Folyami állóvíz
A budapesti fürdők teraszáról már ismert rácsos napozóágyak számára kavicsos homokkal borított mezők tarkítják-bontják a faburkolatú uszály-fedélzetet. Sajnos az anyag minősége és a szerelés elég gyatra, örülhetünk, ha egy idényt kibír.
Vargha Mihály írása a pesti uszálystrandról.
Igazi nyári ajándék - örvendetes, hogy a Dunán 2009 nyarára megvalósult egy uszálystrand - bár nem maradéktalanul új ötlet, előzményei bőven fellelhetők. Ma is több elkelne belőle. Ősidők óta világos, hogy a Dunán vígan meg lehet élni nyáron - régen még fürdeni, úszni is volt mód. Ma a víz zavaros, piszkos, így csak mesterséges körülmények közepette, uszályra építve. Anno csak kihasítottak egy medencényit a folyamból.
A hely a Petőfi tér alatt - az Erzsébet híd és a Vigadó tér között félúton - pazar, már ami a dunai-budai látványt illeti. Direkt ide képzelte el a telepítést Z. Halmágyi Judit várospolitikus - eredendően építész -, aki a dolog kezdeményezője-motorja volt. A tervezők, Pyka Zsolt és Szöllőssy Barbara pedig viharos gyorsasággal kiötlötték, és július elejére el is készült. A pesti közönség azonnal birtokába vette - lehet, hogy a botrány sem marad el. Máris arról jönnek hírek, hogy - bár a kerület diszkóra nem adott működési engedélyt, diszkóhajókból, hangos esti helyekből már van sok -, késő éjszakánként megy a dübörgés, és a hajnali záráshoz, feljelentésre, jön a közeg.
Itt a fürdés lenne a lényeg (nyitva reggel 8-tól este 8-ig, a bevezető időszakban kétórás turnusokban, ingyen - egyszerre négyszázan férnek el rajta, teljes területe kétezer-egyszáz négyzetméter), majd este lazítás: filmvetítés vagy csak ücsörgés vízközelben, némi itallal/harapnivalóval fűszerezve. (Kár, hogy sötétben a napozóágyakra fekve a csillagokból nem sok látszik a város fényszennyezése miatt.) A lubickoláshoz meg is vannak a kellékek: közel 1,5 méter mély úszómedencécske két bővizű zubogóval, plusz egy lábmosóval felszerelt gyerekmedence, továbbá mindkettőhöz egy-egy zuhanyfal. Faburkolatok körítik a medencéket, s további nagy felületeket, néhol ülőbútorként formálva. Sajnos az anyag minősége és a szerelés elég gyatra, örülhetünk, ha egy idényt kibír. A feliratozás pedig egyszerűen csapnivaló. Printelt papírlapok helyettesítik, műanyag dossziéba csomagolva - ilyenek a bejárat fölötti tájékoztató „táblák" is. Ejnye!
A budapesti fürdők teraszáról már ismert rácsos napozóágyak számára kavicsos homokkal borított mezők tarkítják-bontják a faburkolatú uszály-fedélzetet. A kiszolgálóterek konténerszerkezetből épültek. A terjedelmes büfésor előtt szintén konténervázas nyitott teraszok adnak árnyékot, meg egy nagyobb kifeszített ponyva a „táncparkett" fölött. Az összekapcsolt uszályok látványa távolabbról különösebbet nem nyújt, ami feltételezhetően a tervezői koncepció része. Valószínűleg sok idő nem is volt arra, hogy extra figyelemfelkeltő elem kerüljön az együttesre, egy zászlórúd vagy hasonló „csúcspont". Némi zsúfoltság van a szomszédos állóhajókkal, de hát maga a város is sűrű, mint tapasztaljuk nap mint nap.
Állóhajó - az ötlet tényleg nem új. Parti uszodák voltak már valamikor a XVIII. század végén, de lehet, hogy régebben is. Jellemző módon sokáig szeparáltan, női és férfi nyitva tartással működtek - erről s más remek nyári részletekről Buza Péter ír Fürdőző Budapest című könyvében. Ebben több régi fénykép látható - rögtön a címlapon a fából ácsolt Duna-uszodáról, ami sokáig a Parlament előtt működött. S egy későbbi példa: „pesti különlegesség 1950-ből", a Strandhajó. A fotón lapátkerekes hajó kéménye tövében zuhanyozik egy nő és egy férfi, háttérben a Dunakorzó a Thonet-udvarral!
Amiről még feltétlenül meg kell emlékezni: az 1996-ra tervezett Bécs-Budapest EXPO helyszínéül Polónyi Károly építész javasolta uszályok sorba kapcsolását a Dunán. Polónyi egykor Budapest főépítésze volt, a rendszerváltozás után pedig annak a fővárosi SZDSZ-frakciónak a tagja, amelyben most Z. Halmágyi Judit tevékenykedik. Az „örökbecsű", kőbe vésett vagy éppen baromi „látványos" - nagyon önmagáért való - építészet helyett Polónyi nevéhez eleve sok korszerűbb alkotás fűződik. Ilyenek voltak a Balaton-fejlesztési programban épített strandok és motelek az 1950-es évek végén vagy éppen azok a városfejlesztési-lakásépítési munkái, melyeket hosszú afrikai tartózkodása során valósított meg Ghánában, Nigériában és Etiópiában. A Dunára több konkrét javaslatot is kidolgozott munkatársaival az 1990-es évek elején, melyekről Elszalaszott alkalmak helyett - a meglévő erőforrások hasznosítása címmel írt összefoglaló cikket (Magyar Építőművészet, 1995/6. - Nemvárosi építészet). Ebben említi, hogy „a Fővárosi Önkormányzat Közgyűlése jóváhagyta a budapesti Duna-partok hasznosíthatóságának minden illetékes szervvel egyeztetett tervét" - 1993 (!) júniusában.
Aztán tudjuk mi lett az EXPO-ból, és kaptunk helyette városfejlesztést a Duna mindkét oldalán... No de most végre az A38 társaként van Uszálystrand is. Talán nem maradnak követő nélkül újabb tizenhat, no jó, az A38 nyitásától számolva öt évre.
Vargha Mihály
nyomtatásban megjelent az Élet és Irodalom LIII. évf. 30. számának Műbírálat rovatában, július 24.
(Uszálystrand 2009. szeptember végéig, Budapest. Tervező Pyka Zsolt és Szöllőssy Barbara - Városi Tájkép Csoport)
