Egy megújuló családi ház Szentendrén

Szentendrén adott egy az 1980-as évek elején, a korszak átlagos esztétikai színvonalával megépített családi ház. Az esztétikai színvonalnak megfelelő az épület funkcionális beosztása is, vagyis elégtelen a megrendelő számára. Hogy miként faragott ebből egy kívül-belül az elvárásoknak eleget tevő épületet? Erről számol be a tervező Baranyai Balázs.

Az adottságok, igények

A megrendelő fiatal pár egy, a Dunára gyönyörű kilátással rendelkező telken szeretné megteremteni leendő otthonát. A jelenleg nehezen bejárható, gazos, meredek rézsűkkel tagolt telken áll egy, a '80-as évek elején épült, több éve lakatlan, elhanyagolt állapotú családi ház, mely funkcionálisan és építészeti minőségében nem felel meg a mai kor követelményeinek és az új tulajdonosok igényeinek sem. Az építtető házaspár által megfogalmazott cél a meglévő épület menthető részeinek megtartásával, átalakítással és bővítéssel egy gazdaságosan megépíthető és energiatakarékosan üzemeltethető, környezettudatos, letisztult formavilágú családi ház létrehozása, mely hosszú évtizedekre megfelel a változó család igényeinek. A lejtős telek adottságait ki nem használó épületet úgy kell átalakítani, hogy annak maximális kertkapcsolata legyen, és kihasználja a telek előnyeit. A meglévő ház rossz belső kapcsolatai helyett a különböző funkciójú terek megfelelő szétválasztása, nagyvonalú térkapcsolatok és magas fokú funkcionalitás a cél. A család által használt terek intimitása megőrzendő, a vendégek számára nyitott terektől szeparálandó. A ház külső megjelenésében is a nagyvonalúság elérése fogalmazódott meg célként.

A jelen

A meglévő épületet az erősen lejtős telek felső részében helyezték el a szintvonalakkal párhuzamosan, a lejtő felé tájolva. A terep adottságait azonban az épület teljesen figyelmen kívül hagyja, sík terepre tervezett ház került egy támfalak segítségével kialakított platóra. A ház – egyedüliként kertkapcsolattal rendelkező - érkezési szintje alagsorként funkcionál, egy garázs, valamint tárolók találhatók itt. Lakófunkció csak az emeletre került, itt helyezkedik el a konyha, négy lakószoba és egy fürdő. A szinten a teljes dél-keleti homlokzat mentén konzolos vasbeton szerkezetű erkély fut végig. A tetőtérben szintén csak tárolók helyezkednek el, melyekhez azonban a teljes homlokzaton végigfutó tetőterasz csatlakozik. Ezt a szintet egy későbbi átalakítással valószínűleg szintén lakó funkcióra szánták.

Ami megtartható, és ami nem

A meglévő épület egyetlen pozitívumának a telken belüli elhelyezkedése tűnt, mivel a ház előtt/alatt kellően nagy kertet lehet kialakítani, valamint a lejtő tetejénél elhelyezkedve a felső szintről már gyönyörű kilátás nyílik a Dunára a szomszédos házak és a lejjebb fekvő fák fölött. Az épület szerkezetéből megpróbáltunk minél többet megtartani, így a körítő falak és födémek maradhattak minimális visszabontásokkal. Az emeleti monolit vasbeton erkély (bár a kilátás felé nézve kihasználhatónak tűnne) teljes hosszon kezelhetetlen hőhídat jelent, így levágásra kerül. Nagyon rossz állapota miatt a fa fedélszék és a teljes felső szint is elbontandó. A földszintről az emeletre jelenleg egy rendkívül meredek húzott karú lépcső vezet (mely sem az előírásoknak, sem a használhatóság igényének nem felel meg), majd annak folytatásaként egy hasonló geometriájú fa szerkezetű lépcső, ezek használhatatlanságuk miatt elbontandók, valamint az új lépcső kialakításához a környezetükben a födém is visszabontandó. A homlokzati nyílások osztása szerencsére java részében a funkciónak megfelel (a kilátásra és a kertre tájolt), így azokon a változtatás csak kis mértékben szükséges.

A jövő

Mivel a jelenlegi épület is kihasználja a megengedett bruttó szintterületet, ezért az új igényeknek megfelelő bővítés csak az elbontott tetőtér mértékében lehetséges.

A megjelenés

Az építészeti koncepció alapján a tömegformálásban markánsan elkülönül a megmaradó épületrész és a belső funkcionális rend igényeihez igazodó új bővítmény. A megmaradó épületszerkezetek között a család igényei szerinti fő funkciók kerülnek elhelyezésre, azonban a nagyobb komfort és a magasabb igények kielégítésére az épület több bővítményt is kap. A ház megjelenését alapvetően a két világ házasítása határozza meg – a meglévő épületrész statikus, derékszögű kialakítását a fehér vakolt falak, a lyuk-architektúra hangsúlyozza, míg az új, lendületes toldalékokat az alacsony hajlásszögű tetőt és a falakat egybefogó antracit kettős állókorcos cinklemezfedés, az alapvetően szint-magas nyílászárók jelenítik meg. Az így kialakuló, elnyújtottabb épület szervesen illeszkedik a terepvonalakra, minden szintjén közvetlen kertkapcsolattal rendelkezik, így szervesülve hatalmas fenyőkkel borított környezetébe. Kihasználva a telek adottságai nyújtotta gyönyörű kilátást, az épület a lejtő felé nyitott, hátulról zártabb kialakítású.

