Budai Vár: Fel/Meg/Ki – NYITÁS!

Mit tegyünk, mit tehetünk a Várral, ami ma  egy zsákutca, ahova nem járnak az emberek? Ennek járt utána Hámori Péter diplomamunkájában. A Budai Vár történetének, térbeli, időbeli kontextusainak elemzése után a terv felkínál egy lehetőséget, hogy az épületet újra megszeressék, használják is az emberek.

Nyitás - a Budai Vár történetei
I.  A királyi palota
A magyar királyi palota nemzeti történelmi szimbólumunk: évszázadok óta összetartozásunkat, közös múltunkat reprezentálja. Különböző politikai és társadalmi berendezkedések változásaival ennek a szimbólumnak a képe is változik.

II.  A diploma
A vár II. világháború utáni rekonstrukciója igen fontos kérdéseket vet fel egy ma már nem királyi palotaként működő vár jelenéről és jövőjéről. Milyen szerepe van egy demokráciában egy ilyen helynek, mit kezdjünk a várral, amelyet minden kor a saját képére formált, rajtahagyva ezzel kéznyomát? Különösen fontos ebben a folyamatban a legutolsó beavatkozás: a kommunista diktatúra politika-elvű rekonstrukciója, amely egy bizottsági épületet hagyott hátra. A kompromisszumok és hamis döntések által vezérelt folyamat végeredménye erősen megkérdőjelezhető.

Diplomatervemnek nem célja, hogy minden egyes fennálló problémára megoldást találjon, hiszen az több évtizedes kutatói és tervezői munka lenne több száz ember számára. Sokkal inkább célja, hogy egy lényeges problémát körüljárva kérdéseket tegyen fel, és azokra a lehető legpontosabban választ találjon. A teljes folyamat társadalmi akció kell legyen, amelyben minden egyénnek és közösségnek megvan a saját szerepe. Ennek a folyamatnak az analógiájaként szolgált számomra mindvégig a méhek igen fejlett demokratikus döntéshozási módszere: az egyén és a közösség (méh és méhraj) letisztázott kapcsolatrendszerében az egyén által felvetett lehetőségek egy méhtánc segítségével válnak közösségi feladattá. Ezek az apró feladatok alakítják az életüket, életterükket: a méhkast. Ez a diplomamunka egy hasonló folyamatnak kíván része lenni: egy lehetőséget vet fel, amelynek az etikai és helyiértéke igen fontos. Ez pedig a Budai Vár főbejáratának újbóli megtalálása és annak definiálása.

III.  Kontextus
Európa
Vizsgálva az európai királyi paloták mai használatát, két fő irányt jelölhetünk meg: vagy állami reprezentációs célokat szolgálnak, (uralkodói vagy köztársasági elnöki rezidencia és hivatal) vagy kulturális funckiót töltenek be (művészeti múzeum, galéria, nemzeti örökség múzeuma). A magyar királyi palota az utóbbi vonulatba illeszkedik (Magyar Nemzeti Galéria, Budapesti Történeti Múzeum, Országos Széchényi Könyvtár).

Magyarország – Budapest
A Budai Vár Magyarországon a székesfehérvári Nemzeti Emlékhellyel és a visegrádi királyi palotával alkot egy egységet: nemzeti történelmünket reprezentálják. Budapesten a Vár a Várhegy tetején erős jelenlétével uralja a város látképét. E kép mögött azonban problémák sokasága rejlik. A Vár és környezete szenved a sivárságtól, használhatatlanságtól, kihasználatlanságtól. Ma a Vár egy zsákutca, ahova nem járnak az emberek. Több, a Várat a várossal összekötő köldökzsinór el lett vágva az utóbbi időkben; ez vezetett a jelenkori helyzet kialakulásához. Véleményem szerint nem változna a szituáció akkor sem, ha egy zárt állami hivatali és reprezentációs központot alakítanánk ki a Várban. A Várat meg kell nyitni az emberek előtt, és ebben egy vegyes kulturális-állami reprezentációs funkció segíthet, a meglévő funkciók felülvizsgálatával. Javaslatom szerint a Palotában maradna a Magyar Nemzeti Galéria és a Budapesti Történeti Múzeum.

