Építészetre hangolva – raklap-pavilon az Utcazene Fesztiválon - videó
2011. június 13. és 16. között Veszprém újra megtelt élettel, fiatalsággal, lüktető zenével. Ezt az alkalmat használta ki a VÉKA egyesület, hogy az építészetet közelebb vigye az emberekhez, megmutassa, ez is a művészetek egyik ága, maga a megfagyott muzsika, valamint tájékoztassa a város lakóit a közeljövő aktuális beruházásairól. A szélesebb közönség előtt is jól sikerült a bemutatkozás, a szakmai és laikus visszajelzések egyaránt elismerően szóltak. Gaschler-Gyeviki Nóra rövid beszámolója.
„Egy szakmai klub kapocs lehet az építészek és a város lakói között. Szeretnénk olyan alkalmakat szervezni, amelyeken a város lakói megismerhetik a városban rejlő építészeti értékeket, illetve a korunk építészetét, építészeit foglalkoztató kérdéseket. Olyan programokat szeretnénk életre hívni, amelyek könnyen befogadható módon tudják népszerűsíteni az építészetet.”
Többek között ezzel a céllal alakult meg 2010 szeptemberében a Veszprémi Építész Klub és Alkotóműhely. Első nagyobb programjuk, a kolontári újjáépítés kapcsán született hallgatói tervek kiállításának megrendezése után újra akcióba lendültek, és pavilont állítottak a veszprémi Utcazene Fesztiválon.
Veszprém az év nagy részében kissé álmos, nyugalmas vidéki település, de nyáron felpörög az élet, több – különböző műfajokat képviselő – fesztivál váltja ilyenkor egymást. Az Utcazene Fesztivál azért is bizonyult jó választásnak, mert a belváros majd' minden szegletét betöltő muzsika életvidámsága, a stílusok változatossága szinte minden generációt a közterekre vonz. A rendezvényterület egyik forgalmas, jól frekventált pontján állt fel a VÉKA pavilon, hogy fizikailag, vizuálisan és verbálisan is közelebb vigye a megfagyott zenét az emberekhez.
Maga a pavilon a költségtakarékosság, egyszerű megjelenés és környezettudatosság szellemében, igen frappáns kivitelben készült: a támogató építőipari cégek biztosították a raklapokat, zsalutáblákat, gerendákat, élőmunkát, de utóbbiban az egyesület tagjai is kivették részüket (lásd: szakmai gyakorlat). A gabion technológiával készült, markáns kőoszlop messzire hirdette, mi készül itt, a nyitottabb „előtér” szinte beterelte az érdeklődőket az előadások zártabb, védettebb színterére.
A kíváncsi látogatók az előadások révén betekintést nyerhettek Veszprém építészettörténetébe, átalakulásának folyamataiba éppúgy, mint a hamarosan megkezdődő belváros rehabilitáció terveibe vagy a régi Séd mozi Hangvillává alakításának elképzeléseibe. Akit nem rettentett vissza a hőség, városi séta keretében, különböző tematikák szerint járhatta végig a megyeszékhely rejtett értékeit. A vizuális/kreatív/építészeti nevelést nem lehet elég korán kezdeni, ennek jegyében mindhárom nap gondoskodott az egyesület kézműves foglalkozásokról a gyerekek számára, akik még egy bábelőadást is megtekinthettek. Harmadik nap került sor a korábban az óvodák között meghirdetett rajzverseny pályaműveinek értékelésére, díjazására is.
A rendezvény jól sikerült, az apró technikai malőrök ellenére célját elérte. Rengeteg érdeklődő állt meg hosszabb-rövidebb időre a pavilonnál, a hallgatóság és az előadók egyaránt jól érezték magukat, az egyesület nem csak a helyi, de az országos média (Kossuth Rádió, veszprémi Utcazene Fesztivál, 2. sorozat) figyelmét is felkeltette. Egy biztos: folytatása következik.
Gaschler-Gyeviki Nóra
