Elment az utolsó olasz antiépítész
78 éves korában, 2020. január 23-án elhunyt Adolfo Natalini olasz építész, a Superstudio társalapítója. A hires radikális olasz designcsoport feloszlását követően az ország legismertebb és legkiválóbb építészei közé emelkedett, akinek izgalmas és érzékeny posztmodern házait mostanában kezdték újrafelfedezni.
Adolfo Natalini Pistoiában született, majd a firenzei egyetemen tanult építészetet – bár eleinte inkább a festészet izgatta. Nem sokkal diplomázást követően, 1966. decemberében (a néhány hónappal ezelőtt elhunyt) Christiano Toraldo di Franciával megalapították a Superstudio nevű építészeti és művészeti kollektívát, amelyhez később Gian Piero Frassinelli, Alessandro Poli, illetve a fivérek, Roberto és Alessandro Magris is csatlakoztak.
A modernista értékekkel és a globalizálódó kapitalizmus egyre terjedő toposzaival: a szuburbiával, a fogyasztás kultuszával és az építészet üzletté degradálásával ellenszenves Superstudio eleinte grafikai munkáival tett szert hírnévre. Az iroda megvalósíthatatlan elképzelései: a Föld egészét átszövő épülethálózatok, disztópikus víziók és a kevés megvalósult, narrativitásával és színességével a posztmodern esztétikáját előrevetítő projekt valóságos forradalmat indítottak el a háború utáni Itália építészetében és formatervezésében. Bár a Superstudio nem volt egyedül ezzel a szándékával, “antiépítészetük" talán a legismertebb példája a kor olaszországi radikális reformtörekvéseinek.
A Superstudio 1978-as felbomlását követően Natalini önálló műhelyt indított, és a következő évtizedekben firenzei bázissal sikeres praxist épített fel (ennek legutóbbi formája az 1991-ben a Fabrizio Natalinivel közösen létrehozott Natalini Architetti volt). A Superstudio radikális vízióival gyakorlatilag teljesen szembefordulva a nyolcvanas-kilencvenes években emelt, ízesen posztmodern épületei kiváló példái a történeti kontextushoz és a közízléshez alkalmazkodni tudó, mégis eredeti látásmódjának.
A „modern építészet" kifejezése a két terminus ellentmondásosságából fakadóan oximoron: az építészet hosszú időre vonatkozik, míg a modern szó rövidre. Az én munkám a saját időm terméke, de gyökerei a múltba nyúlnak és a jövőbe vetett hitet tükrözi. Soha nem tartottak számon modern építészként – joggal!
Adolfo Natalini
Kiemelkedő, történeti környezetben megvalósult munkái között említendőek a frankfurti Römerbergen épített lakóházak, a firenzei Teatro della Compagnia (1984-1987), illetve a modenai Savoyai-kastély részleges helyreállítása. Kiváló iroda- és lakóépületei állnak többek közt Bolognában, Comóban és a németországi Lipcsében.
Az utóbbi években két legjelentősebb munkája Firenze legfontosabb művészeti kollekcióihoz kötődött. A 2015-ben megnyitott Museo dell’Opera di Santa Maria del Fiore a világhírű dóm képzőművészeti és egyházművészeti gyűjteményének új otthona. Piero Guicciardini és Marco Magni építészekkel közösen Natalini 2004-től dolgozott az épület átalakításán, amely többek között Michelangelo Pietájának és Donatello Bűnbánó Magdolnájának és Lorenzo Ghiberti eredeti Paradicsom-kapujának kínál fedelet. A másik projekt még hosszabbra nyúlt: az Uffizi bővítése, a híres északi lépcső tervezése még 2003-ban kezdődött, és szakaszos átadásokkal egészen 2018-ig várni kellett a befejezésre. Natalini munkája több díjat kapott, bár a Vasari reneszánsz tömbjéhez való viszonya miatt ezt már bírálatok is érték.
Adolfo Natalini az elmúlt években a Firenzei Egyetem építészkarának professzoraként dolgozott, emellett a Német Építészkamara, a Firenzei Képzőművészeti Akadémia és az Accademia di San Luca tiszteletbeli tagja volt.
