Az üvegfalú portaépület, üvegdoboz, amelyet kék és fehér csíkos falakba csomagoltak. A hullámzó külső falak egy zárt udvart ívelnek körül, köztes teret az iroda és a város között. Kék-fehér csíkok futnak végig a falakon, amelyek átvezetnek az udvar padlójára is – ezzel sikerült az építészeknek olyan alkotást létrehozniuk, amely amellett, hogy egyértelműen a tenger közelségére hívja fel a figyelmet, egyértelmű helykijelölésként és referenciapontként különül el mindentől, amit ezekről az egyszerű épületekről gondoltunk. Az architektúra minden eleméhez a tenger közelsége adta a közvetlen inspirációt: a színek, az ívelt vakolatok és a kör alakú, kabinabak-szerű nyílászárók, amelyek mintegy átszakítják a falakat egyaránt a tengeri és kikötői látványból építkeznek.
Erős és könnyű polikarbonátból és perforált acéllemezből építkezik a struktúra. Csakúgy, mint egy óceán mellett álló szobor esetében, olyan anyagokat használtak, amelyek kibírják a mostoha időjárási körülményeket is.
A burkolatok harsánysága, szimbólumainak könnyen érthetősége a külvilágból kiszakító, elszigetelő és csöndes merengésre sarkalló belső udvar létrejöttével egy sajátos kettősséget teremt. E feszültség a ház legnagyobb erénye: izgalomban tart és megállásra késztet – csakúgy, mint a végtelen vizek látványa.
Móré Levente / a Dezeen cikke nyomán