Csendes premodern kiáltvány

Az „Év háza" különdíját kapta ifj. Benczúr László családi háza Perbálon, ahol az elmúlt húsz év építkezései, a rejtélyes okból rosszul megfogalmazott szabályokból és valamiféle divatból táplálkozva, földszintesnek álcázott tetőtér-beépítéses faluképet generáltak.

Családi ház, Perbál
Perbál, a zsámbéki medence a kitelepülők számára még nagy vonzerővel nem bíró, aránylag kordában tartott kontúrú falva. A falu északkeleti szélén, a budai hegység utolsó vonulataira néző utcában áll a ház. Az átlagos magyar kistelepülésen régebben jellemzően földszintes beépítésű házak álltak. Az elmúlt húsz év építkezései, a rejtélyes okból rosszul megfogalmazott szabályokból és valamiféle divatból táplálkozva, földszintesnek álcázott tetőtér-beépítéses faluképet generáltak.

Az új épület egytömegűségével mindenképpen állást akar foglalni az országot elárasztó toldaléképületek világával szemben. Habár felvállaltan kétszintes, tömege kisebb, tetőgerince sem magasabb a környező épületekénél. Semmiképp nem akar méretével, anyagaival, színével hivalkodni. Finomabb módszerekkel szeretné felhívni a többi ház (vagy tervezőik) figyelmét azok álságos, vagy minimum átlagos megoldásaira. Habár a modern gyökereiből táplálkozik, tudomásul veszi, hogy az ezredforduló után egy perifériális helyen nincs miért olyan hangosan harcolni, mint a huszadik század elején. A ház itt nem kiáltvány. Sokkal inkább a család élettere. Nem a technológiai és formai arzenál felvonultatásának tere, hanem lehetőleg nem túl nagy áldozattal járó, ésszerű lakásteremtés.

A fenti kettősség jellemzi a ház létrejöttét. Röviden:
-állásfoglalás az általános gagyival szemben
-állásfoglalás az „elit" építészet túlhatározott kivagyiságával szemben

Más típusú kettősségre törekvés is motiválta a tervezést, mégpedig a honi építészeti palettát meghatározó „organikus", illetve a nemzetközi vérkeringésbe jobban bekapcsolódó, az ellentábor által sommásan „cool"-nak nevezett main stream építészeti irányok egymásnak feszülésének okán. Az épület, (mint több más, általam tervezett elődje) mindkét tábor felé fricskát akarva mutatni, ha úgy tetszik, az ország politikai kettéosztottsága elleni felhívás szeretne lenni, lavírozva egy olyan határmezsgyén, ami egyik oldalhoz sem köthető.

Ezen elvek látszólagos ellentmondása mentén alakult az épület tömegformája, részletei. A bizonytalanságra, vagy inkább alulhatározottságra törekvés vetül ki a homlokzatokra. A premodern építészet útkereséséhez lehetne inkább hasonlítani az alkotásmódot. A modern, kibontakozása kezdetén még bizonytalanabb formákkal keresgélő építészete sokkal humánusabb a későbbi kor szuper-határozott, ellentmondást nem tűrő szigorúságánál. A túlhatározottság, ami a hatalom, tudásbirtoklás érzetével kecsegteti használóját, öncélú okoskodásba fulladhat. Ezért választ ez az épület(ek) más, járatlan utat, amit itt, jobb meghatározás híján  formai alulhatározottságnak hívunk.

A tetőforma azt sem dönti el, hogy oromzatos, vagy kontyolt nyeregtető.
Az épület határoló falai nem merőlegesek egymásra, így a tetőgerinc és az ereszek sem vízszintesek, hozzásegítve az épületet besorolhatatlan léptékéhez. Az ereszek nem függőlegesen ejtenek, a földszinti nappali nagy üvegfala bemélyed az épület testébe, bizonytalanul lebegővé téve a fölötte lévő fal tömegét.

Az épületszerkezetek a belső térben is megjelennek. A fafödém acél főtartói egymással szöget zárnak be. A fióktartók elrendezése még mozgalmasabb. Az alaprajzból derül ki, hogy nem öncélú formai megoldás ez, hanem egyenes következménye az épület szerkesztésének. A hátsó, északnyugati határolófal párhuzamos a kerítéssel, az ellenkező oldali megtörik azon a ponton, ahol a déli telekhatár is, a panoráma felé fordulva. E két fal eltérő szöge a kiindulása a többi szögtörésnek, minden további bonyolódás ennek logikus következménye. A középső mező fióktartói a bal oldali acél főtartóra merőlegesek, a jobboldalival hegyesszögben találkoznak. Ez a lépcsőnél jön kapóra, az orsóteret jelöli ki a szögtörés. E trapéz nagyobbik öblében elfér a kémény, a szűkülő részben a régi vaskályha.

Az épület monokróm színvilága egytömegűségét hangsúlyozza. Színe és anyaghasználata felvállaltan nem üt el a környezetétől. Barna, vakolt falfelületek, hasonló színűre pácolt vörösfenyő falburkolat és nyílászárók, színezett fémlemezfedés.

Posztkoncepció, összefoglalásul
Adottságok:
-szűkös pénzügyi keret, reálisan felmért igényekkel
-heterogén falukép, jellemzően tetőtér-beépítéses új épületek

A tervezés zsigeri működés, ezért utólagos a magyarázkodás:
-a premodern építészet útkereső „bizonytalankodása", mint régi vesszőparipa itt helyénvaló állásfoglalásnak tűnt
-a kortárs építészet túlhatározottságával szembenállás úgyszintén (e fenti két tétel összefésülési kísérlete a ház)
-formai előítélet-mentesség
-faluszövetbe integrálás vágya, anélkül, hogy „alkalmazkodnánk" bármely formai összetevőhöz (de ez azt hiszem már-már sztereotípia)

ifj. Benczúr László

Perbál, faluszéle