Az egri Valide szultána törökfürdő maradványainak hasznosítása

Dobi Attila diplomamunkája (2004), mely része volt Eger Kulturális Főváros programjának.

Koncepció: Dobi Attila

Prológ
Eger 1596-os elestét 91 éves török uralom követte. Az újonnan betelepült lakosság döntő többsége török, illetve mohamedán volt. Ezen emberek életében a fürdőkultúra fontos szerepet játszott. Vallási és tisztálkodási szempontból egyaránt komoly feladata volt fürdőiknek, melyekből Egerben mintegy négy működött. A Valide szultána fürdője elsősorban a vagyonosabb lakosok tisztálkodási céljait szolgálhatta, míg a kisebbszerű fürdő elsősorban a szegényebb török lakosság részére épült.
Kattintson a képre a nagyobb változatért!  Kattintson a képre a nagyobb változatért!

Rise and Fall
Dolgozatomban a nagyobbik, a Valide fürdő múltját és "tervezett" jövőjét vázolom fel. A fürdő keletkezését 1596 és 1665 közé teszik, nevét az uralkodó édesanyjától, az anyaszultánnétól, törökül "válidé"-tól nyerte. Ebben a jellegzetesen oszmán fürdőben, a hamamban, szemben az ilidzsával, nem volt fürdőmedence, hanem az egész épület padozata alatt fűtőcsatorna-hálózat húzódott, melynek forró levegője átmelegítette a járószint kőburkolatát, s a keletkező pára megtöltötte a fűtőhelyiségeket. A hamamhoz szükséges forró gáz a fűtőkemencével felforrósított víztartályból áradt szét, az izzasztóhelyiségbe.
Kattintson a képre a nagyobb változatért!  Kattintson a képre a nagyobb változatért!

Az északi - déli irányban elfekvő épület szélessége közel 13 méter, hossza pedig a még feltáratlan előcsarnokkal együtt kb. 37 méter. A fürdő bejárata a keleti oldalon a vár kapujával szemben nyílt. A négyzetes alaprajzú, 11 x 11 méter méretű, magasan kiemelkedő kupolával fedett előcsarnok ablaktalan helyiségéből a vendég a keskeny téglalap alaprajzú s félgömbkupola fedésű előtérbe, a tepidáriumba jutott. Innen nyílt az épület középpontjában emelkedő tulajdonképpeni fürdőhelyiség, a caldarium - törökül sicaklik - kb. 10,8 x 10,8 méter méretű, négyzet alaprajzú, kilenc osztású helyiségkomplexuma. A caldirium négyzetes alaprajzának megfelelően a szögletekben egy - egy hasonlóan négyzet alaprajzú, kb. 3x3 méter méretű, kis kupolával fedett négy sarokkamrát formáltak. Ezek hátsó falába szamárhátíves felső záródású fülkék mélyedtek. A négyzetes alaprajzon a négy sarokkamra megépítése révén egyenlő szárú, kereszt alaprajzú központi tér alakult ki, melyek szárai a sarokkamrák között négy oldalkamrául szolgáltak.

A caldarium centrumában így kialakult nyolcszögletű alaprajzú, nagyobb kupolával fedett tér képezi a tulajdonképpeni izzasztóhelyiséget. A középen emelkedett az ugyancsak nyolcszögletű pódium, az úgynevezett "köldökkő" - törökül göbek tasi - nevű lapos tetejű márványépítmény. Ezen elheverve izzasztották magukat a fürdő látogatói. Ebből a centrális izzasztóhelyiségből nyílt a falak mentén, a leírt módon kialakított sarok - és oldalkamrák egy - egy bejárata. A fürdővendégek vízellátásáról a kamrákban falikutak gondoskodtak, melyek alatt a termálfürdőnél már megismert mosdókutak állottak. A tepidáriumban és a caldariumban derengő világosság a kupola héjazatát több sorban áttört "üvegszem"-eken szűrődött a helyiségekbe.

