Gyógyítókert Lipótmezőn
Lipótmező hallatán talán mindenkinek a régóta bezárt intézet jut eszébe. Csonka Zsófia diplomamunkájában az esetleges negatív kontextustól nem félve egy egészen új funkcióval ruházta fel a helyszínt, és gyógyítókertet hozott létre.
LIPÓT. Ez a név ma még egy omladozó, bezárt intézményt, és szinte már erdőszerű parkot jelent a köznyelvben, mely a II. kerületben a Hűvösvölgyi út és a Hárs hegy találkozásánál terül el. A kép azonban épp ellentétes azzal, mint amit én képzeltem el az ikonikus név és épület mögé a diploma dolgozatomban. Az OPNI-val (korábban Királyi Tébolyda, de a rövidítés szerint Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet) másfél éve ismerkedtem meg egy pályázat (Ingatlan Fejlesztési Kerekasztal által kiírt „A jövő egészségügyi komplexuma” címmel) kapcsán, és köteleződtem el a hely és a történet mellett, mert ma Magyarországon hiány van ekkora befogadó képességű pszichiátriából vagy rehabilitációs központból. Ezért elhatároztam, hogy a pályázatot továbbfejlesztve teljesítem ki az elképzelést, és ismertetem meg a kertet, az épületet és a lehetőséget másokkal is TDK munka, diplomaterv, majd egy kiadvány formájában.
Ahhoz, hogy kontextusba helyezzem a tervet, a történetétől (kerttörténeti kutatás, kert periódusainak elkülönítése) kellett kezdenem és haladni a jelen állapot (állapot, épületállomány és fakataszteri vizsgálatok), majd pedig a jövő felé (koncepció és kertépítészeti terv). A dolgozat fő céljai három témára koncentrálnak. Először is feltárni a terület múltját, és megismerni azokat a tényezőket, amik a terv alapját adhatják, ha másik oldalról nézzük, akkor pedig egy védetté nyilvánítási dokumentum részei lehetnek.
Másodszor körbe járni a gyógyító kert fogalmát, összegyűjteni a kerttípus jelenkori elvárásait, melyeket nemzetközi és hazai szakirodalom és kutatások alapján a dolgozat részeként le is írok, mint kutatási eredményt. Harmadrészt pedig az előző két fejezet eredményein alapuló koncepció és az abból felépülő terv készítése, mely reflektál a múlt értékeire, és illeszkedik a XXI. század igényeihez. Kitekintésként foglalkoztam még az intézményhez kötődő három személy munkásságával: Zettl Lajos, a főépület tervezője, korának egyik legkeresettebb építésze kórház és pszichiátria témában.
Petz Ármin, a kert megálmodója, más műveiről (Állatkert, Múzeumkert) és főkertészi tevékenységéről ismert, valamint Varásdy Lipót, aki kicsit kilóg a sorból, mert nem tervezőként vállalt szerepet a Lipót történetében, mégis meghatározó eleme a komplexum megvalósulásának, mert a munkák felügyelete, irányítása és az elkészült mű dokumentálása a jövő számára épp olyan fontos, mint a tervezés. Nem kerülhettem meg ebben az esetben az akadálymentesség és a műemléki környezet témáját, mert jelentős elvárásokat és korlátozásokat jelentenek a két téma alapelvei egy-egy felújítással, beruházással kapcsolatban.
A terület kiterjedéséből adódóan (40 hektár) a teljes területre koncepció szintű terv készült, melyben az új funkciók és kertrészek elképzelése inkább írásban, illetve egy-egy látványterven jelennek meg. A dolgozatban foglalkozom az épületállomány átszervezésével, melyben építészek segítségét kértem, hogy a megújult kertet egy új, bátor építészeti koncepció mentén mutathassam be. Átgondoltam azokat a tényezőket, melyek az egész területre vonatkoznak, és befolyásolják a kiemelt terület (2.2 hektár) tervét is. Ezek a tényezők a következők: a tervezői hozzáállás meghatározása (rekonstruktív az elülső kertben, és illeszkedő kortárs a kert nagy részén), a faállomány megújítása (parki és erdei részen), a közlekedés átszervezése, és az új funkciók elosztása.
A kiemelt terület leírása ezzel szemben olyan részletekig menően tartalmazza az elképzelést, mint például, hogy miként alakul át a moduláris támfal ülőfelülete festőállvánnyá, vagy hogy néz ki a vezető sávként is működő vápa felülnézete. A kiemelt terület tehát az a kertrész, melyben kipróbálhattam azt, milyen, ha egy tervező az első elképzelésektől a kiviteli szintig foglalkozik egy feladattal. A részletesen kidolgozott gyógyító kert három egységre osztható, az első az illatos kert, ahol a helyben foglalkoztatás és a gyógy- illetve fűszernövények dominálnak, ezt követi a kápolna mögött elterülő textúrás kert, ahol a mozgásterápia ás a tapintás által nyert tapasztalatok adják a foglalkozások alapját. A harmadik kertrész a színes kert, mely átvezet a táblás kertet idéző térből a ligetes szabad kertrészbe és az új zöldtetős fürdőépülethez.
