Ház a sziklák alatt - Év Homlokzata díjas társasház

"A saját útját járja. Egyszerű, mint egy gyerekrajz. Egy vonallal sincs rajta több, mint kellene. Pedig nagyon nehéz megállni!" Benczúr László és Weichinger Miklós meg tudta állni, és az eredmény egy ösztönös, bátor épület lett, mely kerüli az iskolás megoldásokat - ki is érdemelte magának a Baumit Év Homlokzata 2016 címet.

Helyszín

A terület nagyjából a XIX. Század közepéig bányaművelés alatti terület volt, jó minőségű dachsteini mészkő lelőhelyeként. A szintkülönbség a telek alsó és felső pontja között 25méter körüli. Az Uzsoki utcáról egy nagyon meredek rézsű vezet fel egy közbenső, nagyjából sík területre, az utcaszintnél közel kilenc méterrel magasabbra. Itt került elhelyezésre az épület. Innen egy határozott sziklafal emelkedik a telek fölső részén lévő, szintén nagyjából vízszintes placcra, mely a felső utcákhoz kapcsolódik. A telek legizgalmasabb része a középső rész a két meredély közé ékelődve, drámai kilátással az észak- nyugatra elterülő völgyre és a szemközti hegyekre.

A telek alsó részén az Uzsoki utcáról terepszint alatti garázst tervezünk. A két garázs között átjutunk a lépcsőházba, mely felvezet a nyolc méter magasságra szabályozott telekrészre. A sík kialakítását a hegy felől vasbeton támfal teszi lehetővé.

Elrendezés

A két lakást egymás mellé soroljuk, tehát a szimmetrikus ikerház megoldás helyett sorházszerűen helyezzük el, nyaktag közbeiktatásával. Az ikerház esetben hátrányosabb elhelyezkedésű, északi oldalra eső lakás így megnyílhat délre, és a nyaktagban elhelyezkedő lépcsőház lapos tetejét kihasználó terasszal bővülhet. A lakások kétszintesek. A szűkre szabott beépítési lehetőségek és a telek adta természetes korlátok miatt légtér köti össze a földszinti nappalit és a felső szinti galériát, így a nappali hátsó zugaiba is bőséges bevilágítást tudtunk adni. A nyugati oldalra nyitott nappalik előtt a kilátásra tájolva teraszok húzódnak, melyeknek az épület síkjába szögtöréssel bemélyedő része az egymásra átlátást kívánják megakadályozni, az intimitást megoldani.

Tömegformálás, az épület kialakítása

Az épület tömegformálása a funkcionális elrendezést követi. Kihangsúlyozódik a két tömegre bomlás, közte a lépcsőházi nyaktaggal. Ezt erősíti a fölső szint nappali feletti részén elhelyezett gyerekszobák sorának szalagablak sávja. A hegy felé néző oldal zártabb hatást kelt, itt a zord sziklafallal a lépcsőházból kilépve szembesülünk. Az oldalhomlokzatok kisebb- nagyobb nyílásait összefogó visszaugró, más színezésű részeket terveztünk. Az épület kontúrja követi a szabálytalan formájú telek finom szögtöréseit. A tömegek egyszerű hasábokból állnak, melyekből kimetszésekkel vettünk el részeket. Kilógások, előtetők nincsenek, a sziklafalak monolitikusságával rokon formavilágot céloz meg. A völgy irányába lejtő tető is az egytömegűséget hangsúlyozza, nem lóg túl az épület határoló falain. Mindkét lakásnál kontyolással törik meg a tető, oldva a sorolásból adódó monotonitást, itt a szimmetriára váltunk. Hivalkodásmentes, monolitikus tömegformájával, a környékre jellemző formai kavalkádból apró eltéréssel, de határozott módon kíván kiemelkedni, melyet az épület föld, illetve a sziklafal színeire való festésével is erősíteni szándékozunk.

Benczúr László, Weichinger Miklós

A zsűri méltató szavai

50 éves koromra kezdem megérteni az „élet dolgait”. (Hiába no; korán érő típus vagyok!) Kezdem érteni is, hogy valami miért tetszik ösztönösen. Magyarázat nélkül. Miért jó érzékeny emberek társaságában lenni, miért érezzük jól magunkat egyes terekben, miért ráz ki a hideg bizonyos zenéket hallgatva…

Persze sok okos és racionális dolog is tetszik. Mert jó, ha vannak rendező elvek, képletek és szerkesztés. Jó, ha kijönnek az egyenlet gyökei, ha működik a megoldóképlet. Könnyebb osztályozni, elemezni, értékelni. Jelest adni is könnyebb annak, aki jól és pontosan használja a szerkesztési elveket.

De valljuk be, a tanárok is jobban szeretik a „rossz gyerekeket”, akikkel mindig baj van, akiknek a magatartása sosem példás, de akik magolás nélkül, ösztönösen oldják meg jól a dolgozatot. Akik nem mindig alkalmazzák a kidolgozott tételt és a képleteket, - de használják az eszüket és a szívüket!

Ez a feladat is ilyen megoldást szült! Az alkotó páros – Benczúr Laci és Weichinger Miklós építészek hagyták, hogy hasson rájuk a környezet, a táj, a színek és a sziluett. Hagyták, hogy érlelődjön bennük a forma, a kompozíció, hogy a tervezett ház a környezet szerves részévé válhasson. „Nőtt ház” született, ahol a kontúr együtt fordul a heggyel, ahol a szikla vonalai stilizáltan továbbfutnak az aszimmetrikus tetőidomon, ahol a falak barnás színei a kitermelt földre és a dachsteini mészkőre reflektálnak. Ugyanakkor a belső funkció- és a racionális szerkezet is tisztán kivetül a homlokzatok lyuk-architecturájára.

Őszinte, ösztönös és bátor épület! Nem él a sziklát-idéző sztereotip és hatásvadász eszközökkel, nem akar a terep adottságait kihasználó és a beépítési adatokat maximalizáló teraszházat konstruálni, de elkerüli a plakát-szerű minimalizmus és az organikus építészeti formálás csábításait is.

A saját útját járja. Egyszerű, mint egy gyerekrajz. Egy vonallal sincs rajta több, mint kellene. Pedig nagyon nehéz megállni! Antoine de Saint-Exupéry azt mondta, hogy „egy alkotás nem akkor van készen, amikor már nincs mit hozzátenni, - hanem akkor, amikor már nincs mit elvenni belőle.” Ez a ház készen van! Gratulálok érte az alkotóknak!

Vadász Bence

Budapest, 2016. szeptember 27.