Bárki Grund

Az épület programjának kialakítása a hiányok mentén indult el; Budapest hiány-funkcióinak, vagy létező, de „hely nélküli” funkcióinak keresésével, rendeltetését vesztett helyeinek vizsgálatával. Személyes tapasztalatok és körbenézés vezettek végül a VIII. kerülethez, amely mostanában a rehabilitációs törekvések egyik kiemelt célterülete. Az itt élők nagy része nem nagyon mozdul ki közvetlen környezetéből, akár még a szomszédos kerületbe sem; a gyerekek sokszor nem mennek nyáron nyaralni, hanem a kisebbek a gangon, utcán játszanak, a nagyobbak tévéznek, esetleg számítógépeznek (ha van). Általánosan jellemző viszont az utcai, udvari társasági élet (a lakások szűkössége miatt is).

A fejlesztésekkel igyekeznek közösségi tereket is biztosítani, mert ahogy a Rév8 megfogalmazta az általuk tervezett közösségi ház megnyitása előtt, „A negyedben jelenleg nem létezik semmilyen kulturális, szabadidő eltöltésére alkalmas intézmény. […] A kulturális- és sportrendezvények alkalmasak a különböző kulturális háttérrel rendelkező embereket összehozni. Játékosságukkal, nyitottságukkal segítik egymás elfogadását.”

Ami a jelek szerint még mindig hiányzik a rehabilitációs programokból, az a sport, azon belül is az a fajta sport, amelyet nem profik is űzhetnek, bizonyos keretek között ingyen is. (A Józsefvárosban élő embereket kiszolgáló sportlétesítmény jelenleg csak a kerület külső szélén van; a jellemzően így sem mozgékony lakosság nem valószínű, hogy sűrűn kijár oda.) Ezen kívül a (tömeg)sport számos pozitív hatással jár; a felgyülemlett feszültség oldásában, nevelésben, az energiák jó irányba való fordításában egyaránt segít.

„A magyar sport nagyon rossz helyzetben van. A többi országgal ellentétben hiányzik egy központi akarat, amely a sportot  - és itt nem az élsportra gondolok - az egyetemes kultúra jelentős részének tekinti, és mint ilyet annak fontossága szerint támogatja. A támogatás az anyagi feltételek biztosításán túl (ezt a nemzeti jövedelem 1-2 százaléka fedezné, amint az a világ legtöbb országában megvalósul) a sport, illetve a sporteredmények általános elismerését kell, hogy jelentse. Mindezeken túl köztudott a sport kiemelkedő népegészségügyi szerepe, azokról az "apróságokról" már nem is beszélve, hogy a sport a bűnmegelőzés, az alkoholizmus, a kábítószer elleni küzdelem egyik leghatásosabb eszköze. Viszonylag kis befektetéssel komoly eredményeket lehet elérni vele. Sajnos, ezek az eredmények viszonylag lassan mutatkoznak meg, de hosszú távon fennmaradnak.” /Kulcsár Győző, vívó szövetségi kapitány/

A program így többcélúan fogalmazódott meg: a hely nyújtson lehetőséget szabadidős, közösségi elfoglaltságokhoz, délutáni focizáshoz, hétvégi tömbközi meccsekhez, valamint zárt sporttermeiben amatőr edzéseket, sport- és táncórákat/tanfolyamokat, iskola utáni foglalkozásokat is lehessen tartani. Kiemelten cél a termekben az olyan (harcművészeti és küzdősport-) tanfolyamok indítása, melyekkel levezethetők az egyébként bandázásra, néha agresszióra fordított energiák. Fontos, hogy nem csak gyerekek, hanem felnőttek számára is általános feszültséglevezető-célzatú a hely (gondoljunk a Blaha Lujza téri Bokszzsák-projektre, ahol a kihelyezett zsákot minden budapesti ütötte-verte, az „arra kijelölt helyen” kiélve rombolási hajlamát, valamint hallottunk olyan közösségi házról, ahol az éjjelre is megnyitott pingpongozási lehetőség népszerűvé vált az éjjel szórakozni járók körében).

