Hogyan találhat a mai világban építészeti és képzőművészeti feltöltődésre helyet egy alkotó csoport Eger léptékű kisvárosban, amelyre jellemző az általános (ezáltal a kulturális) elvándorlás? Csak úgy, ha erre megfelelő közeget teremt magának. Az önkormányzat megkeresésével olyan épületet keresett csapatunk, amelyben már senki nem látott potenciált. Sajnálatos módon, de legnagyobb szerencsénkre akadt volna több is. Ami rögtön beindította a fantáziánkat az a Gárdonyi kertben, a Gárdonyi emlékmúzeum mellett 7-8 éve a lassan az enyészetté váló régi GAMESZ épület volt, a történeti Gárdonyi kert egy jelentős darabkájával. Építőipari, társadalmi és intézményi összefogással példaértékű felújítást sikerült megvalósítani. Az épületet kevesebb mint 1 év alatt új külső és belső értékekkel sikerült felruházni, a helyszínen talált tárgyak újrahasznosításával.
Az igényszint meghatározásánál a műszakilag szükséges, de elégséges, viszont a funkcionalitás elérésnek maximuma volt az irányadó. Így született meg az „arkt művészeti ellátó”, amely a kávé és borkerttel közösen reményeink szerint és erőfeszítéseinknek köszönhetően, a Gárdonyi emlékmúzeum mellett maradandó élményt fog nyújtani az idelátogatóknak. Az „ellátó” kiállításokkal, workshop-okkal, előadásokkal, szakmai bemutatókkal (minden művészeti ág mellett, a gasztrokultúra világából is) szeretne egy új intézményi formát működtetni.
A folyamat: szakítva a tapasztalati tudásunkkal, fordított irányból kellett a megvalósulást megszervezni.
1. megfogalmaztuk, hogy milyen műszaki megoldásra lenne mindenképpen szükség
2. megkerestük a hozzá szükséges gyártót, hogy mit tudna rendelkezésünkre bocsátani
3. megtörtént a felajánlás, kialakult az építészeti eszköztár, amely alapján megszülettek a végleges gondolatok, döntések, elkészültek a részlettervek
4. legvégül a felkért szakkivitelező ill. támogató pedig elvégezte a tervek alapján a felajánlott építőanyagokkal a feladatot
A tervezés új értelmet nyert, majd a kivitelezés pedig közösségi tevékenységgé emelkedett. Sok ember, nagyon sok munkája van az épületben. A legnagyobb hozzáadott érték pedig, a szervezés, az együttműködés egyre növekvő hálója lett. A folyamat által, a jelenlétek személyessé váltak, aminek köszönhetően barátságok, kapcsolatok kötettek, és ennek következményeképpen a ház részben el is veszítette a jelentőségét, hiszen az emberi kapcsolat sokkalta erősebb nála. Kialakult egy közösség, amelyben mérnökök, művészek, főiskolások, szakmunkás tanoncok és tanáraik, szakemberek, civilek, s végül, de nem utolsó sorban rabok és őreik is egyaránt integrálódtak.
A kiállítás a folyamatot, a történetet mutatja be. Az elmélyülés mértékétől, a kiállításon eltöltött időtől függően biztosítunk lehetőséget a folyamat értelmezésére, a tapasztaltak, élmények átadására. A kiállítási installáció a projektre illetve munkáinkra jellemző magatartásunkat tükrözi. A pavilon adottságait alapul véve alakult ki a közlésre szánt információk térbelisége. A tengelyes szimmetria kettőségét kihasználva, a belső udvar két oldalán kialakult kiállítótér-részben a folyamat előtti és utáni állapot kiragadott absztrakt modellje jelenik meg, amely a keveset itt időző áthaladók részére is szolgál információval. A megjelenített két tér az építészeti gondolkodásmódot legjobban visszaadó, arra leginkább jellemző (kommunikációs) eszközt, a helyszínen talált anyagok újrahasznosítását, transzformációját mutatja be.
