Az Ég áldásai – irodaház Mauritiuson
Sánta Gábor alábbi írása ismét messzi tájra, távoli kultúrába kalauzol bennünket. Charles Correa mauritiusi irodaháza kapcsán nyerhetünk betekintést a Keleten teljesen evidens szemléletbe, hogyan kell a természeti elemekhez alkalmazkodni, az áramló térszervezéssel kapcsolatot létesíteni kint és bent között.
A tízezer éves indiai hagyomány értékei nem egy önbizalomhiánnyal küzdő nép manifesztumai. A mai indiai kultúra sem veszítette el a megújulásra való képességét, élő eleven kortárs művészeti koncepciók tárháza ma is.
Előttem fekszik Charles Correa építészeti hitvallása, melyet 1995-ban vetett papírra az életművét bemutató kötet, "Az Ég áldásai" előszavaként. A rendkívüli gazdagságú életpálya összefoglalása a hasonló című kiállítás és film megrendezése után egy évvel került az egész életművét bemutató kötetbe. (The Work of Charles CORREA by Kenneth Frampton, 1996.)
Ha Indiára gondolok, mindig a bőség és a gazdagság az első asszociációm. Végtelen türelemmel készült kézműves remekek, selyemfestmények, gazdagon faragott kőtemplomok, a múlt egymásra rakódó rétegei, mint a színes avar az erdőben. A levelek aláhullanak az égből, ragyognak a színek napfényben, majd elhervadnak és eltemeti őket az idő. Correa munkássága még jó ideig ragyogni fog.
Építészetére a terek fényes tágassága a leginkább találó jelző. Az Ég áldásai egy vertikális értelemben fordított térszemléletben értelmezhetőek pontosan - az emberi művek azok a terek, melyeket elhódítottunk az Ég végtelen kékjéből. A hagyományos indiai és kambodzsai templomhegyek felfelé törő ékek, melyeket az Ég terébe építünk és a kis belső terű, oldalt nyitott szentélyek, folyosók és kapuzatok csak a közöttük húzódó udvarok tágasságával együtt értelmezve válnak teljességgé. A szabad ég alatt a hegynek felfelé vezető ösvényt nevezi CORREA a rítus útjának.
’’Indiában az Ég meghatározza az épített formákat és megnyitja tereinket. Ezen a forró éghajlaton a legkellemesebb időszak az este vagy kora reggel a szabad ég alatt, a ház zárt terein kívül. Ennek számtalan változata létezik, épp csak kilépve a szobából ... a veranda ... az udvar egy fa árnyékában vagy egy tágas pergolával fedve. Minden pillanatban a fény különböző minőségének és az áramló levegő hatásának kitéve ezek a terek létezésünk centrumára hatnak … Ázsiában az oktatás jelképe sohasem egy kis vöröstéglás észak-amerikai iskola volt, hanem a guru, aki egy fa alatt üldögél. Az igazi megvilágosodás reménytelen egy szoba zárt terébe zárva, csak a szabad ég alatt képzelhető el.’’ – Charles Correa: Az Ég áldásai
Az áramló terek találmányát, - melyet nem Frank Lloyd Wright talált fel, hiszen a keleti építészeti hagyományban mindig is jelen volt - Correa vertikális irányban tágította ki. Az Ég áldásai nem merülnek ki a fénnyel. A víz éppúgy az égből érkezik, mint a tűz forrósága. A Hyderabadban 1965-68 között megépült ECIL irodaháznál Correa a vízzel elárasztott tetőt használja az épület túlmelegedése ellen, azaz a vizet a tűz ellen. Igazi keleti művészetszemlélet, ahogyan az elemek egymás elleni hatalmát használja fel a ház védelemére.
A mauritiusi L.I.C. irodaház egy láncszem Correa gesztusértékű városi szövetbe helyezett épületeinek sorában, a hasonló megoldások között elsőként megépült hyderabadi ECIL irodák és a Madrasban 1987-92 között épült MRF gumigyár székháza után. A koncepció lényege a karakteres bejárat előtti városi tér kialakítása a több emelet magasságú hangsúlyos árnyékoló-szerkezet alatt. Az épületek homlokzata minden esetben semleges a környezet felé, de a bejárat és az árnyékoló tető alatt a homlokzat mozgalmas teraszházzá oldódik és többszintes tetőkert váltja fel az egyszerű homlokzati architektúrát.
A L.I.C. háznál a korábbi munkákhoz képest még egy új elemmel gazdagodott a homlokzatképzés eszköztára, az árnyékoló-szerkezet raszterét érdekesen tükröző többszintes függönyfallal. Trópusi körülmények között általában kerülni kell a nagyméretű üvegfelületeket, de a tájolással és az árnyékolással együtt Correa erre a problémára is választ adott, miközben eredeti célja, az árnyékoló tetőtől elválasztott lebegő homlokzati kialakítás is csorbítatlanul megmaradt.
Végül azt hiszem, azt is el kell mondanom, hogy nem szeretem ezt a házat, illetve talán pontosabban fogalmazok, ha azt mondom, nem szeretem a várost ott, ahol áll, és így magát a házat sem. Port Louis szörnyű klímájú afrikai kisváros állandó közlekedési anomáliákkal, magas légszennyezettséggel, napközben tömeggel, tülekedéssel. A város pozícióját csak a kikötő hajózhatósága indokolja, a környező hegyek karéja kizárja a frissítő széljárást, így a nyári időszakban Port Louis valósággal fuldoklik a hőségben. Bár az általános nézet az, hogy Port Louisban nem szabad lakni és a többség reggel autóban ülve lépésben érkezik a városba, és alkonyatkor ugyanígy távozik, de vannak megszállott Port Louis-iak, akiket nem tántorít el az estére kiürülő néma város forrón izzó halotti csendje sem. Érdekes hely. Rettenetes.
Sánta Gábor
L.I.C. – Life Insurance Corporation of India - irodaház Mauritiuson
vezető tervező: Charles Correa