Időbeli kontextus
Úgy gondolom, hogy az erős térbeli kontextualitáson túl a Vár valós helye az idősíkon értelmezhető. Fontos, hogy Budapest mely pontján helyezkedik el az épület, még fontosabb azonban az, hogy ez az épület időben folyamatosan megújul: minden egyes kor saját igényei és legjobb tudása szerint építette át vagy bővítette. Nem találunk történeti előképet korábbi állapot visszaállítására. Így a palota valamely korábbi állapotát viszontlátni kívánó rekonstrukció véleményem szerint anakronizmus. A rekonstrukciót mint opciót ezért elvetem.

IV. 20. század (a C-épület térszerkezeti és funkcionális elemzése)
1900-as évek eleje
A kupola alatti Habsburg-terem, a Várkápolna és a Diplomatalépcső által határolt belső udvarba egy kocsibehajtón lehetett bejutni a Hunyadi-udvarból. Az udvar és az azt határoló két épületrész kizárólag közlekedésre szolgált: megérkezésre és függőleges irányú közlekedésre. A másik két kapu (az A-épület első szintjére érkező kocsibehajtó és az Oroszlános kapu) mellett ez a hely volt a vár fő támadási pontja.

60-as évekbeli rekonstrukció
A 60-as évek rekonstrukcióját a hauszmanni állapottal összehasonlító kupolatér-metszet jellemző képet ad az átépítés minőségéről. A kupolát – előnyösebb városképi megjelenésre hivatkozva – méterekkel hátrébb húzták, ami jelentős mértékű szerkezeti átalakítást igényelt. Ez a döntés teljesen átalakította a palota korábbi térszerkezetét. Az új funkció igényelte belsőépítészeti kialakítással megsemmisültek a palota reprezentatív terei: az impozáns Habsburg-terem helyén egy alacsony belmagasságú tér fogadja a látogatókat, ahonnan egy grandiózus lépcsőn lehet feljutni a kiállítóterekbe. A főlépcső egy új, addig nem létező kereszttengelyt jelölt ki az épületben, megbontva ezzel a palota hegygerinccel párhuzamos közlekedési tengelyét.

Ennek a beavatkozásnak esett áldozatául az a kétszáz méter hosszú, egybenyitható teremsor is (Nagy Táncterem – Buffet-csarnok – Habsburg-terem – Díszterem), amely a Hauszmann-féle palota egyik legnagyobb térszervezési bravúrja volt, és amelyhez hasonlóval a korban egyedül a versailles-i palota bírt. A Várkápolna helyén nehezen értelmezhető emeletes tér alakult ki: a Habsburg-kripta fölötti födém közepére egy új főfal került, figyelmen kívül hagyva a hely szerkezeti és eszmei örökségét. A létrejött elrendezés felesleges, használhatatlan tereket eredményezett. Mindent összevetve megállapítható, hogy a beavatkozás jelentős károkat okozott az épület egységes térszerkezetében. A bizottsági kupola és a főlépcső által fémjelzett új palota egy saját magát ünneplő politikai emlékművé vált.

Ma
A Budai Várnak ma hat bejárata van, ezek nagy része nem működik; a főbejáratként kijelölt C-épületbeli bejárat a dunai oldalon van, ez azonban nehezen megközelíthető. Megfigyelhető, hogy a Várhegyen lévő épületeknek a főbejárata a hegygerincről nyílik, amin belépve tárul fel a dunai panoráma. A II. világháborúig a vár feltárulása is hasonló módon volt kialakítva, a 60-as években azonban ez az útvonal megfordult: ma a Dunának háttal lépünk be az épületbe a volt Habsburg-lépcső helyén (amely egy kerti kijárat volt).

Pozíciójából és nyitottságából adódóan a Hunyadi-udvar az az elosztó hely, amely alkalmas tömegek fogadására és koordinálására. A diplomatervben a főbejáratnak is itt adódik helye: a vár tengelyében, a C-épület krisztinavárosi oldalán.

V. Nyitás
Az újkori palota építéstörténetét vizsgálva megfigyelhetjük, hogy az épületkomplexum egyfajta önépülő struktúra képét mutatja, amely folyamatosan bezárul. Kezdetben udvarokat zár be, majd a legvégén a saját testén lévő légzőnyílásait is.

Ez a bezáródási folyamat érdekes képet ad arról, hogy a különböző korokban hogyan gondolkoztak az emberek erről a helyről. Egy monarchikus berendezkedésben olyan épület alakul ki, amelyre fel lehet nézni, amely megérinthetetlen: egy emberek elől elzárt hely, ahova csak a kiváltságosak juthatnak be.

