Az osztrák fővárosban már csak azért is valószínűsíthető, hogy találkozunk ilyen épületekkel, mert Bécs első helyen szerepel az okos városokat és az életminőséget értékelő rangsorokban, előkelő helyen áll az innováció mértékét és a hallgató-barátságot mérő felmérésekben, és kiemelten kezeli az energiafelhasználással, a közlekedéssel és a globális felmelegedés mérséklésével kapcsolatos fejlesztéseket. Az egynapos utazás során három helyszínt látogatott meg a csapat: a Pichler & Traupmann Architekten tervei szerint megépült ÖAMTC-központot, a BUSarchitektur tervezte WU campust, és a Wien 3420 AG ingatlanfejlesztő csapata által megálmodott Aspern–Seestadt városrészt.
Az ÖAMTC egy osztrák autóklub, mely mentési, biztosítási, műszaki karbantartási, átvizsgálási és utazástervezési szolgáltatásokat nyújt tagjainak. Ezek a tevékenységek sokrétű tereket igényelnek - mint például szerelőműhelyeket, vendégfogadó tereket, irodákat és helikopterleszállóhelyet -, melyeknek az új bécsi székházukban helyet kellett kapniuk. Christoph Pichler és Johann Traupmann egy központi közlekedőmagból kiinduló „ötujjú” épületet tervezett, melynek tömegét körbefutó gyűrűhomlokzat mögé rejtették. A feltűnő homlokzati megoldás folytatja a kerületre jellemző karakteres épületek sorát, de nem csak esztétikai funkciója van - zajvédelmet biztosít, és rejtve itt vezetnek az épület menekülési útvonalai is. A sokféle funkciót erőlködés nélkül foglalja magába az épület: az alsó szinteken kaptak helyet a műhelyek és a közönségforgalmi terek, fentebb rendezvényterek és étterem, az emeleti szinteken irodák.
Az épület tervezésekor maguk az építészek kezdeményezték a BIM használatát, amihez a SIDE – Studio for Information Design csapatától kértek segítséget, akik a kollaboráció menedzseléséért voltak felelősek. Ők a stratégiaformáláson, a BIM technológia bemutatásán és oktatásán, a folyamat koordinálásán túl az informatikai infrastruktúra kihívásainak megoldásáról is gondoskodtak. Az egyre növekvő adatmennyiség továbbításához, a gördülékeny csapatmunkához izmos internetelérésre, megfelelő kapacitású szerverekre és adatbiztonságra van szükség – egy építésziroda önmagában nem biztos, hogy rendelkezik az ehhez szükséges ismeretekkel.
A következő állomás a bécsi gazdasági egyetem új campusa volt. Az előzetes számítások szerint az egyetem régi épületek felújításánál kevesebb költséggel jár egy teljesen új együttes felhúzása, így az intézmény vezetése az utóbbi lehetőség mellett döntött. A terület generáltervezésére kiírt pályázatot a BUSarchitekten kollektívája nyerte, akik a Prater melletti területen egyetlen nagy komplexum helyett több tömböt, és közöttük összekötő tereket képzeltek el. Az épületek különböző részlegeknek – tanszékeknek, könyvtárnak, oktatási és kutatási termeknek – adnak otthont, de kialakításuk annyiban közös, hogy mindegyikben az utcaszinten publikus, sokak által használt funkciókat kellett elhelyezni (kávézó, üzlet, közösségi terek, szolgáltatásokat nyújtó irodák). A hasonlóságok ezzel ki is fújnak, a campus képe nagy változatosságot – kevésbé megengedően: teljes összevisszaságot – mutat.
A 6 fő tömb közül egyet, a Corten acéllal borított fő oktatási tömböt a színház hangulatú nagyelőadóval a BUSarchitekten tervezett, míg a maradék 5-re újabb pályázatokat írtak ki, ennek örömére a területen egymástól néhány méterre karakteresebbnél karakteresebb épületek sorakoznak. Az Executive Academy szögletes tömbjét a madridi NO.MAD Arquitectos, mellette a QR-kód mintáját idéző barcelonai Estudio Carme Pinós épülete áll. Ezzel szemben Sir Peter Cookék agymenése, árnyékolói segítségével a háromnapos férfi borosta hangulatát megragadni kívánó épület terül el. Kicsit odébb a campus kelet-nyugati tengelyét Zaha Hadid hatalmas, a központi könyvtárt és tanulási központot befoglaló dinamikus sztárépülete hasítja ketté. A túlsó oldalán helyezkednek el a japán Hitoshi Abe fekte-fehér tömbjei hullámzóan szűkülő és táguló belső tereikkel, illetve a már említett rozsdás épület. A campuson Christoph Eichler (Office for Digital Engineering) egy hagyományos előadás keretei között bemutatta az osztrák BIM standard jellemzőit.
Ezután valamivel hosszabb buszozással elértünk Bécs most épülő új külvárosába, Aspern-Seestadt-ba, ahol a Wien 3420 Aspern Development AG közönségmenedzsmentjének képviselői bemutatták a hatalmas városfejlesztési projektet, majd körbevezettek a már megépült területen. Bécs vezetése már a '90-es években gondolkodott rajta, hogy hasznosítja az akkor elhagyatott területet lakhatási funkciókra, de 20 év kellett ahhoz, hogy elstartolhasson a projekt. A tervek szerint újabb 20 év leforgása alatt egy teljesen új városrész nő ki a földből, ahol 20 000-nél is többen lakhatnak majd. A terület központi eleme egy mesterségesen létrehozott tó, eköré épül fel tömbönként fokozatosan a város. A fejlesztés első lépéseként meghosszabbították a metróvonalat a felszínen Aspern-Seestadtig, így már a kezdetektől fogva elérhetővé vált a terület közösségi közlekedéssel. Ezen a vonalon kívül egy vonatvonal is szolgálja az új városrészt – támogatva az autót mellőző életmódot. Mostanra már több, mint 2500 otthon épült meg és 6000-nél is többen laknak a félkész városrészben.
Varga Csilla