„Fiókház” - a sárospataki sarokbástya új élete
A sárospataki vár északnyugati sarokbástyája Csikós Mihály tervei alapján épült újjá, jelenleg Újbástya Rendezvénycentrumként működik - már jó néhány éve. A koncepció alapját a megmaradt kazamata fölé, a terméskő várfalba épített téglaépület, a „fiókház” gondolata jelentette. A feladatot nehezítette, hogy az új funkciót korábbi, részben elkészült szerkezetekhez és a környező városszövethez kellett igazítani.
Történeti áttekintés, építéstörténet
A sárospataki városfalak építését és az olaszbástyás erődítést minden bizonnyal a vár XVI. századi tulajdonosa, Perényi Péter építtette az 1550-es években. A Perényiek halála után a tulajdon a kincstárra szállt vissza. Ekkor, 1573-ban mérették fel Angelinivel a várat, amely később a Rákócziak tulajdonba került. Miután 1701-ben Rákóczit összeesküvés vádjával elfogták, I. Lipót 1702-ben elrendelte a vár lerombolását. A várfalakat felrobbantották, az árkokat földdel temették be. A XIX. században két utat is keresztülvezettek a várárkon. Az egyik ezek közül a Szt. Erzsébet (volt Kádár Kata) utca, amelyet azért nyitottak, hogy a Bodrog felőli Vízi kapu helyett itt vezessék át a forgalmat a vár területére. Az utca két oldalán XIX. és XX. századi házak állnak. Az utca az Észak-nyugati sarokbástya kazamatája felett vezet át.
Előzmények
A kazamata kutatására 1972-ben a várfalak kutatásával egyidejűleg került sor. A vizsgálat során gondokat okozott a feltörő talajvíz és kérdéses volt, lehet-e egyáltalán az épületet olyan műszaki állapotba hozni, hogy az valamilyen módon hasznosítható legyen. 1974-ben végezték el az út felújítását, ekkor a kazamata egy része feletti útszakasz beszakadt. A beomlott részeket újraboltozták és a kazamata felett húzódó útburkolat alatt egy teherelosztó vasbeton lemezt készítettek. 1995-ben vizsgálták meg a talajvíz eredetét és dolgozták ki a víztelenítés lehetséges módját.
Korábban már többször felmerült a hasznosítás igénye. Kezdetben a Szt. Erzsébet u. 1. sz. alatti házzal, az ún. Zsidó fürdővel együtt próbálták meg hasznosítani az épületet. Ekkor borozót kívántak a kazamatában kialakítani, de a politikai-gazdasági változások új koncepció kialakulásához vezettek. Miután a „Zsidó fürdő” magántulajdonba került, a kazamatával együttes hasznosítására már nem nyílt lehetőség.
1997. júliusában Ráth Miklósné Tóth Ibolya felelős tervező és a „Kék hétfő” Építésziroda elkészítette a kazamata fölé építendő szálloda elvi építési engedélyezési tervét. A terv azt vizsgálta, hogyan rekonstruálható a bástya, illetve hogyan illeszthető be a kialakult városszövetbe, valamint kielégíthetők-e az építtetői igények egy ilyen rekonstrukcióval. A terv alapján a kazamatából borozót, felette pedig egy szállodát kívánt létrehozni az akkori megbízó.
1997. novemberében elkészültek a bástya körüli külső terepszint-süllyesztéshez szükséges támfalak kiviteli tervei (Geoteszt Kft.), 1998. februárjában pedig a kazamata víztelenítésének kiviteli tervei (Petik és Társa Kft.). 1998. őszén megkezdődött a víztelenítés, a támfalépítés és a külső terepszint süllyesztése. A munkálatok a kazamata belső padlószintjének süllyesztésével folytatódtak és csak 1999 tavaszán fejeződtek be.
1998. decemberében Ráth Miklósné Tóth Ibolya felelős tervező és a „Kék hétfő” Építésziroda elkészítette a sarokbástyába tervezett szálloda és borozó állagmegóvási tervét az építési engedélyezési terv I. üteméhez. A terv a meglévő épületrészek statikai állapotának biztosítását, azok végleges építészeti megjelenésének kialakítását tartalmazta. 2000. márciusában elkészítették és benyújtották az építési engedélyezési terv II. ütemét. 2001 tavaszán kezdték meg az építkezést, amit 2001. szeptemberében az OMVH elnöke, mint másodfokú építési hatóság – eljárási hiba miatt – leállított.
2005. áprilisában új építési engedélyezési terv készült, ami az addig elkészült épületszerkezetek hasznosításával új funkciót - idegenforgalmi és kulturális központ - és külsőt adott az épületnek. Terveink alapján 2007-ben újraindult az építkezés. Az észak-nyugati sarokbástyát 2008. július 5-én avatták fel, azóta Újbástya Rendezvénycentrumként működik.
Tulajdonviszonyok, hasznosítás
A kazamata a sárospataki külső várfal-rendszer részeként a Magyar Állam tulajdona, kezelője a Sárospataki Önkormányzat. 2001. szeptembere óta az épületnek semmiféle funkciója nem volt, állapota még a várfalrendszer részeként való bemutatását sem tette lehetővé. Idegenforgalmi és Kulturális Központként történő hasznosítása csak előnyére vált, hiszen az mindenképpen a rendbehozatalt, megújulást jelentette. A 400 m2-es kazamata terében 2009 végén állandó kiállítás nyílt Börtönpanoptikum néven, a földszinten turisztikai információs centrum, internet kávézó, az I. emeleten állandó kiállítás és digitális műtermek, a II. emeleten egy 130 fős konferenciaterem és a hozzá kapcsolódó büfé kapott helyet.