Belépéskor térbeállított, befüggesztett épület elemek (ablakok, ajtók, beépített szekrények, lámpatestek) írják le a “talált” teret, az állapotra jellemző tagoltság, zsúfoltság érzékeltetésével. Az átváltozás után az anyagok új jelentéssel felruházva jelzik a megszülető, folyamatosan változó funkció használati tárgyait, a terek összenyitásának, felszabadításának térérzetet sugalló módon. A transzformáció során többek között az ajtólapok asztalfelületté, a funkciójukat vesztő ablakszárnyak asztallábakká, a tönkrement beépített szekrények megmenthető polcai ülőalkalmatossággá, a szekrények ajtólapjai új bútorelemekké, kiállítási felületekké, a lámpatestek optikai álmennyezetté alakulnak át.
Következő rétegként a két térrészt körbeölelő három falszakaszon, az installáció háttereként jelenik meg a történetet, a szereplőket bemutató folyamatábra, falgrafi ka, három időintervallumot meghatározva. Az átalakulás előtti állapotot az előkészítő folyamat kíséri, a hely és az együttműködő partnerek (önkormányzat, főiskola, szakközépiskola, börtön, stb.) megkeresésével, ezt követi a megvalósulás szakasza az apszist is magába foglaló hosszanti falon, ahol tovább gazdagítva a résztvevők sorát, belépnek a történetbe a támogatók (kivitelező, építőanyag gyártó cégek, stb.), míg végül a harmadik falszakaszon az összefogás utóélete látható, a kiállításokkal, főiskolai jelenléttel és az épület megtöltését elősegítő kávézó megnyitásával.
Az ábra igyekszik feltérképezni és bemutatni a társadalmi összefogás minden résztvevőjét illetve a szereplők közötti összefüggéseket, együttműködést és a folyamat során kialakult kapcsolatokat, azt a hatalmas erőfeszítést, háttér-, szervezőmunkát, amely nélkül nem sikerülhetett volna megvalósítani célunkat.
A folyamatábrát szemmagasságban fényképsor, fotódokumentáció kíséri, a helyszín átalakítás előtti állapotától kezdve, az építés alatt készült fotókon át, a megvalósult művészeti központ és annak megtöltését bemutató pillanatfelvételekkel bezárólagosan. A fotósorozat segít a folyamat időbelisége, hálózata (grafi ka) és térbelisége (installáció) közötti kapcsolat értelmezésében is.
Tapasztalataink, élményeink továbbadásához még egy médiát segítségül hívtunk. Az egri Eszterházy Károly Főiskola Rajz és Vizuális Tanszék hallgatói dokumentumfilmet készítettek, amelyben számos szereplőt, többek között a rabokat is megszólaltattak. Ennek rövidített változata, angol felirattal, a folyamat illetve a pavilon kiállító térsorának középpontjában, az apszisnál elhelyezett vetítőfelületen mutatjuk be.
Hogyan találhat a mai világban építészeti és képzőművészeti feltöltődésre helyet egy alkotó csoport Eger léptékű kisvárosban, amelyre jellemző az általános (ezáltal a kulturális) elvándorlás? Csak úgy, ha erre megfelelő közeget teremt magának. Az önkormányzat megkeresésével olyan épületet keresett csapatunk, amelyben már senki nem látott potenciált. Sajnálatos módon, de legnagyobb szerencsénkre akadt volna több is. Ami rögtön beindított a fantáziánkat az a Gárdonyi kertben, a Gárdonyi emlékmúzeum mellett 7-8 éve a gyomok alatt szunnyadó, lassan az enyészetté váló régi GAMESZ épület volt, a történeti Gárdonyi kert egy jelentős darabkájával. Építőipari, társadalmi és intézményi összefogással példaértékű felújítást sikerült megvalósítani. Az épületet kevesebb, mint 1 év alatt új külső, és belső értékekkel sikerült felruházni, az újrahasznosítás égisze alatt. Az igényszint meghatározásánál a műszakilag szükséges, de elégséges, viszont a funkcionalitás elérésnek maximuma volt az irányadó.
Így született meg az „arkt művészeti ellátó”, amely a kávé és borkerttel közösen reményeink szerint és erőfeszítéseinknek köszönhetően, a Gárdonyi emlékmúzeum mellett maradandó élményt fog nyújtani, az idelátogatóknak. Az „ellátó” kiállításokkal, workshop-okkal, előadásokkal, szakmai bemutatókkal (minden művészeti ág mellett, a gasztrokultúra világából is) szeretne egy új intézményi formát nyitni.
