„Hordóban az igazság” – Kalina kádárműhely, Tállya

Mesterség és építés hagyományai, korszerű értelmezés, átgondolt telepítés jellemzik Romhányi Dóra diplomatervét, a Tállyára készített kádárműhelyt. Munkáját Lukács Péter opponenciájából ismerhetjük meg.

OPPONENSI VÉLEMÉNY

Különleges és nagyon szép feladatot választott Dóra. Nemes és izgalmas. Jóleső érzéssel tölt el ilyen tervet látni, mely mentes a piaci tömegtermeléstől, divatos trendektől, mely kutatja az ősi tradíciókat és folytatva azt, új világokat mutat meg, mely az útkeresésről szól, s enged egy kicsit álmodozni…

Kádárműhely, egy ősi mesterség, melynek minden apró mozdulata lényegi erővel bír. Itt az előkészítésnek, a válogatásnak, az érésnek, az összerakásnak, a megmunkálásnak, mind saját lelke és ideje van, vagy ahogy Hamvas Béla is írja: „géniusza van”. A helyszín Tállya, „Európa mértani középpontja”, Tokaj-Hegyalja gyönyörű szeglete. A „zarándokút”, melyet Dóra megtett, érződik a terveken, a finom rajzokon és a legapróbb részleteken is, mint ahogy a hordó is elkészül idővel.

Hamvas szavaival:

"Minden borban kis angyal lakik, aki, ha az ember a bort megissza, nem hal meg, hanem az emberben lakó megszámlálhatatlanul sok kis tündér és angyal közé kerül. Amikor az ember iszik, az érkező kis géniuszt a már bent lévők énekszóval és virágesővel fogadják. A tündérke el van bűvölve, és az örömtől majd meggyullad. Az emberben ez az örömláng árad el, és őt is elragadja. Ez ellen nem lehet védekezni..."

Tállya központjában, a kanyargós kis utcák természetadta telkein, a falu völgyében találhatók a kádárműhely kis épületei. A templomok és a műemlékek közelsége, a lakóházak, műhelyek, pincék, a táj és a mindenkori jellegzetes porták adják ezt a magyar sajátosságot, melyben Dóra épületei keresik a hely ősi jellegzetességét. A hely géniusza a telepítés egyszerűségében rejlik: finoman illeszkedik a falu környezeti és épített adottságaira. A Bocskai utcára jellemző merőleges beépítést folytatja, jó arányú tömegekkel, míg a Kossuth Lajos utcán az épület hosszanti homlokzata jelenik meg. A tömör megjelenés merész, de tagoltságával emberléptékű térfalat képez, az evangélikus templom előtti teresedés térré alakul át, új értéket képvisel.

Dóra a telepítéssel és az egyszerű, ám ősi hagyományokra épülő tömegformálással markánsan megfogalmazza a hely identitását - az épületek szinte azt sugallják, hogy emberemlékezet óta itt állnak. Ugyanakkor térfalaival sajátos és újszerű udvart hoz létre, mely elválaszthatatlan része az épületegyüttesnek. A fogadóépület, a műhelyek, a tárolók elhelyezése szigorúan követik a kádármesterség ősi szabályait, minden egyes egységnek megvan a saját helye. Az udvar is szervesen kapcsolódik ehhez a folyamathoz, elválaszthatatlan részévé válik.

Belépve az udvarba kellemes a fogadás, az apró motívumok, mint pl. a zseniálisan kialakított pihenőpad, az ivókút, a kis díszkert, mind jelzik a vendégszeretetet, valamint megmutatják a mesterség és az ember ősi kapcsolatát. A látogatói útvonal a főépületen keresztül történik, ahol kiállítás és előadás formájában ismertetik a kádármesterséget. Innen lehet megközelíteni a tényleges helyszíneket a kászlitárolót, a dongatárolót, a hasító-, megmunkáló-, pörkölő- és egyéb műhelyeket, végül a kész hordókat a bemutatóteremben láthatjuk. Bár a hordókészítés módja szigorú szabályokat követ, a látogatói útvonal itt már kényszerként hat. A zöldfelületben elhelyezett tipegők oldják ez, lehetőséget adnak az egységek közötti átközlekedésre. A gazdasági bejárat az átellenes oldalon található, ahonnan a kiszolgálóegységek közelíthetők meg. Az udvar itt is ellentmondásos: a grafikai megjelenés itt szép kertet ábrázol, holott a pl. farönköket mozgató járművek terepe ez.

