Szinte csak kapkodjuk a fejünket: a budai várnegyedben több elpusztult emlék visszaépítését, köztük a Budavári Palota helyreállításának új látványterveit is bejelentették az elmúlt időszakban. Ám a visszaépítések elvi és gyakorlati kérdéseiről szóló disputák közepette nem is számítottunk az új műfaj felbukkanására: a sosem létezett historizáló homlokzatok gyakorlatára.
A stílben tervezés mindig is ott volt a levegőben, még akkor is, amikor a 20. század egyes stílusirányzatai túl is dominálták azt bizonyos évtizedekben. Helyreállítások (azaz rehabilitáció, és nem teljes újjáépítés) terén érdekes például az 1920-as és az 1930-as évek dilemmája, ahol ugyan a purizmus már a szakmában kritikai visszhangra lelt, ám a szándék még bőven megfigyelhető volt a megrendelők részéről historizáló homlokzatokra, és akadtak is építészek akik megtervezték a neoromán homlokzatot a barokk vakolatarchitektúra leverésével akár az 1920-as években is.
A stilizáló helyreállításoknak 1934-től Gerevich Tibor ugyan program meghatározásként vet véget, de az általa elrendelt, neutrális kiegészítésekkel operáló középkori helyreállítások készítői több esetben rajzolnak kísérleti terveket historizáló bővítésekről és több esetben meg is próbálják győzni Gerevichet arról, hogy elegendő bizonyíték birtokában a régi épület stílusában is megtörténhetne az újratervezés. Maga a visszaépítés (azaz a teljes rekonstrukció) műfaja sem tűnt el úgy igazából soha, mégha karták vagy szakmai körök limitálták is olykor gyakorlatát. Viszont teljesen más műfaj valamit tudományos alapokon, a megfelelő mennyiségű forrás, fotó vagy épp tervdokumentáció ismeretében visszaépíteni, és megint más valamit hipotézisek után újratervezni és hitelesnek deklarálni azt. Ezért unalmasak azok a végtelenségig felemlegetett hozzászólások a szakmában, amelyek egy kalap alatt emlegetnek egy füzéri vár visszaépítést egy japán, fából épült szentély rendszeres szétszedésével és összeállításával például.
Cikkünk tárgyát azonban most nem az elpusztult épületek 1:1-es visszaépítései képezik. Úgy tűnik, kis hazánkban most feltűnik ugyanis egy harmadik kategória is. Se nem hiteles rekonstrukció, se nem elképzelt visszaépítés. Teljesen új épületek létesülnek történeti formákkal operáló homlokzatokkal. Frissítve: 2021.12. 09-én: Stílben tervezett házat terveztek eredetileg Virág Csaba Teherelosztója helyére (később a Pecz Samu által elképzelt, ám meg nem épült homlokzatot emlegették), és egy teljesen más formájú és homlokzattal rendelkező historizáló tömböt terveznek majd a Honvédelmi Minisztérium régi telkére is a legutóbbi hírek szeirnt.
A Kossuth téren álló Szabad György Irodaház annak idején már egy monumentális lépése volt ennek az attitűdnek: a megépült új homlokzat sosem létezett, de abban az esetben legalább létezett egy vázlat Hültl Dezső részéről, amely alapján a stílusegységre hivatkozva végül sajnos elbontották a Pintér Béla által és Hornicsek László belsőépítész által jegyzett jelentős alkotást. A gyakorlat tapasztalható az egész világon, Donald Trump például egy éve jelentette be, hogy a kormányzati épületek klasszicizáló stílusát irányozza elő az USA-ban. Felkérésére országos felmérést készítetett, amelyből kiderült, az amerikai lakosság is a régi stílusok mellett állna ki. A felmérés élére állított bizottság élén Justin Shubow állt, aki nemrég tartott hazánkban előadást az MCC meghívására. A kortárs épületek elleni szószóló novemberben interjút is adott az Indexnek, melyben felhívta a figyelmet, hogy a historizálásra azért is koncentrálunk jobban, mert talán az az érzésünk, hogy ma már nem tudunk olyan jó minőségben építkezni, mint a régi korokban. De biztos, hogy ez így van? Tényleg nincs jó kortárs építészetünk? A Herczog & de Meuron-nak azért biztosan van, mégis belekóstoltak az attitűdbe ők is. A iroda egy stílszerű homlokzatot tervezett 2020-ban, Bázelben. A Városi Kaszinó felújítás hibrid megoldásáról akkoriban az iroda egyébként csak úgy nyilatkozott mint egy építészeti puccsról.
