FVM-ből MEH: tervtanácsi vita a rekonstrukció terveiről
Úgy tűnik, ma az FVM-épület átalakításának projektje a legreálisabb a kormányzati hivatalok racionalizálásával kapcsolatos törekvések sorában. Bár a kormányzati negyed ügye kútba esett, hivatalos részről továbbra is fennáll a szándék a Miniszterelnöki Hivatal (MEH) átköltöztetésére a Kossuth tér keleti oldalán lévő épületbe. A pénzügyi problémák azonban számos ponton jelentős fordulatokat eredményezhetnek.
A kormányzati hivatali rendszer racionalizálásához kapcsolódó törekvések közül a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM, Budapest, V., Kossuth Lajos tér 11.) épületének projektje, miniszterelnöki hivatallá (MEH) való átalakítása és helyreállítása tűnik a legreálisabbnak – fogalmazta meg véleményét Erő Zoltán a Központi Tervtanács január 10-i ülésén.
A napokban „megállított” kormánynegyed-projekt egyik legszilárdabb eleme az az elképzelés volt, hogy a mai minisztériumi épületek közül egyedül az FVM-ház maradna meg állami tulajdonban a MEH székhelyeként. A terv már abban az Orbán-kormány megrendelésére készített tanulmányban is szerepelt, mely egy esetleges kormánynegyed létesítésével kapcsolatos lehetőségekről szólt.
A rekonstrukció építési engedélyezési terveit a Mérték Építészeti Stúdió készítette el. A beruházás költségeit illetően azonban még javában folynak az egyeztetések – a terv tehát a munkálatok megkezdéséig akár gyökeresen is megváltozhat. Ennek megfelelően a belsőépítészeti koncepció még nem készült el.
Komjáthy Attila, a Mérték Stúdió vezetője elmondta, hogy mivel az épületet 10–20 évenként korszerűsítették és átalakították, mai formájában számos ponton eltér attól, amilyennek Bukovics Gyula tervei szerint 1885–1887-ben megépítették. Ezt a hosszú és bonyolult átépítéstörténetet a tervezés folyamán szerves folyamatnak tekintették: az eredeti állapot minden részletre kiterjedő visszaállítását nem tartották járható útnak. Egyfelől azért nem, mert a megrendelői igények és a pénzügyi lehetőségek csak igen kis mértékű visszabontásokat engednek meg, másfelől a későbbi toldások, belsőépítészeti beavatkozások egy része építészettörténeti értékeket is hordoz.
A tervezést megelőző tudományos kutatást elvégző Bugár-Mészáros Károly rámutatott, hogy Bukovics Gyulát néhány évvel az épület átadása után felkérték kisebb átalakítások megtervezésére (a tornácos udvarokat beüvegezték stb.), majd 1907-ben építészeti pályázatot írtak ki, hogy „megszépítsék”, „gazdagítsák” az akkori földművelésügyi, ipari és kereskedelmi minisztérium székhelyét. Tőry Emil nyert, bár tervéből – a sarokrizalitokat tornyokká magasította volna – nem sok valósult meg: csak a freskókkal díszített szecessziós vendéglátóhely készült el (ezt ma raktárnak használják). Az 1920-as években, majd 1943-ban egy-egy emeletet húznak a házra (az utóbbi Árkay Bertalan tervei szerint történt). A déli udvart 1953-ban beépítették – szocreál stílusú előadótermet alakítottak ki. Később az északi udvaron vasbeton szerkezetű garázs létesült.
A terv ismertetése során elhangzott, hogy a Kossuth téri területrendezésre kiírt pályázat nyertes műve fontos szerepet szán az épületnek: mind vizuális, mind funkcionális értelemben szoros kapcsolatot teremt a Parlament és az FVM/MEH között.
Mivel az épületben dolgozók létszáma lényegesen nem fog változni, ezért lényeges bővítésére nem lesz szükség.
A pinceszinten kialakított garázs alapterületét azonban növelni kell – a bővítmények a középső udvar alá kerülnének.
A földszinten elsősorban fogadótereket, illetve a kormányőrség helyiségeit alakítanák ki. A középső udvar az eredeti koronázópárkány magasságában üvegtetőt kapna, s központi aulaként működne, melyből két oldalt nyílnának az északi és déli udvarban lévő helyiségek, az előbbiben a konferenciaterem (a mai garázs helyén), az utóbbiban a nagyelőadó (ma is ez a funkciója). A földszint fontos része lenne a Tőry-féle térsor a déli szárnyban. A félemeletet részben a földszinti reprezentatív, nagyobb belmagasságú terei, részben kisebb irodák foglalják el.
Az első emelet nyugati (azaz a Kossuth tér felőli) traktusában, a főbejárat fölötti szakaszon sorakoznak a miniszterelnöki és kabinetfőnöki helyiségek, protokollvárók. A többi szárnyban irodák, ebédlők, tárgyalók lesznek. A felsőbb emeletek főként irodasoroknak adnak majd helyet.
Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) központja továbbra is ebben az épületben működik majd. Ehhez azonban a MEH-től elkülönített funkcionális rendszerre van szükség: a Kozma Ferenc utcai (keleti, hátsó) homlokzaton új bejáratot nyitnának a merőleges Kálmán Imre utca tengelyében. A tervben ez és az üvegtető jelenti a két jelentősebb szerkezeti beavatkozást, a többi lényegében történeti helyreállítás lenne.
A homlokzatok helyreállítása során Bukovics eredeti rajzait vették alapul – a tervezők különösen a nyugati front pontos rekonstrukcióját tartják fontosnak (a koronázópárkány fölötti ballusztrádos attika, az ablakok oromzatain lévő szobrok, a középrizalit timpanonjának domborművei, a sarokrizalitokat díszítő szárnyas griffek, kővázasorok visszaállítása). Az épület összképe szempontjából fontos beavatkozás lesz a tetőgerincek magasságának egységesítése, valamint az eredeti kémények helyreállítása. Mégha a tetősík és az épület magassága nem is lesz az eredeti, az összkép karakterében visszaidézi azt.
Az opponens, Erő Zoltán szerint a terv jó színvonalú, bár volt néhány funkcionális kifogása, elsősorban a közlekedő- és kiszolgálótereket illetően. A műemlékes elvárásoknak is megfelel a terv, vita csak a hátsó új bejárat formálásmódja és méretezése (stílusban tervezzék, vagy inkább napjainkat tükrözze?), valamint a parkoló kialakítása kapcsán alakult ki. A pénzügyi vonatkozások is gyakran szóba kerültek: hivatalos részről a takarékoskodás központi célnak tűnt, miközben a szakma súlyos hibának tartaná a túlzottan puritán megoldásokat.
A tervtanács engedélyezésre javasolta a tervet, azzal a feltétellel, hogy a tervezők a kifogásolt részleteket átgondolják.
Haba Péter (szöveg+kép)
