Hegyikristály a svájci Alpokban – A Monte Rosa alpesi menedékház
Ez év márciusától fogad vendégeket a 2883 méter magasan épített autonóm menedékház. Fenntartható fejlődés és önellátás zord körülmények közt. Andrea Deplazes vezetésével, az ETH építészeti tanszéke által tervezett épületet Szekér László mutatja be.
Az Alpok egyik leghíresebb magaslata a Svájc déli határa mentén található 4487 méteres Matterhorn, melynek csúcsára először 1865-ben sikerült feljutni. A veszélyes csúcsok megmászása előtt a gleccserek szintjén elhelyezkedő menedékházakban – mint pl. a Monte Rosa nevű menedékházban - készülnek fel a hegymászók, akiket vonz a magasság és az érintetlen panoráma.
A síelők és kirándulók kedvelt úti céljává vált Alpokat nemzeti jelképüknek tartják a svájciak, olyan tájnak, melyet természetes mivoltában kell megőrizni és megvédeni. Az Alpokban időzni a modern, globális városi életforma ellenpólusát jelenti, és ezt egyre többen kívánják felfedezni manapság. A völgyekben a városok egyre jobban terjeszkednek, ezért is fontos, hogy az Alpok megőrizze fenséges ürességét, háborítatlan természetességét, mert csak így tudja rekreációs funkcióját is betölteni. Az alpinista klubok lehetőséget teremtenek ehhez a menedékházak hálózatával.
Fenntarthatóság minden szinten
Építészeti szempontból óriási kihívás itt építeni, felelősség és lehetőség egyben a jövő autonóm működésű épületének megalkotására, az alternatív energiák hasznosítására és az extrém körülmények között megvalósítható és működő építési módok kifejlesztésére. Az Alpokban autonóm házat tervezni úgy lehet, ha biztosra mennek, ezért a koncepció mellett a számításoknak és a kivitelezésnek is tökéletesnek kell lenni. Az energia és víz nem érkezik vezetéken, kiépített utak nincsenek, a szennyvizet, hulladékot sem viszik el a háztól. Itt mindenért keményen meg kell dolgozni, egy villanykapcsolásért, WC-öblítésért - amit a városias életformánkban magától értetődően természetesnek veszünk, és nem is tudatosul bennünk, mekkora infrastruktúra van mögöttük. Az energia- és közműhálózatok hiánya és a zord körülmények kötelezővé teszik a napenergia és a gravitáció kihasználását, a szuperszigetelést, légtömörséget, hővisszanyerést. A Zürichi Egyetem oktatói és hallgatói hat éven át tervezték az 18 hálótermes, 120 férőhelyes épületet, mely 2009 őszén került átadásra, és 2010 márciusától fogad vendégeket.
A víztároláshoz egy kutat kellett ásni a sziklában, kb. 50 méterrel magasabban, mint a menedékház, hogy a természetes gravitáció révén a megfelelő nyomást biztosítani lehessen. Az év néhány enyhe hónapjában, - amikor a jég olvad – az egész éves vízmennyiséget összegyűjtik. Az éves szinten keletkező kb. 270 m3 szennyvizet szintén összegyűjtik, biológiailag tisztítják, és szürke vízként újra hasznosítják a WC-öblítéshez.
Hegyikristály az Alpokban
Az űrkorszak egyik építészeti prototípusa az Alpokban született meg, a Monte Rosa gleccser szomszédságában. A menedékház elődje 1895-ben épült, amikor a gleccserek szintje még kb. 300 méterrel feljebb volt, ami jól érzékelteti a klímaváltozás hatásait. A 2883 méteres magasságban épült új menedékházat az átlagosnál kitartóbb turisták számára néhány órás gyaloglással el lehet érni. Az épület a főzéshez használt gáz és az élelmiszerek kivételével mindent képes maga előállítani: a komfortos belső klímát, ivóvizet, áramot, szennyvízkezelést. A hőenergiát a napenergia aktív és passzív hasznosításából nyerik, hőcserélőkkel és hőszivattyúkkal hasznosítva az összes hulladékhőt, beleértve a szennyvizek, berendezések és az elhasznált levegő hőjét is. Az épület tömege kompakt, a gömbhöz közelítő kristályszerű formálás és az alumínium borítás ezüstös színe jól illeszkedik a környezetbe, az épület beceneve ezért a hegyikristály. Az alaprajz szervezése a kör logikus, sugárirányú felosztását követi, gyakorlatilag nincs derékszög az épületen belül, az egymás mellett kialakított, cikkelyszerű szobák úgy sorakoznak egymás után, mint a narancsgerezdek. Az építéshez nem állt rendelkezésre úthálózat, így mindent helikopterrel kellett a helyszínre szállítani, emiatt a lehető legkevesebb és legkönnyebb anyagot kellett használni, a lehető legnagyobb előregyártással. Az épületburok vastag hőszigeteléssel ellátott, a déli tájolású homlokzat téglalap formájú síkját teljes mértékben fotovoltaikus napelemek borítják, melyek az áramellátást fedezik. A természetes megvilágítást és passzív napenergia hasznosítást célszerűen elhelyezett ablakok szolgálják. Az épületburok szélén, közel 360 fokban spirálszerűen felkapaszkodó lépcsőről fantasztikus panoráma tárul fel a nap pályáját követő ablaksorból. A vésztartalék energiaforrást biodízel kombinált hő- és áramellátás szolgáltatja, a négy közös használatú vizesblokkban összesen 4 db zuhany, 6 db WC, 3 db piszoár és 14 db mosdó található. Néhány saját fürdővel rendelkező apartman is található a termeszvárhoz hasonlító, helikopter leszállóhellyel is rendelkező épületben.