Az “arkt” projekt című kiállítással pályázunk, melynek alcíme az Arkt-tól az ellátóig. Az arkt építész stúdió 2002-ben alakult. Kezdetekben kizárólag építészeti feladatokkal foglalkoztunk, később bútor tervezéssel, majd 2012-től fényfestéssel, képzőművészeti tevékenységek körével is bővült a referenciáink köre. Végül 2014-ben indult el az arkt művészeti ellátó kialakítása/megfogalmazása, Eger egyik rendkívül frekventált helyén, a Gárdonyi kertben (a Gárdonyi emlékmúzeum tőszomszédságában, az egri Vártól 3 perc sétára). Az elmúlt 12 év alatt az iroda kapott hideget-meleget, volt csúcson, és mélyben. 2011 és 2014. között készült az iroda eddigi legizgalmasabb, és szakmai körökben is elismert munkája: Gál Tibor pincészetének új épülete - Egri Bikavér Múzeum és Pince borbár. Az épület jelölést kapott a 2014. Média Építészet díjára, valamint meghívást kapott 2015. Mies van der Rohe Prize válogatójára (a Mies van der Rohe alapítvány jóvoltából).
Úgy érezzük 13 évünk tanulságait örömmel megosztanánk másokkal, terveink, gondolataink, tapasztalataink, sikereink színes egyveleget alkotnak, amit kár lenne önmagunknak megtartani.
Az arkt művészeti ellátó 13 év munkája, tapasztalata szinte mindenkihez szól. A projekt megindításakor szempont volt, hogy az önkormányzatoknak szeretnénk példát mutatni, hogyan lehet ésszerűen, fenntarthatóan, kicsit több szervezéssel ugyan, de értéknövelő épületfelújítást, és üzemeltetést megvalósítani (és ezáltal picit szembehelyezkedni azzal a tendenciával, hogy az Uniós pénzekből csomaguljunk mindent polisztirolba, műanyagablakkal, és a legolcsóbb greslapokkal). Nem minden értéktelen, ami nem új, és nem műanyag, csak foglalkozni kell vele, és új értelmet, értéket adni, teremteni belőle.
A felújítás során az intézmények egymásra is rácsodálkoztak, illetve megismerték egymást, egymás munkáját, tevékenységét. Az együttműködés az arkt kerten kívül is folytatódott sok esetben! A közösség építő ereje újra megmutatkozott, és a bevont rétegek mindenképpen, de a velük kapcsolatban álló emberek is kíváncsian kezdtek érdeklődni, hogy mi is “EZ”? Azt is örömmel mondhatjuk el magunkról, hogy az eredményeink végére, a politika is háttérbe vonult. Az indulásunkkor az ellenzék természetesen támadta a kezdeményezést, annak ellenére, hogy nem politikai indíttatású volt, és bár a jelenlegi városi vezetőség mellé állt, a politikai semlegesség az első perctől kezdve a legfontosabb cél volt, mert ennek a közegnek, nem 4 évre, vagy 8ra, hanem sok 10 évre szeretnénk teret biztosítani. Végeredményként, lassan az egy éves beköltözés után, a városban politikai oldaltól függetlenül mindenki elismeri, hogy letettünk valamit az asztalra, és már egyik párt sem szeretné csatározás helyszíneként felhasználni. Összefoglalva, az arkt projekt minden olyan alkotó vagy alkotni vágyó közösségnek ötletet nyújt, akik szeretnék megteremteni saját közegüket.
Továbbá az önkormányzatok, a települési intézményeknek példát mutat összefogásból, összehangolt munkából, amire véleményünk szerint egyre nagyobb igény, és szükség lenne. Foglalkozik olyan szociális vonalakkal, mint a rabok visszaintegrálása a társdalomban, továbbá gyakorlati helyszínt biztosít azon szakmunkás tanulóknak, akikre reméljük, hogy nem csak az ész és szív nélküli felújítási munkák várnak a jövőben.
Rövid távú célunk a projekt minél szélesebb körben történő megismertetése (dokumentálása), hosszú távú cél pedig a fent már leírtak!
Kommunikációs felületeink már részben rendelkezésre állnak webhelyünk, www.ellato.arkt.hu, videóink a youtube-os sávon folyamatosan bővülnek a egri főiskolás hallgatóinak köszönhetően, facebook-os oldalunk szintén frissül. Terveink között szerepel, hogy a 2016. Média Építészet Díján is szeretnénk indulni, és megismertetni a nagyközönséggel történetünket.
