Helyi aktív építészet Debrecenben
”Régóta vágytunk egy olyan kiállításra, amely építészetről szól, de nem csak építészeknek. Nem elégedünk meg azzal, hogy épületekről fotókat vagy építészeti rajzokat teszünk ki. Élményt, hozzáállást, gondolkodásmódot szeretnénk mutatni, ami nem biztos, hogy jó vagy követendő, de őszintén a miénk.” - említi Fajcsák Dénes a debreceni Helyi aktív építészet kiállítás kapcsán.
2018. májusában nyílik a 16. Velencei Nemzetközi Építészeti Biennálé. 2016-ban Egerből, az Arkt csapat töltötte meg a magyar pavilont tartalommal: ez volt az aektivátorok című kiállítás. Fő témája az egri Gárdonyi kertben közösségi összefogással létrehozott Arkt Művészeti Ellátó volt. ”A kiállítás kapcsán kaptunk hideget és meleget egyaránt, amellyel elértük, amit akaratunk. Elkerültük a legrosszabbat: a közönyt. Reagálni, megmagyarázni, bizonygatni, hogy mi volt a célunk, nem szerettük volna. A nemzetközi szakma elismerése számunkra elég volt, a német szaksajtó a Gardiniben a 4 legjobb nemzeti pavilon közé, a teljes Biennálét tekintve a kb. 160 nemzet között a 10 legjobb közé sorolta kiállításunkat. Az új Biennále közeledtével zárul 2 éves ciklusunk, amit most már összegezni és méltóan zárni szeretnénk.” - mondja Fajcsák Dénes a kiállítás kurátora.
ÉF: Milyen érzés volt a Biennálén való szereplés?
F.D.: A Velencei Építészeti Biennálén szerepelni megtiszteltetés, és óriási élmény. Gáborral 2010 óta folyamatosan jártunk ki látogatóként, és minden alkalommal óriási feltöltődést, inspirációt adott a “világ építészeti gondolkodásába” való bepillantás. A folyóiratokból, internetről ismert sztárépítészek munkái, gondolatai, problémafelvetései minden esetben új távlatokat nyitottak. Aki járt már a Biennálén tudja, hogy mennyi élmény és impresszió éri, de ezzel együtt rendkívül fárasztó is, mind fizikálisan, mind szellemileg. Az óriási területen elterülő nemzeti pavilonok között sétálni a nyári nagy melegben megterhelő tud lenni, főleg, ha a tartalmakat meg is szeretnénk érteni. De egyértelműen megéri a fáradtságot.
ÉF: A rengeteg pavilon miatt nagyon kevés idő áll a látogató rendelkezésére, hogy rendesen megismerjen egy kiállítást, körbejárja az installációkat, elolvassa a háttérinformációkat, érdekességeket, megnézze a videókat...
F.D.: A biennálés kiállítás éppen ezért speciális hozzáállást is igényel. A legtöbb látogató (egy múzeumi kiállítással ellentétben) öt percet tartózkodik egy nemzeti pavilonban. Öt perc: ennyi idő alatt kell a főbb információkat, impulzusokat átadni. Ha ez jól sikerül, akkor esetleg elidőzik többet a rejtett többlettartalmakat vizsgálgatva.
ÉF: Milyen eszközökkel lehet elérni azt, hogy a látogató éljen is az aktív befogadás lehetőségeivel és ne csak végig rohanjon a kiállításon?
F.D.: Erre nincs egyértelmű válasz. 260-300000 embernél más és más lehet. Nagyon sokmindentől függhet. Mivel a kiállítás nagy területen zajlik, nem mindegy, hogy a látogató mikor érkezik egy pavilonhoz: a nap elején, amikor még friss és befogadóbb, vagy a nap végén, amikor már elfáradt a lába és az agya. Más és más lehet az ott tartó erő vagy az a momentum, ami miatt továbbmarad, vagy éppen csak átrohan. Nincs jól működő megoldás. Talán nem is erre kell koncentrálni az installáció tervezésénél, mert akkor a tartalom sérül(het)!
Az Arkt Művészeti Ellátó létrehozása a gazdasági visszaesés időszakában, a kilátástalnság holtpontjáról elmozdulva 0 Ft pénzmozgással, 15.000.000 Ft értéknövelő beruházás megvalósításával történt. Az Arkt építész csapat (Simon Orsolya, Fábián Gábor, Fajcsák Dénes) megkereste Eger Város önkormányzatát, és javaslatott tett egy hiánypótló művészeti, építészeti és kreatív központ létrehozására. A helyszín a Gárdonyi-kertben évek óta üresen álló volt GAMESZ épületre esett, melyet 15 év üzemeltetési jog ellenében társadalmi és intézményi összefogást megszervezve, számos önkéntest és támogatót bevonva újítottak fel, melynek végeredményeként nyolc hónap alatt az épület újra használható állapotba került. Az elv az volt: hogy a legkisebb környezetterheléssel, az épületben talált tárgyak, elemek, maximális újrahasznosításával, a legkisebb energiabevitellel valósuljon meg a felújítás.
ÉF: Hogyan vált a Művészeti Ellátó pályázattá és végül kiállítássá?
