2015 tavaszán W. B. Yeats Nobel-díjas ír költő születésének 150 éves évfordulója alkalmából nemzetközi építészeti tervpályázatot írtak ki az Innisfree című versének mai építészeti-képzőművészeti megjelenítésére. A határidők szerencsés egybeesésének és a feladat léptékének köszönhetően a BME Középülettervezési Tanszéken Fejérdy Péter tárgyfelelős zárthelyi feladatként a versenyt saját hallgatói között is meghirdette. A félév folyamán kiírásra kerülő “zárthelyikben” a Tanszék elsősorban nem számonkérő, hanem tudásfejlesztő lehetőséget lát. A pályázatként felfogott, csoportos munkával készített feladatok elsősorban az építészeti párbeszéd fejlesztésének lehetőségét hordozzák magukban.
Idén a határidők kedvező egybeesése és a feladat léptéke lehetővé tette, hogy egy valós építészeti tervpályázat legyen a zárthelyi feladata. A sikeresebb terveket készítő csoportokat a Tanszék biztatta a dolgozatra készített tervük továbbfejlesztésére és a valós tervpályázaton való részvételre. Az egyetemen sikerrel bemutatott terv továbbfejlesztett változatát a nemzetközi zsűri diák kategóriában első díjjal jutalmazta. A nyertes tervet Fodor Zita, Ferenczi Nóra, Baráth Éva, a BME Építészmérnöki Kar Középülettervezési Tanszékének hallgatói által készítették.
Yeats versében egy gyermekkori élmény felébredésének lehetünk tanúi – a gyermekkor, a megnyugvás, a természet iránti nosztalgiát egy helyhez: Innisfree apró szigetéhez kapcsolja, annak minden érzéki, nosztalgikus vagy történeti konnotációjával.
A sziget érintetlensége, a költő a vízzel való különleges kapcsolata kiemelt szerepet kapott a koncepcióban, helyszínként ezért egy zajoktól és széltől is védett, számukra intimitása miatt is kedves öblöt választottak.
A helyet egy kelta szimbólumként, de ideális formaként is olvasható kör jelöli ki. A pályázók célja nem Yeats világának reprodukálása, sokkal inkább annak megidézése volt, úgy, hogy az a partszakasz természetes világába ne jelentsen durva beavatkozást. Kiegészíteni a tájat, egyszerre biztosítva részvételt és távolságtartó szemlélődést – egyedül vagy társaságban, csendben vagy egy felolvasást hallgatva, aminek a vízpart, a hely intimitása és az emlékhely kör alakja ideális keretet biztosíthat.
Az önmagába visszatérő légies sétaút a víz fölé emelkedik, az alján olvasható felirat: „William Butler Yeats (1865-1939), aki vágyott a szigetre”.
forrás: BME Középülettervezési Tanszék