A kivitelezést számos tényező nehezítette. Az építkezéshez rendelkezésre álló idő a rendkívül rövid nyári időszakra korlátozódott. A régi menedékház szolgált felvonulási épületként és ideiglenes munkásszállóként. Minden építőanyagot egy könnyű kis mentőhelikopterrel szállítottak a helyszínre, ezért fontos volt, hogy minden építőanyag a lehető legkönnyebb legyen. Az épület szerkezete egy ötszintes favázas szerkezet, fa födémelemekkel és válaszfalakkal. A hagyományos építőanyagot korszerű számítógépes technológiával tervezték és gyártották, egyenként optimalizálva az elemeket, így mindenhova csak a feltétlenül szükséges keresztmetszet került beépítésre. A teljes szerkezet 200 tonnás súlyát egy legyezőszerűen kialakított acélszerkezetű tárcsa közvetíti a sziklába süllyesztett központi betonalapra. A szerkezet így mindössze néhány ponton érintkezik a talajjal, így a talaj felé csatlakozó hőhidak száma minimálisra csökkent, az épület egyáltalán nem közvetít hőt a talaj felé. A könnyűszerkezetes vázat vastag szigeteléssel és időjárásnak ellenálló alumíniumburkolattal látták el.
A menedékház 50 önálló, eltérő formájú szobát tartalmaz, mindegyik egyedi belsőépítészettel kialakítva. Önálló meteorológiai állomás segíti a menedékház életét, az energiafogyasztást és készleteket folyamatosan mérik és ellenőrzik, érzékelőkkel és távirányítással optimalizálják, ezzel is növelve a hatékonyságot.
A Monte Rosa alpesi menedékház építése során szerzett tapasztalatok mindenki számára hasznosíthatóak a jövőben: a decentralizált épületgépészeti rendszerek, a helyi erőforrások hasznosítása, takarékoskodás az anyaggal és energiával nélkülözhetővé teszik az energia-, és közműhálózatokat, ezáltal megvalósítva az autonóm működést és drasztikusan csökkentve a CO2-kibocsátást, mind az építés, mind az üzemeltetés során. A Monte Rosa projekt példát mutat arra, hogyan kell megújuló forrásból származó, illetve újrahasznosítható építőanyagokat és technológiákat alkalmazni.
A terv 2008-ban elnyerte a Holcim Awards Európai fordulójának Bronz díját. A kétévente kiírt, 2 millió USD összdíjazású nemzetközi pályázat olyan fenntartható új projekteket támogat, melyek ökológiai, társadalmi, és gazdasági hasznai egyértelműek, energia-hatékonyak és esztétikailag kimagasló értéket képviselnek, és mindenki számára hasznosítható tapasztalatokat közvetítenek, ezáltal segítve a fenntartható építészet elterjedését.
vezető tervező: Prof. Andrea Deplazes,
tervezők: Studio Monte Rosa, Departement Architektur, ETH Zurich
kivitelezés éve: 2008-2009
hasznos alapterület: 899 m2
beruházási költség: 6,5 millió CHF
építtető: Swiss Alpine Club
egyéb adatok:
fűtött épületburok: 3369 m3
épület felület: 1108 m2 ebből nyílászárók: 122 m2
napelemek felülete: 85 m2, 15,6 kW csúcstermeléssel
ciszterna: 200 m3
szellőzés: 4300 m3/h
napkollektorok felülete: 56 m2