Elképzelésünk szerint szeretnénk real-time webkamerás kapcsolatot is létrehozni a biennálé és az arkt művészeti ellátó között. Ennek célja inkább a helyi (magyarországi, ezen belül megyei és városi) lakók látószögét szélesíteni a világ, az építészet irányában. Kitekintés biztosítani, valamint felhívni a fi gyelmüket, hogy a valódi értékek akár ott vannak a saját szemük előtt. Nem kell 1000 km-t utazni, ahhoz, hogy “aha-élményük” legyen, elég csak felsétálniuk a Gárdonyi kertig, és ott megkapják! (a webes kapcsolat biztosítaná, hogy a kiállítás ideje alatt az arktban folyó/történő eseményeket meg lehet (ha csak virtuálisan is) tekinteni. (ilyen történések lehetnek: tetőfelújítás, főiskolás workshop, előadások, kiállítás megnyitó, borkóstoló a Brancs kávé és borkertben, gyerekprogramok, stb.)
A biennálé megnyitója környékén szeretnénk a köztv médiában is bemutatni a projektet. Eger városban a helyi újság, helyi tv, és rádió mindenképpen média partnerünkként tekinthető, ezeken a platformokon biztosan fogjuk népszerűsíteni. Az Építészfórumon keresztül a szakma felé is mindenképpen publikáljuk gondolatainkat.
A kiállítás végeztével pedig vándorkiállítás formájában mutatnánk be a hazai közönségnek is az installációt (pl: Budapest, Fúga vagy MAMŰ, Egerben akár a Kepes Intézetben.)
arkt csoport tagjai:
A kiállításon bemutatott anyagot, az arkt művészeti ellátó létrehozása során szerzett tapasztalatokat, annak építészeti és társadalmi vonatkozásait szeretnénk széles körben elérhető kiadvány formájában kiadni, a katalógus méretét, tartalmát, költségeit ennek megfelelően alakítani.
A katalógus tartalmi felépítése is a kiállítás koncepcionális rétegződésén alapul.
Első részben a kiállító térben megjelenített installáció kerül bemutatásra, a helyszínen talált anyagok transzformációjára, újrahasznosítására összpontosítva, a kiállításon készült fotókkal, kísérő szöveggel.
A következő rész taglalja a kiállítás háttereként megjelenő folyamatábrát, mutatja be a történet résztvevőit, szereplőit, az alkotóktól az együttműködő partnereken és támogatókon keresztül az épületet használókig. Elemzi a kapcsolati viszonyok létrejöttét, alakulását.
A fotósorozat segítségével bemutatja a helyszínt, az átalakulás előtti állapotokat, az építés folyamatát és a projekt utóéletét, a kiállításo-
kat, főiskolai hallgatók jelenlétét, művészeti életet. A főiskolai hallgatók által készített dokumetumfi lm DVD mellékletben megtekinthető.
Ezután kerül sor a részletesebb információk ismertetésére az újrahasznosítás és a társadalmi összefogás értékeinek, tapasztalatainak kifejtésére, valamint a folyamat építészeti, tervezői szempontból érdekes kérdéseinek felvetésére, mint például a támogatásokból felépülő eszköztáron alapuló építészeti döntések magától értetődőségének tárgyalására.
A záró fejezetben pedig az alkotók, az arkt csoport (tetőtérben bemutatott) munkáinak bemutatása történik rajzokon, maketteken, szöveges ismertetéseken keresztül.
A katalógus szöveges anyagát a magyar mellett, olasz és angol nyelven kívánjuk prezentálni.
A katalógus technikai jellemzői az előzetes egyeztetés alapján:
- tervezett méret: 148,5x210 mm, álló formátum
- tervezett terjedelem: 192 oldal
- tervezett példányszám: 1500 pld
- paraméterek: belív 192 oldal, 4+4 szín ofszet 120 g (Munken Polar kreatív papír)
borító 4 oldal, 4+4 szín ofszet 300g (Munken Polar kreatív papír)
- kötészet: cérna ragasztott kötés
Fábián Gábor, Fajcsák Dénes