A belső területen az utcák szövedékében kizárólag foghíjak állnak rendelkezésre bármilyen – akár közösségi – funkció elhelyezésére. Így egy három kis telek összevonásából keletkezett sarokfoghíjra került az épület, mely körülbelül félúton helyezkedik el a Rákóczi és Mátyás-tér között. Mivel nem sportcsarnokról vagy drága fitneszcentrumról van szó, a programhoz és a helyszínhez igazodik a kialakítás; a telek több mint felét egy szabadtéri pálya foglalja el – a Józsefvárosban „őshonos” grund mai megfelelőjeként. Nem nosztalgia-grund és nem csak gyerekeknek szól, de valamiféle saját használatú teret ad a házak között megnyílva, ami szándékom szerint mindenki előtt nyitott. Félig mesterséges közösségi hely, ami természetesen csak attól lesz élő, hogyha tényleg bejárnak maguktól a baráti társaságok, gyerekek focizni/kosarazni, idősebbek kártyázni, sakkozni.

Program:

• Utcaszint, szabadtér: szabadtéri, szabadbejárású grundosított sokfunkciós pálya (félpályás kosárlabda, röplabda, kispályás foci, kidobós és még ami belefér)
• Utcaszint, belső tér: bejáratnál biciklitároló, beljebb büfé, porta és csocsóasztalok, még beljebb szabad felhasználású és késő estig látogatható pingpongasztalok, sportszerkölcsönző
• Plató: kicsit járda-szerű, fákkal, tűzfalra felfuttatott zölddel; asztalok és padok bácsiknak (kártyázni; esetleg felfestett pályákkal pl. sakk)
• Első emelet: öltözők, zuhanyzók, irodák, szülőknek/kísérőknek várakozóhely
• Második emelet: sportpadlós terem tánc (és illemtan)-órákhoz, kismama-tornához, jógához, jazzbaletthez stb.
• Harmadik emelet: nagyobb belmagasságú „tornaterem” az alábbi lehetőségekkel: gyakorló pástok víváshoz, bokszzsák bokszolni, bordásfalak, szivacsok küzdősport-órákhoz (karate, kung-fu, capoeira stb.)
• Pince: nagy közösségi mosdóblokk, gépészet (szellőzőgépház, kazánház), takarítószertár, raktárhelyiség a sportszerkölcsönzőhöz, tárolók a zöldfelület gondozásához és a kültéri/beltéri sportfelszereléseknek
• Tető: nem megnyitott a köz számára, extenzív zöldtető.

Az építészeti megfogalmazáshoz a használat jellegéből adódóan strapabíróbb, nehezen elnyűhető anyagokat igyekeztem választani. A tartóváz monolit vasbeton, míg a külső térelhatárolást többféle anyag látja el. Vasbeton fal elé átszellőztetett Eternit nagyelemes homlokzatburkolat kerül, vasbeton pillérek elé az emeleteken üregkamrás polikarbonát lemezek (beleépített nyitható üvegfelületekkel), a földszinten hőszigetelt-edzett üvegezésű, porszórt felületű fix és nyitható acél nyílászárók (a fix elemeken kerámia-ráégetéses rasztermintával).

A kinti többfunkciós sportpálya burkolata gumitégla. A pálya térelhatároló szerkezeteként – mely a létesítmény egyik leghangsúlyosabb építészeti eleme – acél zártszelvényekből kialakított szerkezetű kerítés-háló szolgál, kihajlás ellen és merevítésként kettős tartószerkezettel.

A belső tér anyagai (gumiburkolatú padló, a pályahatároló szerkezetről ismerős háló, mely a lépcső korlát-térelválasztójaként szolgál stb.) is a várhatóan erősebb fizikai igénybevételhez alkalmazkodnak.

Fábry Katalin