Elrakni a házunkat télire befőttnek?

Miért ne költöznénk be egy jó, meleg üvegházba, amikor hűvösre fordul az idő? Esetleg miért ne építsünk egy üvegházat a házunk köré vagy épp fordítva, építsük a házunkat egy már meglévőnek a közepébe? Lehet-e így az udvaron labdázni? Buborék-e a buborékba dugott ház vagy a családi házak jövője?

Egy stockholmi pár annyira komolyan vette a télikertet, hogy gyakorlatilag egy komplett üvegházat épített a házuk köré, amelyben mediterrán gyümölcsöket is termelnek. A család nem csak kertészkedik a ház körül, de kiemelt céljuk volt az is, hogy csökkentsék a fűtésszámlájukat. Elmondásuk szerint a Svédországban szokásos 9 helyett mindössze 6 hónapon keresztül szükséges fűteniük és ez alatt is kevesebbet, mint más, hasonló méretű otthonok esetében. A 4 milliméteres üvegből épített „burok” alapterülete mintegy kétszerese a valódi háznak, amely hiába épült fából, a beszámolók szerint az nem kellett vegyszerekkel kezelni és rothadás sem lépett fel, mivel nem éri a csapadék. A felül is zárt üvegtetőnek – amelyet nyáron, a melegebb napokon fel tudnak nyitni – köszönhetően hagyományos tetőszerkezetre se volt szükség, így gyakorlatilag egy üveggel fedett tetőteraszhoz jutottak. Az első ilyen épületet Bengt Warne építette 1974-76 között Saltsjöbadenben. Marie Granmar és Charles Sacilotto szintén Warne terveit használta otthona felépítéséhez.



Fordítva gondolkodott Koen Vanderwalle belga építész, aki Nyugat Flandriában egy már álló üvegházba építette otthonát. Ötletével nem csak a fűtésszámlát sikerült mérsékelnie, hanem annál is radikálisabb rezsicsökkentésbe kezdett, figyelembe véve, hogy – újrahasznosított anyagokból épült háza – semmilyen közüzemi hálózathoz nem csatlakozik. Az elektromos áramot és a fűtést napelemek, hőkollektorok biztosítják, a vizet csapadékból nyeri, a csatornázás az üvegház derítőjéhez csatlakozik.