Európa első börtönkórháza épült kiemelt kormányberuházásként Berettyóújfalun. Az új egészségügyi központ a település határán közvetlenül a Gróf Tisza István kórház mellett valósult meg, jelenleg a legnagyobb épület a városban. A rendeltetése a korábban a tököli börtönben működő részleg kiváltásával a hazai BV Intézményekben fogvatartott beteg rabok ápolása, gyógykezelése. Az eddig példa nélkül álló létesítményben 196 aktív ágy van, amelyet 200 fős személyzet szolgál ki és működtet, az épület egyszerre felel meg a börtönök szigorú biztonsági és a kórházak higiéniai és egészségügyi elvárásainak.
Mivel a tervezéshez sem a Megrendelő sem a Tervező nem tudott használható előképekkel szolgálni, ezért egy hosszú és alapos tervezési folyamat előzte meg az építést, ahol szobáról-szobára történt a részletekbe menő egyeztetés a két fél között minden szakirányra kiterjedően. A nem kimondott cél egyértelműen egy olyan magas minőségű komplexum megvalósítása, amely teljes körűen szem előtt tartja a betegek gyógyulását, ahhoz megfelelő funkcionális, műszaki és esztétikai hátteret biztosít, egyúttal kiszolgálja az egészségügyi és biztonsági személyzet igényeit. Az intézmény orvosi szakmai támogatását a szomszédos központi városi kórház és a debreceni klinika biztosítja, ambuláns beavatkozásokra ott kerül sor.
A ház külső karakterének megformálásakor kiemelt szempont volt a település igénye; az itt álló épületek léptékéhez és elrendezéséhez való igazodás, egyúttal egy olyan összkép megteremtése, amely a rideg funkciótól függetlenül szerethető képet létesít az itt élők számára. Így lett a ház kívül-belül homogén fehér, amely a tisztaság és a higiénia absztrakt megjelenése, valamint a modern építészeti nyelv hordozója, egyúttal identitásképző elem. Az erősen tagolt csillag alakú tömeg nem csupán a belső működési rend kivetülése, hanem így a komplexum optikailag kisebbnek hat a valós méreténél. A kettős kereszt szárai ápolási szobákat tartalmazó körletek, a rövid középső összekötő szárny az ezt kiszolgáló orvosi szobákat rejti. A körletfolyosók zártak, a belső közlekedési útvonalak szabadon bejárhatók. A vertikális közlekedést két-két nagyméretű lift és lépcsőház biztosítja. Kiemelt szempont volt a tervezéskor, az épület rendkívül bonyolult belső működése ellenére, egy jól átlátható és könnyen használható ház legyen mind az itt dolgozó személyzet, mind a fogvatartottak számára. A logikus formai szerkesztés és a tiszta kompozíció ezt célozza. Az elkészült tömb háromszintes: a földszint szabadon átjárható, itt kizárólag a személyzet mozog, ezért itt találhatóak a kiszolgáló helyiségek, raktárak, öltözők, irodák és az étterem. Az első emeleten vannak a női ápolási szárnyak és az orvosi rendelők sora, míg a második emeletre kerültek a férfi rabok önálló körletei betegségtípus szerint megkülönböztetve.
Az épület monolit vasbeton szerkezettel készült úgy, hogy minden fal, beleértve a válaszfalakat is, betonból épültek és teherbírásra méretezettek. Mivel a bonyolult funkció miatt a belső falak csak ritkán esnek egymás fölé, ezért a ház tartószerkezete egy vasbeton térrács, ahol a műszaki sajátosságok miatt minden gépészeti és elektromos vezeték a betonfalakba lett elhelyezve. Ez alól kivétel az utólag installált gépi szellőzés, amely fokozott figyelmet igényelt a kivitelezés során. A betegszobákban biztonsági okokból padlófűtés létesült, az orvosi és irodai helyiségekben ez VRV rendszerű hűtéssel kiegészítve. Az épületben gázbekötés nem készült, a fűtéshez szükséges hőenergiát a tetőre telepített levegős rendszerű hőszivattyúval biztosítjuk. Ha a tervezett napelempark megvalósul a lapostetőn, akkor a ház a számítások szerint nullenergiás lesz. Az épületbe épületfelügyeleti rendszer került kiépítésre, amely lehetővé teszi, hogy a budapesti OP központból monitorozzák a ház műszaki állapotát és ha szükséges beavatkozzanak. Az intézménybe a legkorszerűbb biztonsági és orvosi rendszereket és berendezéseket telepítették. Az épület a hatályos német műszaki előírások szerint került megtervezésre és teljeskörűen akadálymentesített.
A folyamatos egyeztetések során kiemelten fontos volt a fogvatartotti agresszió csökkentése, így számos olyan építészeti elem került végül megvalósításra, amely ezt a célt szolgálja. A legfontosabb az ápolási szobák nagyméretű ablaka, amely ellentétben a korábbi hazai gyakorlattal élettanilag is kiemelten fontos. Hasonlóan koncepcionális döntés volt az ablakok elé kerülő biztonsági rácsok építészeti kialakítása, amely ebben az esetben egy vízszintes lamellázat lett. Ennek funkciója a biztonság mellett az árnyékolás és a kilátás gátlás kezelése, amelyek kialakításukban különbözőek a férfi, a női, az orvosi és az irodai részlegeken; ez az egyetlen külső architektonikus elem a homogén homlokzaton a mélyen ülő nyílások előtt.
Az épület belső tereiben a monokróm színhasználat és a visszafogott karakter cél volt, így biztosítva egy humánus, esztétikus és harmonikus belsőt a működéshez és a praktikus üzemeltetéshez. A fehér falakat és a kazettás fehér mennyezetet a szürke öntött padló és a szürke ajtók egészítik ki, amely így ad egységes hátteret a napi egészségügyi munkához és együttesen emberhez méltó keretet biztosít minden beteg számára.
A célunk egy olyan egyedülálló épület létrehozása volt, amely példaként szolgálhat a jövőben hasonló BV vagy kórházi beruházások számára, egyúttal maximálisan és magas minőségben kiszolgálja a megrendelő igényeit és szigorú elvárásait. Köszönhetően az átlag feletti megvalósításnak, a hazai büntetés-végrehajtás belépett a XXI. századba.
Borsay Attila
Szerk.: Őze Sándor