DUNA, PANEL, REHAB – egy kiállítás képei

Az Erzsébet hídról lezúduló autóforgalom tőszomszédságában HATÁSOK & VISSZAHATÁSOK címmel nyílt meg a BME Urbanisztikai Tanszékének kiállítása. A Budapest Galéria kiállítás-megnyitójáról Bardóczi Sándor írt összefoglalót.

Tíz-tizenöt kerékpár lekötve a Szabadsajtó úton, az örvénylő forgalom mentén, a Budapest Galéria előtt. Nem bringásfutár találkozó vagy bringatörténeti kiállítást nyílt meg éppen, hanem ubanisztikai. A BME diákjainak egy része érkezett vele a megnyitóra, amit egyúttal 'A 2020-as budapesti olimpia városépítészeti víziója' című hallgatói ötletpályázat eredményhirdetésének is szántak a szervezők. Ezek a bringák valamit feltétlenül jeleznek a jövő urbanistáinak változásban lévő értékrendjéről. Sajnos a kiállítás tekintetében semmit sem: pedig egy ehhez hasonló bringás land-art (vagy bármi más, az alkotóhét keretében kiötlött gondolat) sokkal inkább beszívná a laikus városlakót a kiállítótérbe, mint néhány ablakra vetett mondat.

A laikus városlakó beszippantása persze csak akkor lehetne cél, ha benn, a kiállító térben folytatódik a káprázat, az elgondolkodtatás, vagy éppen az interaktivitás. A kiállítás címe azt ígéri, hogy bepillantást nyerhetünk egy tanszék 80 éves munkáján keresztül 80 év budapesti változásaiba. Az ígéret azonban ígéret marad. A kiállítás három témára (a Duna fővárosi szakaszának fejlesztésére, a „mass housing”-ra, azaz a lakótelep építészetre és a városrehabilitációra felfűzött) egyébként ötletesen elrendezett (kétnyelvű) anyaga azonban nem ezt adja vissza. Sajnos. Hosszú, ámde száraz szakszövegek, magyarázat nélküli makett-fényképek, fordítókulcs (szakma – városlakó) nélküli tervlapok, és a 80 évnek még csak tört ívét sem adó koncepció vonul végig a kiállításon.

Az anyag híján van minden izgalomnak, kevés benne a csemege. Pedig Budapest elmúlt 80 éve még a tanszék életútja szempontjából tekintve is sokkal, de sokkal érdekfeszítőbb. Ezt bizonyítja a TERC Kiadó jóvoltából erre az időpontra időzítve megjelentett könyv is.

Beleznay Éva fővárosi mb. főépítész köszöntő beszédében elsősorban a Dunára és a 2020-as olimpiai koncepcióra fókuszált, hiszen az egyik apropó a hallgatói díjak átadása volt. Pedig ez a koncepció erősen billeg városfejlesztési szempontból. A kiállított, díjakat nyert tervek rátalálnak ugyanazokra a helyszínekre (Budapest Duna menti és Hungária gyűrű menti zöldterületeire), amelyek egy zöldmezős olimpia keretében fejlesztenének az egyébként terhelt városban. Urbanisztikai szempontból ez azért is rendkívül érdekes, mert a londoni 2012-es olimpia ott a piaci alapon nem mobilizálható barnamezők rehabilitálásáról szól. Ráadásul Gábor Péternek az Építészfórumon korábban megjelent két részes cikkének tanulsága szerint jóval olcsóbban, mint azt Budapest a zöldmezőkkel operálva tervezi.

Dr. Locsmándi Gábor nyugalmazott egyetemi docens a kiállítást a tanszék történetének vázlatos ismertetésével, a tanszéki munkára jelentős ráhatással bíró és  korábban irányító személyiségek (többek között a jogász végzettségű Harrer Ferenc, Warga László, Korompay György, Perényi Imre, Major Jenő, Faragó Kálmán, Meggyesi Tamás, Körner Zsuzsa, Polónyi Károly) méltatásával nyitotta meg. Kritikusan és önkritikusan szólt az urbanisztika hazai eredményeiről és beágyazottságáról, mai (pozícióvesztett, önmagát kereső) állapotáról is. A több olvasatú kiállítás cím kapcsán elmondta, hogy egyértelmű hatásként és visszahatásként értékeli a tanszéken kinevelődött, ma cégvezetői, szakpolitikusi, hivatalnoki pozíciókat betöltő tanítványok elfoglalt szerepét a honi urbanisztikában és a tanszék – várostervezés közötti viszonyban. Érdekességként említette, hogy a kiállítás anyagában szerepel például Beleznay Éva főépítész diplomamunkájának egy részlete is.

Öniróniától sem mentesen szólt a kiállítás egyik törzsét képező házgyári lakótelepek várostervezési feladatairól, amikor azt a másik fókusztémával (nevezetesen a városrehabilitációval) is összefüggésbe hozta. Saját városrehabilitációs munkásságából kiemelte az Ihrig Dénessel és Kotányi Zoltánnal együtt a Madách sugárútra tervezett magasházas beépítés (a "magyar mini-Défense", vagy "magyar Barbican") tanulmánytervét a kiállítási anyagból, amelyet a korabeli szakértők lelkesen fogadtak a „nahát, ilyen is épülhet Budapesten” felkiáltással. Mindehhez gyorsan hozzátette: „szerencsére nem épülhetett”.

Bardóczi Sándor

A kiállítás együtt nyílt meg a BME központi épület aulájában látható, a tanszék 80 évét feldolgozó HALLGATÓI MUNKÁK, és a HAP Galériában megtekinthető TANSZÉKI ARCKÉPCSARNOK című kiállítással, megtekinthető 2009. október 25-ig, hétfő kivételével naponta 10-18 óráig.