A MÁV az eredeti elképzelések szerint az állomás területén korábban szétszórva működő különböző szervezeti egységeket kívánta volna egy új épületcsoportba rendezni. Az eredeti megbízás még három szeparált, de udvarral egybefűzött épület egységéről szólt a Biztosítóberendezési és a Pályafenntartási Szakszolgálat, illetve a Trakció és RailCargo számára, de ez utóbbira végül nem lett szükség.
A Pethő László építész és a GEON építészstúdió által megalkotott terv még tehát három épület egységével és az általuk körülölelt, szinte hermetikusan elzárt udvarokkal számolt. A részben a pályák felé orientált épületegyüttesnek igazodnia kellett a vasúti üzem világához, ugyanakkor a másik irányban a város családi házas negyede felé is nyitottnak kellett lennie, annak arányaihoz, tömegéhez is alkalmazkodnia kellett. A két elkülönülő világ között létesült épületek, amelyek léptékükben, magasságukban nem bontják meg a lakóövezet egységét, voltaképp átmenetet is képeznek a kétfajta tér között.
A Biztosítóberendezési, valamint a Pályafenntartási Szakszolgálat részére megépült két épület végül csonkán hagyta a tervezett egységet, így nem jött létre a bejárat kidolgozott tere, illetve a vasúti használt berendezések tárolására létrehozott udvar sem lett olyan módon zárt, mint ahogy az eredeti tervben szerepelt, hogy az mind a vasúti utazó, mind a környék lakói számára a vasútüzemi lomok látványát elrejtse.
Egyértelmű volt, hogy a mostani beruházás hosszú időre szól, az épület fejlesztésére sokáig nem állnak rendelkezésre újabb források, a karbantartást pedig a MÁV-nak házon belül kell megoldania. Ezért minden elemében praktikus, időtálló, masszív épületet terveztek, amelyet leginkább a téglahasználat jellemez, amit néhány helyen nyersbeton oszlopok egészítenek ki, a tetőre pedig cinklemez került. A belső terekben a két szervezeti egység igényeinek megfelelő funkciókat alakítottak ki, főleg irodákat, öltözőket, műhelyeket, oktató termeket, illetve a biztosító berendezések technikai helyiségeit.
Az elkészült szakszolgálati épületek az eredeti tervek szerint egy komplexen megújuló, vonzó környezetű vasúti térbe kerültek volna, az állomás fejlesztéséből azonban a környék rendezésére vonatkozó tervek jobbára kikerültek. Csupán minimális növénytelepítés történt, ám nem jött létre egy hosszú távra építő, kulturált térség, s félő, hogy ez a megújulás után hamar ismét az enyészeté válik. Pethő Lászlóék is igyekeztek néhány elemmel hozzájárulni a környezet minőségi megújulásához, így a MÁV ötvenes évekbeli típuskerítései által ihletett térzárókat terveztek, ám ez végül nem valósult meg – ahogy a megújulás során számos egyéb hasonló terv sem –, helyette a terület olcsó szériakerítést kapott.
Bán Dávid