A Valide szultána hamam gőzfürdő kellő hőre való felfűtését s a vízmelegítést az épület déli végében, földbe süllyesztetten elhelyezett fürdőkamrából táplálható, kváderkövekből megépített 2,38 méter átmérőjű fűtőkemence szolgáltatta. A kemence falán sugarasan nyílott a forró levegőt s az égéstermékeket elvezető hypocaustum rendszer rácsszerű fűtőcsatorna hálózata, mely a tepidárium és a caldarium padozata alatt épült ki, s biztosította a helyiségek kellő felfűtését.

Figyelembe méltó adatok kerültek elő a gőzfürdő vízellátásának megoldásáról is. Eszerint részben forrásvízzel, részben pedig kiemelt kútvízzel üzemelt, de feltételezhető, hogy a fürdő falikútjai forrásvízzel működtek. A falakba épített csőhálózat égetett agyagból készült, terrazzo szigeteléssel.
Kattintson a képre a nagyobb változatért!  Kattintson a képre a nagyobb változatért!

Reload
Az 1950-es próbaásatások ígéretes titkokat sejtettek, de a kutatás négy év után abbamaradt. Később a szomszédos telket tulajdonosaival egyezségre jutva, a fürdő teljes területe feltárásra került, részben restaurálták, a hasznosítására irányuló törekvések azonban nem hoztak sikert. A maradványok védőtető alatt várták, hogy sorsuk jobbra forduljon és elfoglalhassák méltó helyüket a város egyéb műemlékei között.

Muzika-agressio
A terület, melyen a fürdő épülete található, a Dobó teret az egri várral összekötő sétálóutcáról nyílik, a Dózsa György tér déli oldalán. Maga a fürdőépület az utca szintje alá süllyedt, egykori padlóvonala az utca magasságának vonalától 260 centiméterrel lejjebb fekszik. A szomszédos védett épület részben a fürdő romjai fölé nyúlik, a romokat az épület alatt is feltárták, annak tűzfalát pedig egy vasbeton gerendára terhelték, mely gerenda egy acélpillérrel a fürdő falain belülre - a fürdő előcsarnokába - könyököl.
Kattintson a képre a nagyobb változatért!  Kattintson a képre a nagyobb változatért!

A terület zártsorú beépítettsége ellenére merőben más beépítési módot választottam. Az ezen irányú próbálkozások ugyanis hamis, túlzó épületformát eredményeztek. Az utca síkjába történő lefedés ismét kivitelezhetetlen volt, lévén, hogy a fürdő megmaradt falainak némelyike föléemelkedik ezen magasságnak.

A megoldást egy, az utca szintjétől a fürdő fölött emelkedve futó lefedés jelenti. Az így lefedett fürdő területén kávézó, internet-kávézó, cukrászda kerülne berendezésre. A tető felfogható egyfajta térként, az utca folytatásaként, ahol várakozhatnak, gyülekezhetnek, iszogathatnak az emberek. Ezen "rámpa-épület" bal oldalán, a terület építmény által el nem foglalt részén egy sétányt alakítok ki, mely a Dózsa György teret - Dobó utcát köti össze, a Céhmesterek udvarával, megszüntetve ezzel az újonnan kialakított "tér - épület - utcácska" únió "zsák" jellegét. A Céhmesterek udvara egy, a nyolcvanas években, felszabadított belső udvarokból szervezett bevásárló utca. Az egykor "kafa" épületegyüttes mára "fénysérültté" vált, a város "véráramába" történő újbóli bekötésével talán ezen udvar élete is felpezsdíthető lenne.

