Gondolatok a salgótarjáni Vásárcsarnok felújításának szerzői jogi vonatkozásairól
A közelmúltban jelent meg az Építészfórumon egy cikk a salgótarjáni Vásárcsarnok felújítását övező szerzői jogi problémákról. Mivel az ügy szereplői és a cikk is téves következtetésekre jutottak, és e jogértelmezés miatt a cikk szerint elmarasztaló kamarai fegyelmi döntés is született, dr. Farkas Gergely, az Építési és Közlekedési Minisztérium Építésügyi Igazgatási Főosztályának osztályvezetője fontosnak látta a helyes jogértelmezést ugyanezen a platformon közreadni.
Több jogszabály módosításával 2019. január 1-jén került bevezetésre a nemzeti tervvagyon fogalma. Ennek az volt a célja, hogy összefogja az építészeti művekhez kapcsolódó, az állam tulajdonában álló szerzői vagyoni jogosultságokat. Fontos előre bocsátani, hogy ez a fennálló szerzői jogosultságokon nem változtatott, az addig is létező jogi helyzetet képezte le. A nóvum ebben mégis az volt, hogy 2019. óta minden olyan esetben, amikor olyan építészeti mű (terv vagy az az alapján megvalósított épület) átépítésére-áttervezésére kerül sor, amelynek szerzői vagyoni jogai állami tulajdonban vannak, elég egy helyre fordulni a felhasználási engedélyért. Jelenleg a nemzeti tervvagyon vonatkozásában az Építési és Közlekedési Minisztérium a tulajdonosi joggyakorló, az engedélyeket pedig a tárcához tartozó Építésügyi Dokumentációs és Információs Központ készíti elő (a megkereséseket a nemzetitervvagyon@ekm.gov.hu e-mailcímre kell küldeni).
Ami a konkrét ügyet illeti, az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény 55/B. §-a úgy rendelkezik, hogy a jogutódlással megszűnt állami vagy tanácsi tulajdonú tervezővállalatokban létrehozott építészeti-műszaki dokumentációkhoz és az azok alapján megvalósított épületekhez fűződő szerzői jog részét képező felhasználási jog vagy vagyoni jog a nemzeti vagyon részeként az államot illeti meg, kivéve, ha egyértelműen igazolható, hogy a magyar állam a jogutódnak azt kifejezetten átadta. A LAKÓTERV jogutódlással megszűnt tervezővállalat, amelynek privatizációjakor nem rendelkeztek kifejezetten a tervezővállalat keretében készült építészeti művek vagyoni jogainak jogutód cég részére történő átadásáról. Ezért minden egyes építészeti mű szerzői vagyoni jogai, amely a privatizációig a tervezővállalat keretén belül készült, a nemzeti tervvagyon körébe tartozik.
A fentiekből következik, hogy a salgótarjáni Vásárcsarnok áttervezéséhez valóban kellett volna engedélyt kérni, de nem az eredeti tervezőtől, hanem az államtól. A szerzői jog egyik komponensét alkotó személyhez fűződő jogok természetesen megilletik az eredeti építészt, de ezek olyan jogosultságok, mint pl. a neve feltüntetésének joga, vagy ellenkezőleg, annak követelése, hogy nevét ne hozzák összefüggésbe a művel. A szerzői jog másik komponensét alkotó vagyoni jogok azonban ebben az esetben nem a tervezőt, hanem az államot illetik meg, és ide tartozik az épület átépítéséhez-áttervezéséhez adandó felhasználási engedély is.
A szerzői vagyoni jogi jogosult – jelen esetben az állam – felhasználási engedélye előzetes megkérésének elmulasztása a szerzői jogról szóló törvény szerint a szerzői jog megsértését jelenti, amelynek orvoslását a bíróságtól lehet kérni. Erre a nemzeti tervvagyonnal kapcsolatos joggyakorlatban még nem volt szükség, mert figyelemfelhívó levelünkre a beruházók minden esetben pótolják az engedélykérést. Így a kamarai etikai-fegyelmi elmarasztalás bár jogszerű lehetett (leszámítva azt, hogy nem a megfelelő személyt jelölték meg a vagyoni jogok tulajdonosaként), de véleményünk szerint egy ilyen drasztikus lépés előtt először meg kellene próbálni a jogszerű állapotot helyreállítani.
A kamara a tagjainak érdekvédelmét ellátó köztestület, ezért nagyon fontosnak tartja, hogy a már meglévő építészeti művek átépítése-áttervezése előtt az új tervező egyeztessen a jogtulajdonossal. Ha a kamarában tudott tény lett volna, hogy a konkrét építészeti mű a nemzeti tervvagyon körébe tartozik, nem biztos, hogy megszületett volna az elmarasztalás, de ezt nyilván nem tudhatjuk.
A fentieket azért láttam szükségesnek összefoglalni, mert bár az építésügyi kormányzat az elmúlt több, mint hat évben minden lehetséges fórumon igyekezett kommunikálni az építészeti alkotásokhoz kapcsolódó szerzői jogi szabályozást, ez az ügy is mutatja, hogy a jogértelmezés és a kamarai jogalkalmazás még mindig vezethet olyan komoly következményekhez is, mint egy tervezőnek a jogi szabályozás figyelmen kívül hagyásán alapuló kamarai etikai-fegyelmi felelősségre vonása.
dr. Farkas Gergely
osztályvezető
Építési és Közlekedési Minisztérium
