Az építész stúdió nyerte a Szentháromság téri zöldfelületek megújítására kiírt pályázatot

A téren lévő, 6529-es helyrajzi számú, önkormányzati tulajdonú, VK-KP-2 övezeti besorolású közpark a háború előtti időkben be volt építve, jelenleg azonban nagyrészt üres területről van szó, ahonnan a legszebb rálátás adódik a Mátyás-templomra. A május közepi határidővel kiírt versenyen végül az építész stúdió koncepciója nyert, amelyet részletesen az alábbi írásban ismerhetnek meg.

Ideológiai megalapozás
A történeti előzmények feltárása során világossá vált, hogy a Szentháromság park területe korábban sokáig beépített volt. Bár az épületek a területről eltűntek, építésre szánt területi jellegét a mai napig őrzi. Városépítészeti szempontból a Tárnok utca térfalai folytatásért, egyfajta lezárásért kiáltanak, melynek kezelésére még a közelmúltban is születtek koncepciószintű elképzelések.

Az elmúlt évek ugyanakkor arra is rávilágítottak, hogy a terület jelenlegi formájában is értékes eleme a Budai Várnegyednek, hiszen a sűrű beépítettségű Várban jelenleg ez az egyetlen nagyobb kiterjedésű zöldfelület, közpark. A Várnegyed leginkább frekventált területrésze a Mátyás-templom és a Halászbástya környezete. Évente több százezer turista látogatja meg ezeket az építészeti és kulturális nevezetességeket, óriási embertömeget és ezáltal terhelést generálva azok környezetében. A Szentháromság tér környezetének 2015-ben befejezett felújítása során a terület gyalogos és gépjárművel járható burkolt felületei rendeződtek, minőségi teret és méltó környezetet biztosítva a műemléki épületek számára.

A területhez kapcsolódó zöldfelületi fejlesztés azonban sajnálatos módon elmaradt.
Az utóbbi években egyre többször előforduló időjárási szélsőségek révén a nyári hőhullámok, forró és csapadékmentes napok és hetek egyre gyakoribbá váltak. Ezt sajnos ugyanúgy érzi az otthonában kertészkedő ember, a munkahelyén éppen a feladatát ellátni próbáló irodista, vagy a Budai Várnegyedbe ellátogató belföldről, vagy külföldről érkező turista. Úgy gondoljuk, hogy kifejezetten a megváltozott – és sajnos vélhetően csak egyre erősödő – időjárási tendenciák miatt is tekinthető a Szentháromság park a Budai Várnegyed – még a jelenlegi, beépítetlen állapotában is – egyik legértékesebb, számos zöldfelületi potenciált magában rejtő területének.

Meglévő térszerkezet
A parkterület a Mátyás-templom melletti burkolt felülethez, valamint a Tárnok utca menti járdafelülethez képest kiemelt terepszinten helyezkedik el. A kiemelés a Tárnok utca irányából kb. 40-60 cm, míg a Mátyás templom felől kb. 40-270 cm. Ezeket a szintkülönbségeket a terület határán húzódó támfalak és a beléjük metsződő rámpák, lépcsők hidalják át és biztosítják a kapcsolatot a szomszédos területekkel. A tér hozzávetőlegesen 100 cm-es kelet-nyugat irányú lejtéssel is rendelkezik.

A terület jelenlegi funkcionális tagoltsága
A park három, funkcionálisan egymástól jól elkülöníthető területrészre tagolódik:

• A templom felőli parkrészt elsősorban a gyalogos közlekedés, valamint a műemléki épületekkel történő látványkapcsolatok biztosítása határozza meg. Itt található az északi támfalba integrált jegypénztár is.
   
• A terület magját a heterogén növényállomány, a rossz állapotban lévő zöld- és burkolt felületek, valamint az egykoron vendéglátási funkcióval üzemelő pavilonok és a hozzájuk kapcsolódó burkolt területrészek definiálják.
   