Miért kávé
Felvetődik a kérdés, múzeum helyett - ami magától értetődő volna - miért "csak kávézó" kerül kialakításra ebben az országos viszonylatban is jelentős törökkori emlékünkben? Példa-ellenpéldaként az egri várat hoznám fel, mely minőségében fürdőnkhöz hasonlatos, mennyiségében jócskán túl is tesz rajta. Nyáron, a túristáknak köszönhetően nagy forgalmú, de révén, hogy a körbejárható múzeumokon kívül mással nem szolgál, az év nagy részében kihasználatlan, nem "belakott". Kölönösen nem az egriek által, akik - miután az utolsó kőig ismerik - már fel sem néznek rá... látják csupán a város fölé magasodni. Hogy kiszabadított fürdőnknek jobb sors jusson osztályrészül, olyan leendő funkciót kell találni, mely lehetővé teszi, hogy a mindennapi élet folyásába illeszthessük, kulturális értékét és idegenforgalmi "csali" mivoltát egyaránt figyelembe véve. Úgy gondolom, erre egy - a nyugati kultúra szája ízére formált - török kávézó a megfelelő.
Kattintson a képre a nagyobb változatért!  Kattintson a képre a nagyobb változatért!

Hogyan
A kávézó bejárata egy, az utca szintjéről a fürdő falával párhuzamosan lefutó lépcsőn közelíthető meg. Innen a lépcsővel azonos szélességű sáv fut ki az épület alól, ami közlekedőként, külső teraszként is funkcionál. A bejáratot úgy alakítom ki, hogy az egybeessen a fürdő egykori bejáratával. Ezen belépve a vendég az előcsarnokba jut. Ebben a helyiségben a padozat egy jó része megmaradt, ezt mindenképpen megtartom, a megfelelő rétegrend kialakítása után ezen burkolólapok eredeti helyükre kerülnek vissza, a hiányzó részeket pótló új szerkezet álltal körülölelve. Az előcsarnok kiállítótérként is üzemelne, a fürdő történetét bemutató állandó, és egyéb vándorkiállításoknak adhatna helyet.

Az előcsarnokból nyílva alakítom ki a vendégeket kiszolgáló toaletteket. A műemlék egyéb helyiségeit "fogyasztótér" gyanánt hasznosítom. Itt kerülnek elhelyezésre az internet konzolok, a vendégek vizipipáznának, a korábban ideszállított és raktározott török süteményekből válogatnak, török módra készült kávét szürcsölnek, akinek a Korán nem tiltja alkoholt fogyasztana. Mindeközben pedig szemügyre vesznek egy török hódoltság korabeli fürdőt, sőt azáltal, hogy használják, tulajdonképpen újjáélesztik azt, sajátos formában és funkcióval persze. A tepidarium és a caldarium padlófűtéssel ellátott volt, a padozat nem, de annak tartópillérei jó állapotban maradtak fenn. Az egykori padozat helyén elhelyezett "üvegfödémmel" és a pillérek megvilágításával a hypocaustrum rendszere is bemutatható lenne.

Az emögött elhelyezkedő kemence maradványa és a fűtőhelyiség padozat alatti része is ily módon kerülne bemutatásra. Az építési teleknek a maradványok által el nem foglalt részére telepíteném a kávézó gazdasági helyiségeit. A kiszolgálópult, iroda, raktárak, öltözők kapnának itt helyet, a szűkösség miatt egymás fölötti szinteken elhelyezve. A tető, az utcához hasonlóan melyből felfut, szintén kőburkolatú lenne, azzal az eltéréssel, hogy a nehéz "macskakő" helyett itt három-négy centméter anyagvastagságú mozaikot használnánk.
Kattintson a képre a nagyobb változatért!  Kattintson a képre a nagyobb változatért!

Miből
Az épület deszkával zsaluzott betonfelületet kapna. Mindenképpen valami egyszerű, semleges anyagot szerettem volna használni, ami a fürdő kőből-téglából rakott - szintén egyszerű - falainak meghagyja a "Mr Hollywood" szerepet, és finomságával, túlzó anyagminőségével nem vonja magára a tekintetet. A deszkazsalu azáltal, hogy rusztikussá teszi a betonfelületet tulajdonképpen semlegesíti annak high-tech jellegét, ezzel is elősegíti az újszerűen formált épület illesztését a történelmi belvárosi környezetbe.

szerző: Dobi Attila (diplomamunka, 2004)

A terv része volt Eger Kulturális Főváros programjának.