A fogadóépület, mint ahogy a többi épület is, hagyományos szerkesztésű, sokat merít a népi építészetünk tradícióiból. A belső funkcionális elosztása mégis újszerű, egyszerű, úszó szigetként merészen fogalmazza meg a térfelhasználást. Így kellemes arányú, szép terek jönnek létre. A kiszolgáló blokk megközelítése pazar, elegáns, így a funkciók hierarchikusan épülnek fel. Az egyes helységeket elemezve túlzott az irodai egységnek a külön mosdó, helyette például egy teakonyha előnyösebb lenne. Az előadóteremhez csatlakozó tároló pedig a technikai eszközök részére alkalmas helyiség lehet. Ezek szinte átalakítás nélkül kialakíthatóak, az impozáns karaktert nem változtatják meg. A műhelyek logikusan követik egymást, egyszerű kialakításúak és jó arányúak. A telek sarkában lévő pincelejáró helyi adottság, a lugasos terasz kialakítása jó és hangulatos, azonban az egész együtteshez való kapcsolata kissé esetlen. Talán ezek az apró esetlenségek teszik életszerűvé és szerethetővé, ahol újabb és újabb tapasztalást és élményt élhetünk meg. Ebben rejlik a tervnek a nagysága: nem egy épületet alkot meg önmagában, hanem alkotóelemek harmonikus folytonosságát.

Nagyvonalú az épületek szerkezeti felépítése is: konzekvensen követi a hagyományos építési elveket, kiegészítve a mai kor technikai megoldásaival. Anyaghasználatában a tájra jellemző szerkezeteket alkalmazza (pl. riolittufa kőfalazat), a fa szerkezetekhez pedig a tölgyet használja, mint a mesterség sajátosságát. A felépítés tektonikus: falak, áthidalók, sárgerendák, tetőszerkezet következetesen épülnek egymásra. Jelen esetben elegáns a belső multipor falazat alkalmazása a főépületen mint hőszigetelés, így meg tudja tartani a külső megjelenés „géniuszi” tisztaságát. A padló, födém és tetőszerkezetek következetesek. Jól végiggondoltak és szépek a részletmegoldások: mind a szerkezeti részletekre, mind a fűtési megoldásokra, áramellátásra, világításra és a többi műszaki részletre elmondhatjuk, hogy a „tanuló jól felmondta a leckét”.  

Mind a belső, mind pedig a külső homlokzatokon megjelenő anyagok – a riolittufa kőfal, a tölgyfa, a természetes vakolat, a kerámia cserepek, a fakocka járófelületek a maguk természetes színével és felületével – őszintévé teszik az épületet. Feldolgozza őseink építési hagyományait, magában hordozza, átértelmezi és újragondolja: a mai kor technológiáját is bátran alkalmazza. A funkcionalitás mellett játszik a fényekkel, kísérletezik: a homlokzaton megjelenő réseken át beszűrődő fények különlegessé teszik mind a külső, mind pedig a belső tereket. Az ember el-elgondolkodik, hogy vajon ez a játék nem öncélú-e, de behunyom a szemem és látom magam előtt az „érkező kis géniuszokat”…

A finoman szerkesztett épületek közt merész és finom fordulatokat hoz létre a fa szerkezetű tároló: magasságával, légiességével ez nem épület, mégis meghatározó elemévé válik a homlokzati megjelenésnek. Bontja, tagolja, mégis összeköti, izgalmassá teszi, elgondolkodtat. A zárt külsővel szemben a belső térfalak az egyszerű tömegek ellenére plasztikusak: a zárt és nyitott műhelyek finom mélységi és felületi ritmusa mozgalmas, élettel teli. Ebben a ritmusban sajátosan és bátran jelennek meg a pörkölő feletti tetőkürtők is, bravúros szerkezeti megoldásaival. Itt a lelke az egésznek, itt dől el a „hordó, illetve a bor íze”.

Bátran, de alázattal és szerényen teremt otthont a kádármesterség kultúrájának. A terveket áthatja Dóra finom habitusa, minden részlete végiggondolt. Szépek a tervek is, a számítógépes megjelenés ellenére finomak a megjelenések, a tónusok, a textúrák, melyek mind tükrözik Dóra által megálmodott házainak belső és külső világát. Hamvas Béla idézetével szívből ajánlom a tervet a Tisztelt Bizottságnak: „Végül is ketten maradnak: Isten és a bor”

Lukács Péter
építész

diplomaterv - Kalina kádárműhely

Köszönet Kalina Gábor kádármesternek és Bodnár Mariannának, akik bevezettek a kádár mesterség rejtelmeibe.