• A park keleti szélét a várfalhoz levezető rézsű, valamint a várfal mögötti sétány alkotja. A sétányról lehet megközelíteni a Mátyás király játszótér bejáratát, valamint egy közösségi toalettet is.

A park jelenlegi térstruktúrája a környezetében lévő funkcionális egységekhez alkalmazkodik, ugyanakkor sem formai, sem pedig anyaghasználati és minőségi értelemben nem igazodik a környezetéhez. Az épített elemeken túl a növényalkalmazás (cserjék) is erős zártságot, befelé fordulást ad a jelenlegi parknak. Nem kommunikál a környezetével, hiányoznak a vizuális kapcsolatok a külső környezettel és összességében bizonytalan, nem biztonságos érzést kelt a jelenlegi park kialakítása.

Tájépítészeti és építészeti koncepció
A terület rendezésére irányuló tájépítészeti és építészeti koncepció a parkot a környező burkolt, zöldfelületi elemekkel szinte egyáltalán nem rendelkező felületek ellenpontjaként fogalmazza meg. A Szentháromság parkot a Budai Várnegyed zöld „oázisaként" definiálja, ami arra hivatott, hogy a Mátyás-templom és a Halászbástya tágabb környezetét egy magas ökológiai értékkel bíró, és ezáltal a terület mikroklimatikus viszonyaira is jótékony hatást gyakorló, nagy lombkorona-borítottsággal rendelkező területrésszel egészítse ki. A környezetét nem egyszerűen csak kiegészíti, hanem hiánypótló zöldfelületi intenzitásával egyértelműen teljessé is teszi azt.

Ezt a következőkkel éri el:

• A parkot a környező területektől leválasztó szintkülönbségek és azok áthidalására létrehozott térépítészeti elemek (támfalak, lépcsők) a koncepcióban mérséklődnek, illetve megnövelt használati értékkel öltenek új formát, ezzel nagy mértékben javítva a park és a környező terek gyalogos kapcsolatát. A Tárnok utca felől eltűnik a szintkülönbség, a Mátyás-templom és Várfal irányában pedig ülhető, belakható formában jelenik meg.
   
• Magas törzsre (4+ méter) nevelt fák telepítésével jelentős ökológiai érték teremtődik, kiemelkedő zöldfelületi intenzitással kiegészülve. Emellett teljeskörű vizuális kapcsolatot biztosít a park és környezete között, ami a jelenlegi állapotban hiányzik.
   
• A keleti oldalon egy kilátó terasszal és gyalogos híddal rendelkező, támfalba süllyesztett épület által a park ezen oldala is „záródik". Az épületben közösségi funkcióként egy info pont kialakítását tervezzük, egy limonádés-büfé jelenik meg, illetve a  kibővített wc. A környéken sok izgalmas kávézó található a házak aljában, itt nem szeretnénk ennek konkurenciát teremteni.

Tervezett térszerkezet
A tervezett park térszerkezeti kialakítását tekintve az adottságként rendelkezésre álló téglalaphoz hasonlító formához alkalmazkodik. A tömött lombkoronaszint, mint természetes térfal jelenik meg a területen. Északi oldalát nyújtott elfogyó lépcsők határolják, melyek keleti irányba összefutnak és így csatlakoznak a támfalépület oldalához. A széthúzott lépcsősávok közé befutó térburkolat révén a park magasabban lévő felülete és a Mátyás-templom melletti burkolt tér jól érzékelhetően szorosabb kapcsolatot tud létesíteni egymással.

Keleti oldalon a támfalépület zárja a területet, amelynek emeleti részén lévő gyilokjáró a dél várfalra támaszkodik.  A híd alatt a várfal mögött megjelenő burkolt felület kap helyet, melyet a meglévő és az értékes fák védelme érdekében megtartott rézsűbe integrált, elfogyó tereplépcső köt össze a park belső zónáival. A déli oldalon a megtartott kerítésfal határolja a teret. A fal előtt egy – a nyugati parkszélre merőleges irányú – szegélyvonal választja el a megtartott téglafal előtti gyalogos járdát a park belső területrészétől.

