeti formájukban állítjuk helyre, a megváltozott igények miatt új formát kapó terek esetében azonban úgy próbáltunk viselkedni, hogy kortárs megfogalmazású részletek jöjjenek létre, a régi értékeket erősítve. Mivel műemlék épületről van szó, az új igényeket kielégítő funkciókat úgy kellett bevinni az épületbe, hogy azok a legkevésbé konkuráljanak a műemléki terekkel. Inkább gazdagítani, felemelni szerettük volna az épület elemeit, tereit az új funkciók ily módú megformálásával. Célunk volt továbbá mindezzel semlegesen a háttérben maradni, tiszteletben tartva az eredeti értékeket. Ilyen új funkció többek között a MÁV-START évek során megnőtt helyszükségletének kielégítése. Ez a nagyobb helyigényű egység a harmadosztályú váróterem helyére került, ahol a pénztárak napjaink ízlésének megfelelve igyekeznek semlegesek maradni. Érdemes kiemelni a padlóburkolatot is, melynek létrehozása során egy hagyományos technológiát alkalmaztunk: terazzo felületek kerültek a padlóra, melyek gyakran rákúsznak a csarnok falára vagy a padokra.
MZs: Nemcsak azért érdemes áttekinteni az épület történetét, hogy képet kapjunk annak eredeti állapotáról, hanem azért is, mert a lassan 120 éve épült állomás meghatározó változásokon is átesett az idők során…
KB: Alapvetően akkor épült a vasútállomás, amikor Kaposvárra érkezett a vasút. Míg napjainkban az a célunk, hogy mielőbb elhagyjuk az állomásokat – legyen az vasúti megálló, buszpályaudvar vagy repülőtér – addig egykor az állomás az elindulás és megérkezés helyszíne volt, ahol az utazók hosszabb időt is eltöltöttek, szívesen várakoztak. Ezt szolgálta ki a resti, ahol az utasok rendszerint megebédeltek vagy ittak egy pohár frissítőt. Azokban az időkben persze az időhöz való viszony is más volt. A Pfaff Ferenc által tervezett épület sokkal inkább volt közösségi tér, mint átmenő forgalmat bonyolító állomás.
MZs: 1942-ben a modernizáció jegyében átalakították a kaposvári vasútállomást. Milyen változásokon esett át akkor az épület?
KB: Alapvetően a kornak megfelelően történt meg az épület revideálása. Az építészek egy modern, korszerű állomásépületet szerettek volna létrehozni, megfosztva azt a kor által feleslegesnek tartott túldíszítettségtől, sallangoktól. Az átalakítás a megváltozott funkcióknak is próbált megfelelni. Én összességében károsnak tartom az 1942-es átalakítást, mert oly módon tüntette el az épület értékeit, hogy szinte nyomukat sem találtuk. A modernizáció továbbá az addig egységes külső és belső építészeti jegyeket szétválasztotta és eltérő hangulatú építészeti jegyekkel illette a tereket: a belső tér teljesen megváltozott, kívül szélfogókat tettek az épület elé, ablakokat falaztak be, összességében tehát tönkretették az eredeti architektúrát.
MZs: Milyen állapotban volt az állomás mielőtt elindult a 2016-os rekonstrukció?
KB: Az épület nagyon rossz állapotban volt. Nem csak lelakott volt, az állagmegóvás miatt is hozzá kellett nyúlni: több helyen beszakadt a födém, a pincében állt a víz. Az épület újratervezése hosszú folyamat volt. Ami azonban segítette a munkafolyamatot, hogy – ahogy korábban is említettem – alapos kutatómunkát lehetett végezni az épület kapcsán. Amellett, hogy sok információhoz jutottunk az állomásról, nagyban hozzájárult az eredményes munkához, hogy Pfaff Ferenc további két hasonló állomásépületet tervezett Szatmárnémetibe és Versecre. Elsősorban az utóbbi volt az, amely nagy segítségünkre volt a tervezés során. Ahol lehetett, eredeti formájában állítottuk helyre az épületet, és a mennyezeten tanúfelület is készült a restaurátorok által. Ahol viszont ezt nem lehetett létrehozni, ott díszítőfestők alakították ki a felületeket. Versec analógiaként való felhasználását a Műemléki Zsűri is megtámogatta Dévényi Tamás elnökletével.
