A Szent András tér Edinburgh világörökségi városrészében, az "Új Városban", a George Street keleti végén található, átellenben a nyugati végén lévő Charlotte térrel. De ellentétben a Charlotte térrel, amely a georgiánus építészet tökéletes, érintetlen példája, a Szent András tér heterogén környezetet teremt a viktoriánus, a 20. század közepi és a korai 21. századi épületek széles skálájának. Sok szempontból tehát engedékenyebb környezet, mint a világörökségi területek többsége, de ami még fontosabb, kevéssé következetes az anyaghasználatban, magasságokban, a tömegekben, az építészeti nyelvben vagy az utcaszinti lehetőségekben.
A Hoskins Architects és a CDA megvizsgálta a tér déli peremén található néhány épület felújítási lehetőségét, amelyek változó korú és minőségű, nehezen kezelhető házakból álltak.
Az épületeket egy cég székhelyeként összenyitották, kibővítették és átalakították az évek során, véletlenszerűen üresen hagyott részeket hagyva hátra a költözésekkor. A 2007-es kezdeti tanulmányok, melyek a meglévő épületek megtartását javasolták, üzleti szempontból megvalósíthatatlannak bizonyultak. A 2013-as tulajdonosváltást követően módosították a terveket, amelyek további bontásokat tartalmaztak. A végső vázlat egy 9300 m2-es „A” osztályú irodateret, egy 6500 m2-es szabadidős és kereskedelmi részt és luxuslakásokat tartalmazott.
A kiugrásokat és bemélyedéseket ötvöző tömegterv tükrözi a tér ezen oldalán található történelmi épületek osztásait, összeegyeztetve a nagyméretű terek és egylégterű irodahelységek iránti kortárs igényekkel. Fontosnak tartották a gyalogosok mozgásával feltáruló és elrejtőző építészeti megoldást, amely túlmutat az üvegdoboz típusú irodafejlesztéseken. A fém és kő bordák sorozata lehetővé teszi, hogy az épületegyüttes szemből nézve "nyitott" legyen, kihasználva a különlegesen távoli kilátást és maximalizálva a nappali fényt, miközben a keresztirányú járdáról nézve tömörnek tűnik, és összhangba kerül a szomszédos georgiánus és viktoriánus homokkő épületekkel.
A bordák anyagául a Hoskins Architects és a CDA különböző fémeket vett számításba, majd egy rézötvözet csoportra szűkült a választás lehetősége a hosszú távú minőség és a szép patinásodás miatt. Végül az alumíniummal és cinkkel kevert aranyszínű rézötvözetet szerelték fel, melynek mély arany színe maradandó. A bronzzal vagy a sárgarézzel ellentétben ennek az ötvözetnek a felülete megtartja aranysárga színét, de fokozatosan veszít a fényéből, mivel az oxidréteg a légkör hatására megvastagszik, így egy matt védőréteget eredményez.
Azonban az építészek annál gyorsabb átmenetet akartak, mint ahogy a természetben az eredetileg fényes arany felület viszonylag matt felületté válik. Ennek eléréséhez egy szalagcsiszoló segítségével kezelték a rézötvözet felületet a gyártás során. Többféle csiszolási fokozatot kipróbáltak mire egy nem fényvisszaverő, szálcsiszolt felületet tudtak előállítani. A csiszolt rézötvözet, így már sokkal finomabban változik majd az idők során.
Európai Réz Intézet