A park belső magját a szabályos, 7x7 méteres raszterben kiültetett faállomány képezi. A szabályos rendszer a megtartott értékes faegyedek pozíciójához a lehetőségeket maximálisan kiaknázva alkalmazkodik, a megtartott faegyedeknél megszakadva, magába fogadja azokat.A tervezett Szentháromság park az egyszerűen megfogalmazott térszerkezetre törekszik, ezáltal jól használható, magas természeti értékkel és nagy arányú árnyékoltsággal rendelkező platformot teremtve a megpihenésre, találkozásra, rendezvények megtartására, és a Budai Várnegyed két ikonikus épületének és azok  környezetének egy természetes szűrőn (fatörzseken, mint függőleges lamellákon) keresztül történő megélésére.

Tervezett térelemek
A parkot északi oldalról határoló lépcsőrendszer a gyalogos közlekedés biztosításán kívül egyéb funkciókkal is rendelkezik. A hosszanti lépcsőfokok szakaszonként ülőfallal egészülnek ki, melyekről a templom megpihenés közben is teljes pompájában megcsodálható. A legalsó lépcsősávba integráltan került áthelyezésre az Illés-kút, mely így egyfajta mikro-térszervező elemként minden oldalról körbejárhatóvá vált. A lépcsősávok közé a környező tér vágott nagykockakő burkolata fut be. A lépcső teljes szerkezete anyagminőségében és megjelenésében alkalmazkodik a környező épületekhez, így kemény mészkőből épül. Az ülőfalak szakaszonként, vagy teljes felületükön keményfa deszkázatot kapnak.

A keleti oldal rézsűjébe integrált tereplépcsőben szintén kialakításra kerültek ülőfalak. A tereplépcső a játszótér bejárata felé kissé kiszélesedik, teresedést biztosítva a játszótérre érkezőknek várakozásra, összekészülődésre, vagy csak találkozásra. A rézsű tetején a tereplépcső a felső burkolati szinten folytatódik, ezáltal formailag reagálva az északi nyújtott lépőcsősor kialakítására. A burkolatban mészkősávokként megjelenő csíkok növényfelületeket jelölnek ki, melyek a rézsűről indulva folynak be kissé a központi térbe. A lépcső és az ülőfalak deszkázatának anyaga az előzőekkel megegyezően kemény mészkő és keményfa.

A barlang lejárati épülete helyett egy lépcső vezet le a -1 szinten kialakított fogadó térbe. A lépcsőt egy üvegkorlát veszi körül, a lejárat így a park szerves részévé válik, abba beleolvad, eltűnik.

Zöldfelületek
A tervezéssel érintett telek (hrsz.: 6529) területe nagyságrendileg 4260 nm. A KÉSZ szerint a területen kialakítandó minimálisan zöldfelület 75%. A felvázolt koncepcióban összesen minimum 3200 nm, vagyis 75,1%-nyi zöldfelületet hozunk létre. 3150 nm-t lombkoronaszinten, 50 nm-t felszínen. Az OTÉK a zöldfelület fogalmáról a következőképpen rendelkezik: „113.Telek zöldfelülete: a teleknek a 25. § (1) bekezdése szerinti azon növényzettel borított területe (legkisebb zöldfelülete), ahol a termőtalaj és az eredeti altalaj, illetve a talajképző kőzet között nincs egyéb más réteg." Ökológiai, valamint tudományos értelemben egy fa lombkoronájának zöldfelületi intenzitása jóval nagyobb, mint a lombkoronájának alapsíki vetületével megegyező gyepfelületé. Mindemellett számos olyan pozitív tulajdonsággal is rendelkezik, amit egy gyepfelület egyszerűen nem képes biztosítani.