MZs: A kaposvári vasútállomás esetében egy 1900-ban épült épület találkozik napjaink építészetével…
KB: Igen, mindig izgalmas munka egy régi épülethez nyúlni és kortárs részleteknek helyet adni benne. A felületek nincsenek túldíszítve, így könnyen kapcsolhatók hozzájuk modern elemek, melyek esetében úgy gondolkodtunk, hogy semlegesen megjelenve emeljék a korabeli elemek értékét. Ahhoz, hogy a két kor ne zavarja egymást, nemcsak a semlegességre törekedtünk, hanem igyekeztünk elválasztani egymástól a különböző időszakokat: a bútorokat és a további elemeket elhúztuk a falaktól, hogy azok a térben helyezkedhessenek el. Az állomás épületében az egyik új funkcióval megjelenő egység egy kormányablak, melynek bútorzata és formavilága adott volt, azonban ennek esetében is úgy alakítottuk ki a teret, hogy sehol se tapadjanak a falhoz az objektek, az eredeti falburkolat – mely kialakításának módjára régi tervrajzokon találtunk rá – mindenhol szabad maradt. Az épület többi részében nem voltak ilyen fixen meghatározott elemek, de több helyen is nagyobb átalakításra volt szükség az elmúlt évtizedekben kialakult új funkciók miatt. Ilyenek a megnövekedett hirdetőfelületek, az elektronikus tájékoztatás, a pénztárablak nagy átlátható üvegfelülete és így tovább. Ezeknek az újdonságoknak és a korabeli épületnek kellett összhangba kerülniük, egymást támogatva. Az új részletek teszik maivá az épületet, megtartva annak értékeit. Meglátásom szerint, ha nem kerültek volna kortárs elemek az épületbe, egy régi épület újjáépítéséről lenne csupán szó, ami mai szemmel nem lenne hiteles. Így azonban a két kor egymást kiegészítve erősíti egymást, nem alá-fölérendeltségi viszonyt létrehozva.
Hadd mondjak erre egy konkrét példát: az utascsarnokban a pénztárcsarnok felé van egy átjáró, amire újonnan lett igény. Ezt egy áttöréssel tudtuk létrehozni, melyet a két épületrész között alakítottunk ki. Régen a harmadosztályú váróterem kapott helyet az adott épületrészben, egy nagyméretű négyzetes ajtón keresztül lehetett megközelíteni a várótermet. Mi három hatalmas nyílással áttörtük a falat, hogy a pénztárt bekapcsoljuk az utascsarnokba. Ezt a három áttörést úgy is ki lehetett volna alaktani, mintha már az 1900-as években is így lett volna, ez azonban nem volt célunk. A korabeli stílusú íves megoldás helyett három kortárs kapuzat jött létre, mely erősen jelzi, hogy itt beavatkozás történt, az összhang mégis megmaradt az épületen belül.
MZs: Emblematikus elemei a belső térnek a világítótestek. Hogyan találtak rá ezekre a lámpaburákra?
KB: Sokáig kerestük a megfelelő világítást. Egyfelől biztosítani kellett azt a világítási értéket, amit a MÁV előír, másfelől olyan lámpatesteket szerettünk volna beépíteni, melyek tökéletesen passzolnak a belső terekbe. Kerestünk kortárs lámpákat, bizonyíthatóan korabeli lámpákat, de nem találtunk megfelelőt. Így az a döntés született, hogy mi magunk tervezzük meg a lámpákat. A Zengővári Kft.-vel közösen hoztuk létre a tojásforma miatt régebbi korokat idéző, de mégis modern megfogalmazású, kortalan lámpatesteket. Itt is fontos hangsúlyoznom, hogy a kiváló eredményhez milyen nagyban járult hozzá, hogy aktív csapatmunka eredményeként jött létre a világítás.
MZs: A rekonstrukció sikerességét az év belsőépítésze díj mutatja igazán. Mit jelent az Ön számára ez az elismerés?
KB: Amikor az ember dolgozik, nem az jár a fejében, hogy vajon milyen díjat érdemel majd a munkája. Nagyon megtisztelő számomra, hogy elnyertem ezt a díjat, ez alapvetően a szakma elismerése. Szokatlan számomra, hogy mennyi megkeresés érkezik hozzám azóta: előadásokra hívnak, és több megbízást is kaptam a díjnak köszönhetően. Nagyon jól esik, hogy értékesnek tartják a munkámat. Elmondhatom, hogy a kaposváriak is meg vannak elégedve az eredménnyel, büszkék rá, hogy híre ment a vasútállomás rekonstrukciójának. Úgy szoktam fogalmazni, hogy visszakapták a vasútállomásukat.
Molnár Zsuzsanna