Valami olyasmi is készülhetne most a várnegyedben, ami kicsit a frankfurti Dom-Römer Projekt példáját (is) tükrözi. A háború után, a német város magjának több mint ezer középkori eredettel is bíró épületéből körülbelül egy tucat maradt állva. Az 1970-es években épült beépítést végül a 2000-es években lebontották és 2012-ben kezdődött meg a régi-új városmag visszaidézése. A dolog pikantériája, hogy a 35 újjáépített épületből 15 hiteles rekonstrukció volt 20 épület pedig absztrakt módon reflektált a régi korokra. Nem historizáltak, mégis egyértelműen a visszaépítések stílusához illeszkedtek. Pontosan ez volt a lényege egyébként Jánossy György és Laczkovits László épületének is a Szentháromság téren.
A 24.hu adott hírt arról, hogy a diplomata-ház "a Várnegyed történelmi arculatához, az UNESCO világörökségi környezethez illeszkedő stílusban" történő újjáépítését a Reisz Ádám vezette RAPA Architects tervezi. A cikkben közölt információ szerint a homlokzat az "eredeti" képét mutatja majd, amely három kis lakóház homlokzatát jelenti majd a Jánossy-Laczkovits tömbön, avagy teljes bontás esetén annak helyén. Arról az építészről van szó, aki oly látványos és kortárs tömegformálással épült műveket jegyzett, mint mondjuk a Villa Melinda (szintén vezető tervező: Fernezelyi Gergely), de új irodájával is olyan kifinomult kortárs épületeit várjuk jelenleg megépülni, mint a Haris villa, és ők működnek közre az Aires Mateus által irányított Karczag-villa felújíásának megtervezésében is, melynek kivitelezésének megkezdése viszont megakadt a pandémia óta. A Jánossy–Laczkovits-ház ügyében lapunknak a RAPA Architects nem nyilatkozott.
Ahogy Shubow is kifejtette interjújában: annyi bizonyos, hogy az építészetnek az embereket kell szolgálnia, a többség akarata pedig szent. De valóban a fenn említett módszert akarja a többség is? Lehet felületes a kijelentés, de egyelőre úgy tűnik, hogy ez a megoldás még a „visszaépítést" támogatóknak sem felel meg. Általában a rekonstrukciók mellett elkötelezett szakemberek és érdeklődők is amellett teszik le a voksukat, hogy a visszaépítés a régi tömeget, anyagokat és részleteket tükrözze, azaz valóban az az architektúra épüljön vissza ami ott állt, és az új épület anyagában és formájában is hitelességre törekedjen. 21. századi, kitalált régieskedésből ők sem kérnek.
De ami a módnál fontosabb: épülhetnek ilyesfajta kísérletek, de azt ne a 20. század építészettörténetének jelentős alkotásai bontása árán tegyék. Ne felejtsük el: valaha a gótikus lakóház is egy egyszerű, középszerű otthon volt, valaha a historizáló bérház is csak egy volt a tucatból. Csak aztán elteltek az évszázadok, egyre kevesebb lett belőlük és ma már a legféltetettebb műemlékeink sorát bővítik. Ha a 20. század értékeit bontjuk – avagy nem minőségi módon alakítjuk át őket – úgy a jövő évszázadok generációit fosztjuk meg műemléki állományuktól, turisztikai szempontból pedig konkrét gazdasági értékeiktől.
A téma tudományos megközelítéseit, szakmai véleményeit, valamint a szóban forgó projektek terveit, projektbemutatóit várjuk ezúton is Szerkesztőségünkbe publikálásra.