Az otthonukat vesztett embereknek szükségük van a személyes tér visszaszerzésére és egy megbízható közösségre, melyre számíthatnak. Könczöl Emese Mária, Pálfy Viktória és Winkler Márk terve erre ad megoldást, miközben sorra veszik a jelenlegi épületben és a mellette lévő telekben rejlő lehetőségeket is.
Egy jó hajléktalanszálló feladatai közé tartozik a befogadás, az útmutatás, az oktatás, vagyis az, hogy segítő kezet nyújtson azoknak az embereknek, akiknek nincs hova fordulniuk. Az otthonukat vesztett embereknek szükségük van a személyes tér visszaszerzésére, és egy megbízható közösségre, melyre számíthatnak. A jelenlegi épület mindezek ellátására majdhogynem alkalmatlan, sok szempontból a mai igényekhez korszerűtlen. A szobák nagyok és túlzsúfoltak, hiányzik a személyes tér, miközben a közösségi terek sem léteznek. A berendezések elavultak, sok helyen gyerekeknek szóló díszítéseket alkalmaznak. A belső udvarok jelenlegi méretükkel és arányaikkal egy jó hangulatú pihenőhely helyett inkább kellemetlenek: szűkösek és árnyékosak. Mindezek ellenére az épület és a mellette lévő beépítetlen telek sok lehetőséget rejt magában, melyekre mi az alábbi ötletet dolgoztuk ki.
A hajléktalanszálló átstrukturálása
Az épület belső rendszerének újjászervezésénél az alábbi szempontokat tartottuk lényegesnek:
- minden lakószoba rendelkezzen természetes szellőzéssel és fényforrással
- minden lakónak legyen lehetősége személyes tárgyainak biztonságos tárolására
- legyen lehetőség közösségi tevékenységeket szervezni, ugyanakkor elvonulni is.
Lakószobák
A mostani 20 fős szobák tereit felosztottuk 2 fős alvóegységekre, melyekhez a folyosó végén biztosítottunk közös fürdőszobákat. Az utca felé néző épületrész jelenlegi szobafelosztását felhasználva 4 fős szobákat alakítottunk ki, saját fürdővel. (Ezek gépészeti vezetékezése úgy oldható meg, hogy a földszinten vagy a pincében egy álmennyezetben elrejtve összegyűjhetőek.) A mobilitási nehézségek miatt a földszinti szobákat akadálymentesen alakítanánk ki. Azok a párok, akik vállalják, hogy ügyelnek a lakóterületükre, a szomszédos telekre tervezett ház első emeletén páros lakóegységet kapnak.
Közösségi helyiségek
A mostani rendszerben az alulméretezett közösségi helyiségek helyett tágas, flexibilis tereket vizionáltunk. Az épület hátsó traktusának hálótermeit felszabadítva egy tágas konyha-étkező teret képzeltünk el, amely társalgóként is funkcionál, emellett könnyen befogad közösségi foglalkozásokat is. A földszinti bejárati teret is egyesítettük a mostani felszabdalt terek sokasága helyett. A pince ablakos tereit kihasználva további, különféle foglalkozásokat befogadó helyiségeket helyeztünk el. Továbbá a szomszédos telken lévő ház földszintjén és alagsorában is közösségi helyiségek (pl. barkácsműhely, sportszoba) helyezkednek el.
Udvarok
Kétségkívül az egyik legnagyobb beavatkozás a szálló középső közlekedőszárnyának kibontása. Ez azért indokolt, mert a mostani két kis udvar sötét és nehezen hasznosítható, illetve az átsturkturálás indokolatlanná teszi a középső lépcsőház meglétét. Ezzel a beavatkozással egy nagy, fényes udvart kapunk, ahol jó időben sokféle foglalkozás, akár művészeti tevékenység (pl. színjátszás) is tartható. Ez az udvar a szálló védett, belső terévé válhat, amely pozitívan hatna az itt lakók közérzetére. Az új házhoz egy szerényebb, teraszos udvar tartozik, mely nappal teljesen nyitott. Ezzel a gesztussal és az utcafronti publikus kávézóhelyiséggel bárki bemehet erre a kis udvarra, interakcióba léphet a két ház lakóival, mely a társadalomba való visszaintegrálódást segíti.