A használat

Az új épület földszintje a lakás közösségi tereinek ad helyet, a vendégek számára ez a szint nyitott. A magasabb komfort érdekében az épület délkeleti oldalán egy bejárati toldalék épül, mely szélfogóként tud funkcionálni. Ebből a toldalékból léphetünk be a megmaradó épületrész középső, keskenyebb traktusába, melynek teljes kiürítésével egy nagyvonalú, tágas hall jön létre, mely a függőleges közlekedés tereként is szolgál. A hallra merőleges tengelyén sorolódik a közösségi terek fűzére – balra, a nagyobbik traktusba kerül a nagy nappali, egy részben szeparált kandallós térrésszel, valamint jobbra kerül a konyha, a kisebbik traktusba. A konyha funkcionális részétől vizuálisan elválasztva egy bár alakítható ki a közlekedő tengely mentén, majd már egy újabb bővítmény ad otthont a reprezentatív étkezőnek. A terek sorolása egy fedett-nyitott terasszal, majd a kerttel folytatódik. A sor másik végét a nappalihoz kapcsolódó, csendes pihenő terasz és a kert zárja. Szintén a kisebbik traktusban találhatók a kiszolgáló funkciók, valamint a nappali mögött egy külön külső bejárattal rendelkező gépészeti helyiség.

Az emeleten a család intim terei kapnak helyet. A szélesebb traktusban a két gyerekszoba kerül kialakításra, melyek a hallhoz és a függőleges közlekedési tengelyhez kapcsolódó gyermek nappaliból, játszó térből nyílnak. A gyerekek fürdőszobája egy, a domb felé konzolosan kinyúló bővítményben kap helyet. A szülői lakosztály közvetlenül a felérkező lépcsőnél nyílik, és elfoglalja a meglévő épület kisebbik traktusát a hálószobával és az abból nyíló fürdővel. A hálószoba egy, az étkező felett kialakított tetőteraszon keresztül közvetlen kertkapcsolattal rendelkezik.

Az épület legfelső szintjén, az elbontott tetőtér helyén egy vendégszoba található külön fürdővel. A teljes szint nem kerül visszaépítésre, ezért adott a lehetőség, hogy a szép panoráma felé egy tetőterasz nyíljon, valamint a szint felét intenzív tetőkert foglalja el. A tetőszintre vezető lépcső közbenső pihenőjéről szintén ki lehet jutni a kertbe, így az épület minden helyisége egy fél szint áthidalásával közvetlen kertkapcsolattal rendelkezik.

Az utca szintjén egy kétállásos garázs is épül, külön terepszint alatti építményben.

A tanulságok

A régóta nem használt épület átalakítására már korábban született egy terv, amely azonban nem valósult meg. Az építtetők első szándékból, az építkezés minél gyorsabb elkezdése miatt, ezt a tervet szerették volna hasznosítani, azon és a meglévő épületen némi „ráncfelvarrást” alkalmazva. Többszöri megbeszélés és közös gondolkodás alkalmával sikerült meggyőzni őket, hogy a hosszú távú érdekeiteket szem előtt tartva érdemes alaposabban végiggondolni az igényeiket és a lehetőségeket. Mivel belátták, hogy az általuk elsőre elképzelt átalakítás nem jelent jelentős minőségi változást térélmény és lakhatási kényelem szempontjából a meglévő házhoz képest, csak egy rossz eredeti elrendezést (használhatatlan lépcső, a kertkapcsolat teljes hiánya, lakáson belüli térkapcsolatok hiánya) konzervál némi változtatással, ezért sikerült új alapokra helyezni a tervezést.

A megbeszélések másik fő témája a kialakítandó ház stílusa volt. Mindenképpen „stílusos” otthont szerettek volna „egyedi” mondanivalóval, amely kívülről is árulkodik az ott lakó emberek stílusáról, életmódjáról. Azonban mindketten eltérő előképekkel, elképzelésekkel rendelkeztek, így a hosszú keresgélés után megtalált közös halmaz alapján kialakult képhez nagyon ragaszkodtak – egy filmen látott ház mintájára képzelték megépíteni sajátjukat, annak minél több részletét viszontlátva azon. Az art-deco is követendő mintaként lebegett, mind stílusjegyekben, mint a mögötte sejtett életérzésben. A közös gondolkodás során sikerült a meglévő vágyakat átültetni a mai korba és az adott környezetbe, leküzdve a nagyon konkrét előkép okozta nehézségeket.

Az átalakítással sikerült kihasználni a lejtős terepből adottságait és minden szinten kertkapcsolatot létrehozni. Egy nagyvonalúbb függőleges közlekedési tengely kialakításával vizuális kapcsolatot lehetett teremteni a szintek (és a kert szintjei) között; egy földszinti vízszintes tengelyre pedig felfűzni a különböző minőségű (belső helyiség, átmeneti tér, terasz, kert) közösségi tereket, melyek a különböző tevékenységeknek (pihenés, közös étkezés, nagyobb létszámú vendégség) egyszerre, szeparáltan is otthont adhat. A két tengely találkozásánál egy világos fogadó tér (klasszikus hall) adja a ház szervező középpontját.

A közös munka eredményeként, remélhetőleg a változó családi igényeknek megfelelő, az elképzelt életmód megismerése után személyre szabott otthon születik, mely hosszú időn át megelégedéssel szolgálja az építtetőit.

Baranyai Balázs