"AZ ÉPÍTÉSZET
Az építészet a lehető legnagyobb öröm és leggyönyörűbb tevékenység az ember életében úgy általában, az építésszé válás egyenlő az újjászületéssel, az építész élete a legszebb emberi élet, szabadsága, mint a madarak szabadsága, szárnyalása a kormorán, a turul és az albatrosz és a kondor különlegesen szép repülésével azonos.
"Szabadságát odaadja a szélnek."
Az építész felelőssége óriási felelősség, műve, művei az utcán vannak, van, amit mindig mindenki Iát, sőt muszáj látnia akkor is, ha nem akarná.
Vannak rejtett intim részek, finom áthajlások, amiket néhány, oda kiválasztott élhet meg csupán, a többiek előtt rejtve maradnak. Az építész felelősségét feltétlenül átérezték tanáraim, egy Hajnóczy Gyula, Weichinger Károly, Reischl Antal, Major Máté, Perényi Imre, és igencsak megcsúfolták másik tanítványaik, akik a jelentőségét tudva tudták, de megélhetési okokból félreléptek.
Van ma is Európában olyan városrész, ahol az építészet általános színvonala miatt szívesen lép be az ember, mint Dortmund, Stuttgart, Helsinki szeceszsziós nagy premodern városrészei. Például Prágában is vannak olyan városrészek, ahová mindeg szívesen visszatérünk. Ezzel ellentétes pl. a Lőverek Sopronban, ahol a tarka építészprostitúció miatt még jó épületet sem szívesen keres meg a látogató. Az építész elhallgathatatlan, Gerö László tanár barátom írta nekem Helsinkibe - hogy szeretné velem megnézni Seunatsalot. Válaszul borzadályként Magyarországon faluközpontok, építészeti kisegyüttesek tömegei mutattak rá, hogy a �jogot a népnek, az emberiség nagy szent nevében jogot" ha az intelligencia hiányával párosul, milyen károkat tud okozni.
Nagyon nehéz döbbenet nélkül nézni, hogy az emberiség ezen a téren hova jutott. Az építészet a művészetek legkülönösebbike, azt hogy egyáltalán művészet, a nagy többség nem gondolja, nemcsak nem hiszi, de nem is akarja hinni. Az építészet különösségének egyik legfőbb eleme a kollektív megvalósulás. Könnyű kis grafikát alkotni egy-egy új stilus hajnalán, hiszen azt az ember otthon egyedül csinálja, mint a verset. Stilussá akkor válik az egész, ha katedrálisok, városrészek, emberek ezreinek munkája engedi azzá válni."
Körmendi Galéria Budapest, 2003
A könyvet szerkesztette: Csák Ferenc művészettörténész
135 oldal rajzokkal, színes fotókkal, ármegjelölés nélkül