Vízszintes és függőleges közlekedés
Mind a szálló, mind az új épület egy-egy fő közlekedőmaggal rendelkezik, melyeket egy külső lépcsőház fog össze. Ez az összekapcsolási gesztus lehetővé teszi azt is, hogy, akár a különböző foglalkozásokra, az új házból átjárjanak a szállóba.
További apró beavatkozások a szállón
A működést tovább könnyítő beavatkozások közé tartozik, hogy a bejárathoz legközelebb eső szobákban kapott helyet az orvosi ellátó, illetve egy nappali-éjjeli melegedő-menedék, melyet rövid idejű tartózkodásra szántunk. Törekedtünk arra, hogy a lakók számára mindenhol lehetőség legyen a saját holmik biztonságos tárolására.
Új épület
A szomszédos telekre egy olyan új ház került, melynek alsó szintjein közösségi helyiségek, míg emeletein különböző lakástípusok találhatóak:
- az első emeleten mikroegységek, ezeket a hajléktalanszálló önálló tagjai kaphatják meg
- a második és harmadik emeleten kiléptető lakások, melyeket azok kaphatnak meg, akik a szállóban laktak, de sikerült álláshoz jutniuk
- a negyedik emeleten duplexek helyezkednek el, melyek CSÁO-ként (Családok Átmeneti Otthona) működnek
Ezáltal a rászorulók szélesebb körének kínál lakhatási alternatívát az új épület.
Az új egységek működése összekapcsolt, céljuk hogy az átmeneti megoldáson túl egy hosszú folyamat elemeként részt vegyenek a hajléktalan emberek társadalomba való visszaszövésében. Cél, hogy a bővítéssel egy olyan épület jöjjön létre, melynek célja, hogy az ott lakóknak lehetőséget adjon egy jobb jövő eléréséhez.
Könczöl Emese Mária, Pálfy Viktória, Winkler Márk
Részlet a zsűri értékeléséből
„A terv alapos és átgondolt rendszert hoz létre az átalakított és magasabb igényszintre emelt átmeneti szálló és a tervezett kiléptető otthon esetén is. A kettő építészetileg és funkcionálisan is kiegészíti egymást, a lakóminőség szinte teljes skáláját elérhetővé teszi. Az alaprajzi séma fő alapvetése a középső traktus elbontása, ezzel egy nagy és tágas, jól használható kert jön létre, e köré szerveződnek a szálló lakószobái. Örvendetes, hogy a szerző az egyes szobák bútorozását is kitalálta, jól megoldotta. A privát és publikus terek jó aránnyal lettek meghatározva. A közösségi terek flexibilitása fontos, sokféleképp használható terekre van a legnagyobb szükség. A meglévő szálló épületében két- és négyfős szobák kapnak helyet, néhol saját vizesblokkal. Kritika lehet a szigorú szerkesztés miatt kialakuló hosszú folyosó, amit helyenként fel lehetett volna lazítani egy-egy teresedéssel. Ezáltal a közös tevékenységek terei még sokfélébbek lehetnének, és a tömegszállás hangulat is méginkább eltűnne.
A meglévő szálló mellé kerül a még magasabb igényszintre tervezett kiléptető otthon és CSÁO. A kettő egymáshoz való viszonya szép, rendezett. A közöttük kialakuló tér a belső privát udvar publikus párja. A kettő remekül kiegészíti egymást, mindenki megtalálja a neki tetsző minőséget, használatot. Dicséretes, ahogy a tervező külön bemutatja a kerthasználatra vonatkozó javaslatát. Az új épület földszintjén publikus funkciók kapnak helyet. Nagyon fontos a külvilággal való kapcsolatteremtés lehetősége, munkahely teremtése. A reggeliző-kávézó és a bérelhető iroda bevonzza a környék lakóit, profitot termel, és lehetőséget ad az otthon lakóinak a munkavégzésre. Ehhez kapcsolódik a terasz, a nappal városi, publikus tér, ami a tömb hátsó része felé egy nyitott udvarrá válik."
A BME Lakóépülettervezési Tanszék megjelenését a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.
szerk.: Fürdős Zsanett