Elhunyt Vittorio Gregotti olasz építész
Elhunyt Vittorio Gregotti olasz építész, oktató, építészeti szakíró, többek közt a barcelonai Olimpiai Stadion és a lisszaboni Belém Kulturális Központ vezető tervezője. Életműkiállítását 2016-ban mutatta be a Centre Pompidou. A 92 éves építész a COVID-19 vírus okozta tüdőgyulladás áldozata lett.
Vittorio Gregotti a piedmonti Novarában született 1927. augusztus 10-én, litván és olasz szülőktől. 14 évesen kezdett dolgozni a családi textilgyárban, ahol hamar megtanulta a kollektív munka fontosságát. 1947-ben, húszévesen a párizsi Perret-építészstúdiót meglátogatva fedezte fel az építészi hivatás szépségét. 1952-ben diplomázott a Politecnico di Milanón, majd Ernesto Nathan Rogers, a híres olasz építész (Richard Rogers nagybátyja) irodájában, később pedig Ludovico Meneghetti és Giotto Stoppino munkatársaként dolgozott.
1953-1955 között a Casabella magazin szerkesztője, majd 1963-ig a Casabella-Continuità főszerkesztője. Médiamunkássága később, 1979-1988 között a Rassegna, 1982-1996 között a Casabella lapigazgatói pozícióival folytatódott. 1992-1997 között a Corriere della Sera, azóta pedig a La Repubblica rendszeres szerzője volt.
Az IUAV (a Velencei Egyetem Építészeti Intézete), valamint a Politecnico di Milano és a palermói egyetem oktatójaként, professzoraként is dolgozott, vendégtanárként előadott Tokióban, Buenos Airesben, São Paulóban, Lausanne-ban, a Harvardon, Princetonban, illetve az MIT-n és a cambridge-i egyetemen. Az 1963-as milánói Triennále megvalósításán együtt dolgozott Umberto Ecóval, 1974-1976 között pedig ő felelt a Velencei Biennále vizuális művészeti és építészeti szekciójáért.
Építészi pályája 1964-ben a milánói Via Montegani lakóházaival vett repülőstartot. Alig néhány évvel kapott megbízást legismertebb, mondhatni notóriussá vált munkájára, a palermói Zona Espansione Nord, azaz ZEN tervezésére. A szíciliai város perifériáján álló lakónegyed 16 ezer fő számára épült a modern lakástervezés elvei szerint 1969-ben. Változatos tagolású és magasságú tömbjeit az egységes, okkersárga színezés kapcsolja össze. Az elmúlt évtizedekben a városnegyed a szervezett bűnözés, a drogkereskedelem központjává vált, olyannyira, hogy Massimiliano Fuksas a lebontását kezdeményezte. Gregotti reakciójában az átépítés lehetőségeit emelte ki. A negyedet 1997-ben Néri Szent Fülöpről nevezték el, ez azonban érthető módon nem oldotta meg a társadalmi problémákat.
1974-ben megalapította saját stúdióját Gregotti Associati néven. Az iroda fontos munkái közé tartozott a Palermói Egyetem Tudományos Intézete (1969-78), a Calabriai Egyetem campusa (Cosenza, 1973-79), a Luigi Ferraris Stadion (Genova, 1986-1989), az Università Bicocca épülete (Milánó, 1998), a Grand Théâtre de Provence (Aix-en-Provence, 2003-2007), a Corriere della Sera milánói székháza (1988-2006), a Centro Cultural de Belém (Lisszabon, 1993) és a Tetro degli Arcimboldi (Milánó, 2002). Az 1990-es évek elején az iroda tervei alapján újították fel az olimpia céljaira a barcelonai Lluís Companys Olimpiai Stadiont. 2001-2007 között Sanghaj új városrésze, a 100 000 lakos számára tervezett Puijang negyed tervein és megvalósulásán dolgozott.
Le Corbusier és Walter Gropius személyes ismerőjeként, a modernizmus állhatatos híveként Gregotti nehezen ismerte be esetleges tévedéseit korai munkáival kapcsolatban; különösen érzékenyen érintette a ZEN építészeti és társadalmi amortizációja. „Nekem a ZEN ma is gyönyörű. De sosem élnék ott - nem vagyok proletár" - válaszolt meglepő őszinteséggel a témában feltett kérdésre 2006-ban. Két évvel később publikált könyve, a Contro la fine dell’architettura (Az építészet vége ellen) viszont leszögezte, hogy a posztmodern kiüresítette az építészet jelentését és jelentőségét, az építész társadalmi felelősségének kérdését.
2000-ben elnyerte az Olasz Köztársaság Tudományos és Kulturális Aranyérmét. 2006-ban a Velencei Biennále Manfredo Tafuri-díjával, 2007-ben a Lisszaboni Nemzetközi Építészeti Triennále Millennium-díjával, 2012-ben a milánói Triennále aranyérmével ismerték el munkásságát. 2016-ban a párizsi Centre Pompidou „Vittorio Gregotti - L´Invention du territoire" címmel kiállításon mutatta be életművét.