Ha elfogadjuk azt az elméletet, hogy a társadalmi gondolkodás emlékműve a funkció, akkor érdemes megvizsgálni, hogy adott korokban milyen funkciók jelentek meg (Wesselényi-Garay Andor Tervezéselmélet előadása nyomán):

• az ókori görög és római demokráciában az agóra és a fórum, azaz a köztér
• a nemzetállamok korában a parlament, a múzeum, a bank – az építészet legfőbb feladatának tekintette a nemzeti nagyság megörökítését a maga eszközeivel
• a mai kor új funkciói között van a pláza, ahol minden egy helyen kapható, és a logisztikai központ, a mobilitás és a pénz találkozási pontja

Ezt a folyamatot nézve úgy gondolom, hogy a következő lépés a köztér újbóli megtalálása. Ez a köztér eszközhasználatában különbözik az ókori helytől: a korszerű technológiák használatával és az új nézőpontok létrehozásának képességével újfajta kapcsolatok, interakciók alakulnak ki ember és ember, ember és hely (épület) között. Ezek az interakciók sokfélék lehetnek: mindenféleképpen erősítik vagy újraértelmezik az emberek egymáshoz és a helyhez való viszonyát.

A Budai Vár esetén nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a kérdést, hogy mit is kezdünk egy bezárt, megérinthetetlen, megközelíthetetlen építménnyel. A fentiek alapján úgy gondolom, hogy szükség van a palota megnyitására: olyan térbeli helyzetek kijelölésére, amelyek átformálják az emberek viszonyát ezzel a hellyel.

VI. Térbeli kapcsolatok
Városi kapcsolatok
Három akcióterületet jelölök ki, ahol az épület megnyitására van szükség:

1. A-épület belső udvarának megnyitása a Szent György térről
2. C-épület belső udvarának megnyitása a Hunyadi-udvar és az Oroszlános udvar között
3. Az E-épület és F-épület közötti átjáró létrehozása

Tervem a C-épület megnyitásával foglalkozik, amely mintát nyújt a további akcióterületek kezelésére.

Épületen belüli kapcsolatok
Az új bejárat a C-épület két udvari homlokzatán lévő nyílások parapetfalainak kibontásával alakul ki, amelyekhez egy rámparendszer vezet. Ez a rámparendszer köti össze az A-C-E-F épületeken nyitott új bejáratokat, átjárókat. Az épületbelsőben a 60-as években szétszabdalt terek nyílnak egybe: új nézőpontok, új térbeli lehetőségek alakulnak ki a Magyar Nemzeti Galéria nappali és éjszakai programkínálatát kiszolgálva. A Habsburg-kripta jelenlegi lejárata új megfogalmazásba kerül: történeti előképek alapján a belső udvarból lehet megközelíteni az emlékhelyet.

Az épület bejáratánál jellemzően a palota központi közlekedési rendszerét kell átalakítani úgy, hogy a különböző reprezentációs és kiállítási területek a központi térből átláthatóak, beláthatóak és elérhetőek legyenek. Eltörölve a keresztbe álló főlépcsőt, a C-épületben egy belső udvar és egy új, hosszanti közlekedési mag jön létre. A jelenlegi födémek felszakadásával egy olyan többágú híd- és lépcsőszerkezet alakul ki, amely horizontálisan összeköti a galériatereket, vertikálisan pedig megnyitja a kupolateret. A hídszerkezet struktúrájában megjelenik a választás lehetősége, ellenpontozva a kupola által szimbolizált Egy ideáját.  

Hámori Péter diplomamunka
BME Középülettervezési Tanszék 2010-2011

konzulensek:
építészet: Balázs Mihály DLA
tartószerkezetek: dr. Hegyi Dezső
épületszerkezetek: dr. Becker Gábor
épületkivitelezés: Szőnyi László
épületvillamosság: dr. Majoros András
épületgépészet: dr. Palócz Miklós
opponens: Dévényi Tamás

Köszönetet szeretnék mondani a következő személyeknek támogatásukért és segítségükért:
Albert Ágnes (KÖH), Balázs Mihály, Beke András, Beke-Tóth Szilvia, Bodonyi Dániel, Bujdosó Attila, Guba Sándor, Hajnal Ágnes (MNG), Hámori László, Hámori Mária, Janotti Judit (KÖH), Kis Péter, Molnár Bea, dr. Somogyi Gabriella (Várgondnokság)