Meglévő állapot
A kazamata belső tere öt nagyméretű (cca. 2x2 m-es) pillérre támaszkodó keresztboltozatos tér, északi és nyugati falában lőrésekkel. A kazamata egy része felett húzódik a Szt. Erzsébet utca. Az útépítés során ezen a szakaszon egy teherelosztó vb. lemez készült. A boltozat és a pillérek állapotát kiegészítésekkel, konzerválással óvták meg. A falazat külső térben lévő részének kijavítását nem fejezték be, ezért a falazat köveit konzerválni és pótolni kellett. A kazamata kő falazatára - az utcaszint magasságában - egy új vasbeton födém készült, amelyre még két szint épült tégla falazattal, az északi homlokzaton pedig kőburkolattal. Az északi homlokzaton a terméskő fal a földszintet záró födémig maradt meg, a lőrésekkel együtt. A földszinten Porotherm, az emeleten E-gerendás födém készült, amelyre az építkezés befejeztével még „térdfal” került. Az épület belsejében a megépült két szinten vasbeton pillérsor húzódik végig merevítő falakkal. A felmenő szerkezetek terhét vasbeton gerendarács „alap” közvetíti a kazamata szint falaira és pilléreire.
Új épületrészek, alaprajzi elrendezés
Az új épület a meglévő szerkezethez és alaprajzi kialakításhoz kötődik. A felszín alatt elhelyezkedő kazamata, a korábbi várbástya kontúrja a már részben megépített (földszint + emelet magas) épület tereinek felhasználásával, a kazamata feletti utca sávjának eltérő térburkolatával, valamint a Szent Erzsébet u. déli oldalán, a bástya falaként megjelenő terméskő mellvéddel rajzolódik ki. A kazamatára történt ráépítés időben és térben kifejezhető, „különálló épületet”, kubust formál a bástya kőburkolatának ölelésében, mintegy fiókként „belecsúsztatva”. A terméskő burkolat a Szent Erzsébet utcai vonalon megszakad, itt a burkolatot rusztikusabban, síkban 5-10 cm-rel egymástól kiállva falazták, amely jelzi a felszín alatti kazamata helyét, a várbástya egykori kontúrját.
Az épület főhomlokzata átszellőztetett téglaburkolatot kapott, ezzel is hangsúlyozva a „fiókház” kialakítást. A kő „várfalba épített épület” egy alacsony hajlású fémlemez fedésű, vasbeton koporsófödémre támaszkodó, a kő falazat felett jóval túlnyúló fedélszéket kapott, amely a felső szinten kialakított, hátrahúzott tetőteraszt is takarja. A nyílászárók kívül-belül faanyagúak. Az új épület bejáratánál két meglévő pillért kellett kiváltani, az emeletet záró födémet pedig vasbeton gerendákkal megerősíteni. Ezek a gerendák a meglévő pillérek és vasbeton gerendák felett csapokkal rögzítve, a II. emeleti falazat terheit felvéve, „alulbordás” gerendákként erősítik a meglévő födémet.
A kazamata kiállítóterébe egy csigalépcső vezet a földszinti turisztikai információs térből, amely a recepció-előtérrel és a kávézóval, valamint az internet sarokkal egy osztott teret alkot. A kávézó mögötti előkészítő tér és raktár különálló bejáratot kapott. A kávézóhoz vizesblokk kapcsolódik. A főbejárattal szemközt egy háromkarú lépcső és lift kapott helyet, ettől balra irodák nyílnak teakonyhával és a személyzeti wc-vel. A lépcsőháztól jobbra helyezkedik el a közönségforgalmi vizesblokk, a lépcső mögött tárolók kaptak helyet.
Az I. emeleti szintre érkezve a Comenius szalon kiállító termébe érkezünk, amelyhez két digitális műterem kapcsolódik. A lépcsőház mögötti térben található a gépészeti tér és egy székraktár, a vizesblokk a lépcsőháztól jobbra nyílik. A II. emeletet az alsóbb szintek külső teherhordó falaihoz képest hátrébb húztuk, így ez a szint vizuálisan nem növeli az épület tömegét. A konferenciateremhez catering helyiséggel kapcsolódó büfé a tetőteraszra nyílik, ahonnan szép kilátás tárul a várnegyedre. Ezen a szinten a vizesblokk mellett egy székraktár, a büfével szemközt pedig egy ruhatár kapott helyet.
Sárospatak – Külső Vár – Észak-nyugati sarokbástya Idegenforgalmi és Kulturális Központ
vezető tervező: Csikós Mihály
tervezés éve: 2005-2007
kivitelezés éve: 2007-2008
generáltervező: Csikós Mihály Építészirodája Kft.
építész munkatársak: Hajdu Balázs, Edelmann Dóra
tartószerkezetek: Szabó Zoltán
épületgépészet: Dr. Léderer András
épületvillamosság: Jenei Szilveszter
tűzvédelem: Tóth Csaba
kerttervezés: Gazsó István
lift: Masek Ferenc
építtető: Sárospatak Város Önkormányzata