F.D.: A 2015-ben Alejandro Aravena által meghirdetett Jelentés a frontról felhívás egyértelművé tette számunkra, hogy nekünk van mit jelenteni bőven. A Ludwig Múzeum zsűrjie kiválasztotta pályázatunkat, de jött a hideg víz: a beadott kiállítást újra kellett gondolnunk. Kérdés volt számunkra, hogyan mutassunk be egy 15 000 000 Ft-os “történetet” egy kb 23 000 000 Ft-os kiállítási büdzsével. Hogyan tudjuk majd feloldani ezt a már számokban is mérhető ellentmondást? Ráadásul a magyar pavilonban az Ellátó során viseltetett hozzáállás nehezen értelmezhető, bemutatható, mert odakint nem volt semmi újrahasznosítható, átértelmezhető. Több kósza gondolatunk volt: pl.: nem nyitunk kiállítást, hanem a kiállításra szánt teljes költségvetést a pavilon felújítására költjük (ami már időszerű lenne), de a Múzeum jelezte, hogy kiállítást kell csinálnunk. Hosszas örlődés, zsákutcás installáció után jutottunk el ahhoz a felismeréshez, hogy a kiállításnak máshogy kell érzékenyen reagálnia a megújulásra. Olyan installációt szerettünk volna építeni, amelyet a Biennálé végeztével újrahasznosíthatunk, valamint a látogatókat interakcióba állítsuk, ”aktiváljuk” úgy, ahogy a Gárdonyi kertben tettük a közösséggel.
Így váltunk aktivátorokká: a kiállítás három egyszerű aktivációs pontból állt: a felvezető előtér után helyeztük el a “kerekasztal” beszélgetést a 4 méter átmérőjű asztal körül. Fogvatartottak, civilek, alpolgármester, börtön igazgató, szakiskolai okatatók, diákok, főiskolai tanárok, diákok, civilek párbeszéde folyt a 13 perces videóban, amit az Eszterházy Károly Főiskola hallgatói készítettek. A 2. aktivációs pont az apszisban elhelyezett kör pad, amelyről gyönyörű rálátás volt az átriumban kialakított díszkertre, míg a 3. aktivációs pont az átrium másik oldalán lévő teremben, az 1. aktivációs pont asztalával megegyező méretű asztal, ahol 5D technológiás programmal bejárható volt az Arkt Művészeti Ellátó. A 3 aktivációs pont adta az öt perc ott-tartózkodás élményéhez az alapinformációkat, akit ettől jobban érdekelt a projekt, az a falakon infografikákban, fotós installációkban találta meg a többlet tartalmakat. Ilyen volt a támogatók névsora, az épület robbantott ábrája, valamint a létrehozást bemutató 112 db A4-es lapokból álló falinstallációt az apszis egyik oldalán, míg a másikon a tartalomfeltöltésben addig megtett lépéseket. A Biennálén illik “ajándékkal” kedveskedni a betérőknek. A mi esetünkben a legértékesebb dolog volt, amit ember adhat: a víz. Nagy sikere volt, ha jól tudom a kiállítás végéig, az előcsarnokban közel 10 m3 vizet fogyasztottak a látogatók.
ÉF: Egerből Velencébe, Velencéből Szentendrére, majd Szentendréről Debrecenbe ment a kiállítás...
F.D.: Tavaly augusztusban keresett meg minket a szentendrei Ferenczy Múzeum igazgatója, Gulyás Gábor, hogy az Art Capital rendezvénysorozat kapcsán szeretné bemutatni a magyar közönségnek a kiállításunkat. Sajnos akkor összesen két hét állt rendelkezésünkre, hogy az installációt “újragondolva”, helyspecifikusan a Barcsay kiállítóteremhez igazítva összeállítsuk. A kiállítás tartalmának megosztó ereje továbbra is erősen megmaradt, volt alkalmam személyesen is hallani véleményeket. Ősszel indult meg az egyeztetés a debreceni MODEM-mel, hogy 2018. tavaszán, a kétéves biennálé ciklus zárásaként, náluk fejezzük be az aektivátoros utunkat.
A MODEM kiállítótereiben az elmúlt évek hozzáállása is visszaköszön. Kaptunk egy kiállítóteret, ahol gipszkarton fedte az ablakot. A kiindulás egyértelmű volt, hogy használjuk fel, amit csak tudunk, de gondoljuk újra, adjunk új értelmet. A szerelt falak héjait eltávolíttatuk, így a tartalmak - a külső felület helyett -a nemesen egyszerű szerkezetekre kerültek. Tudomásul vettük a tér előzményeit, múltját, nem szerettük volna annulálni, hanem inkább felhasználni és erényt kovácsolni belőlük. Az, hogy ez sikerült vagy sem, döntsék el a látogatók.
Az Arkt Művészeti Ellátó létrehozásának hatása vissza-visszaköszön munkáinkon. Szeretnénk ezen az úton tovább menni és hitelesnek maradni, talán ez a legnehezebb. Régóta vágytunk egy olyan kiállításra, amely építészetről szól, de nem csak építészeknek. Nem elégedünk meg azzal, hogy épületekről fotókat teszünk ki, illetve építészeti rajzokkal “untatjuk” a látogatókat. Élményt, hozzáállást, gondolkodásmódot szeretnénk mutatni, ami nem biztos, hogy jó vagy követendő, de őszintén a miénk.