Helyet kapott a leírásban és a műszaki tervek között a forma kialakulása (régi táblás kert formája és az új kert ívei, a logó alapja), a vízgazdálkodás helyben megoldható részei (vízelvezetés a burkolatokról, szikkasztó zóna a ligetes facsoportok alatt), a burkolatok (szürke színsémára fűzve) anyaga és szerkezete, a berendezések közül az ülőfelületek típusai (moduláris támfal és pad), a faverem rács, a világító testek és az információs rendszer elemei. Egy-egy ráadás elemet is elhelyeztem a kertben, ilyen a vízasztal (vízarchitektúra, korábbi elképzelés miatt asztal a neve), a helyre állított kerítés és támfal terve, és a részletesen kidolgozott növénykiültetési terv (az illatos és textúrás kertrész évelő ágyásai). A növényalkalmazásra jellemző a cserjék hiánya, melyet a kert kórház jellege indokol, ezzel téve átláthatóvá a teret, így tehát az évelők lettek uralkodóak, 45 faj, egész éven át díszítő tömeget ad a kiemelt kertrészekben.
Az előbb bemutatott elemek adják a kert arculati egységét azáltal, hogy nem egy-egy ponton jelennek meg, hanem a kert egészén, következetes alkalmazással. A berendezések nem próbálnak meg historizálni (mert nem maradt fent elég információ a hiteles helyreállításhoz), sem konkurálni a főépület által képviselt korral, ezért a modern formát és anyagot részesítettem előnyben.
Az épületet korszerűsítve az új épületrészek nem zárt középső udvart, hanem az épületek közé beáramló kertet fognak közre, intenzívebb kapcsolat alakult ki a kerttel és az erdővel. Ezt a kertkapcsolatot a szobák esetében az épületszárny elé kerülő szerelt erkélyek erősítik. A termálfürdő esetében nincsen konkrét, tömör határoló fal, az egész egy áramló tér, egybefolyik a külső térrel. A megőrzött épületmaghoz kapcsolt négy új épületszárny megfogalmazása során egy olyan építészeti egyszerűség dominált, mely nem konkurál a régivel és nem próbál historizáló lenni - utóbbi a jelen kor szemléletétől messze áll. Mivel az új homlokzatok visszafogottak, vakolt falas homlokzatúak, a régi épületszárny továbbra is meghatározó, szimbólum értékű. A régi és új között üvegfalú “puffer zóna” került, melynek köszönhetően kevesebb homlokzati- és egyéb konfliktus fakad a két minőség találkozásából.
A régi épület 5 méter körüli szintmagasságával szemben az újak 4 méteres szintmagassággal rendelkeznek, mely különbséget az épületek összekapcsolása során át kell hidalni. Ezt két irányba nyíló liftekkel, bizonyos szinteken - ahol kicsi a szintkülönbség - rámpákkal lehet megoldani. Ezekben a puffer zónákban a lépcsőházakon kívül közösségi terek kaptak helyet, melyek nagy üvegfelületeikkel nyitnak a műemléki- és a természeti környezetre. Az új alaprajzi elrendezés 10%-kal csökkentette a közlekedőfelületek arányát és lehetővé tette a nagyobb fokú flexibilitást és korszerű közösségi terek kialakítását. Az új épületrészek a korszerűség és költséghatékonyság szerkezeti elveinek megfelelően lapos tetős, vasbeton pillérvázas szerkezetűek, vakolt hőszigetelő falazóblokk külső térrel határoló kitöltő falazattal, melyen a nyílások aránya alacsony, ~35%-os.
Tervezés közben figyeltem mindazokra a szempontokra, melyeket egy ilyen komplex kert esetében mindenképpen szem előtt kell tartani. Így tehát helyet kapott a szempontok között a már említett akadálymentesség, történeti értékek védelme, műemléki környezetbe való illesztés, zöldfelület arányának őrzése és harmónia teremtése (berendezés, arculat, növények segítségével) és nem utolsó sorban a funkcióhoz való illesztés, a használhatóság. A terv grafikai megformálása egyrészt arra a fénykorra utal, mely a múlt század közepén érhetett véget, azonban az újra használatba vétellel eljöhet a következő fénykor, másrészt pedig a tiszteletre, mert a terület és az intézet megkövetel egyfajta alázatot és tiszteletet a hozzá közeledőtől.
Csonka Zsófia
