[horgodra tűztél, Uram.]

az N&n galériában • irodalmi est • Gömöri György, Petri angol szerkesztője és fordítója 2009. október 21-én, szerdán

Petri György:

Horgodra tűztél, Uram.
Huszonhat éve
kunkorodok, tekergek
csábosan, mégsem
feszült ki a zsinór.
Nyilvánvaló,
hogy a folyódban nincs hal.
Ha mégis remélsz,
válassz más kukacot.
Szép volt
kiválasztottnak lenni.
De most már szeretnék
szárítkozni, mászkálni a napon.

Gömöri György

Petri angol szerkesztője és fordítója

az est háziasszonya Váradi Júlia
 
Petri György verseit elmondja Halmágyi Sándor

György Petri

I am stuck, Lord, on your hook.
I’ve been wriggling there, curled up,
for the past twenty-six years,
alluringly, and yet
the line has never gone taut.
It’s now clear
there are no fish in your river.
If you still have hopes, Lord, choose
another worm. It’s been truly
beautiful,
being among the elect.
All the same, now I’d just like to
dry off, and loaf about in the sun.

Bár 1956 óta Angliában élek, figyelmes olvasója maradtam a kortárs magyar irodalomnak, különösen a lírának. Így került kezembe 1969-ben a frissen kiadott Költők egymás közt c. versantológia, amelyben egy-egy idősebb költő mutatta be a fiatal pályakezdők költészetét. Vas István történetesen egv számomra ismeretlen Petri György nevű költővel foglalkozott, s miután elolvastam bevezetőjét, majd Petri verseit, megállapítottam, hogy mint általában, most is igaza van - ez a fiatalember valóban tehetséges. méghozzá néha meghökkentően az. Mivel a versek egyikéből másikából nekem tetsző politikai üzenetet olvastam ki, emiatt Petri felkerült a "figyelendők" listájára. (Pár évvel később, úgy tudom, a belügy is hasonló listára tehette, de merőben más szándékkal és jelentéssel.) Két évvel a fenti antológia után Petri első kötetével jelentkezett. A Magyarázatok M. számára markáns kötet volt, s Oravecz Imre akkoriban megjelent első gyűjteményével együtt ismertettem a müncheni Új Látóhatárban. Petri kötete sokkal jobban tetszett, mint Oraveczé, aki — úgy éreztem — posztmodern „divatverseket" írt a Tandori által már megtisztított terepen. Mindkét költőnél láttam a filozófiai érdeklődést, vagy ha úgy tetszik, hátteret, de Petri György nyelvi újításai, illetve ironikus fordulatai sokkal inkább szóltak hozzám, mint Oravecz szenvtelensége és erősen tárgyiasított képei. Petri későbbi "alulstilizáltságát' ebből a kötetből még csak sejteni lehetett, nem pedig bizonyítani. De már itt is voltak olyan hosszú távra érvényes, idézhető versek, mint az Ismeretlen kelet-európai költő verse 1955-ből vagy a Kizsarolt nevetséges életünket... és ilyen sokatmondó sorok, mint: "Egy-két zajos esemény/ tanúja voltál, jelen voltál. Tedd el az újságokat./ Mindez töredék. Évekig tartott,/ amíg kiláboltál a hazugságból".
Az egyik ilyen "zajos esemény" persze az ötvenhatos forradalom volt. Erre Petri csak utalhatott - ekkor még nem tudott teljesen kibújni a közlés-kompromisszum kényszerzubbonyából. De amikor következő verseskötetét, az 1974-es Körülírt zuhanást kegyetlenül megcenzúrázták, úgy döntött, ha következő gyűjteményével is ezt próbálják csinálni, lemond az engedélyezett közlésről, „lemegy" szamizdatba. Ez meg is történt és szerencséjére éppen ekkor kezdett működőképes lenni a hazai demokratikus ellenzék - Demszky Gábor AB kiadója vállalta, hogy kiadja Petri következő kötelét, az Örökhétfőt. Könyvtáram fontos darabjai közé tartozik ez a szürke fedelű füzet, benne a Petőfi és József Attila nyomdokain járó (mert a politikai szókimondást vállaló) Petri-versekkel. Köztük volt A személyi követő éji dala is, ami később első angol Petri-kötetünk címadó versévé vált: Night Song of a the Personal Shadow. De van még egy másik Petri-kötetem is szamizdat kiadásban, az Azt hiszik. Kiadta az AB Független Kiadó 1985-ben és a címlap hátlapján ez áll: "készült szitanyomással Budapesten 1500 példányban". A régi rossz, de valahol mégis izgalmas idők, amikor egy illegális verseskötet ennyi példányban fogyott! Aztán persze 1989-1990-ben Petri György lírája nem csakhogy hirtelen kiadható lett. hanem keresett árucikk - végre valaki, aki valóban kimondta, amit gondolt, a laza és gyakran sunyi kompromisszumokra épülő, de sokáig olajozottan működő Kádár-rendszerben!
Cambridge-i költőbarátommal, Clive Wilmerrel a hetvenes évek végén kezdtük Petrit angolra fordítani, de első fordításunk csak 1982-ben jelent meg. viszont elég jó helyen: a Times Literary Supplementben. Ezt számos más közlés követte, emlékezetes Nagy Imre-versét például az Encounter c. folyóirat hozta le a forradalom harmincadik évfordulóján. De én már előbb személyesen is megismertem Gyurit - ez 1984-ben vagy 1985 elején lehetett -, de mindenképpen már amerikai útja után volt. A Gellért szálló sörözőjében találkoztunk, egy-két órát beszélgettünk, kifizettem neki angolul megjelent versei jogdíját és a végén (emlékszem, kicsit meg is hatódtam tőle) Petri búcsúzóul megölelt. Ettől kezdve már nem szakadt meg a kapcsolat közöttünk - bár ritkán találkoztunk, ilyenkor mindig bensőségesen tudtunk beszélgetni. És úgy emlékszem, már első találkozásunk alkalmával mondtam neki, hogy Clive Wilmernek (meg persze nekem is) annyira tetszenek a versei, hogy kötetet szeretnék csinálni belőlük angolul, de egyelőre még nincs rá kiadónk.
Pár évvel később ez is megoldódótt. 1989 elején egy Michael March nevű vállalkozó szellemű fiatal angol költő fesztivált szervezett a kelet-európai országok költőinek, és minden országból meg tudtunk hívni valakit Londonba erre a fesztiválra. Ez a "Child of Europa" (Európa gyermeke) c. fesztivál adott lehetőségei Petri meghívására - és ő lett a rendezvény egyik sztárja lakonikus, kemény verseivel. Például ez a kétsorosa a lehelő legtömörebben fogalmazta meg a "puha diktatúra" hangulatát: "Cipőmre nézek: fűző benne! / Nem lehet, hogy ez börtön lenne". Azonnal ajánlatot kapott angol kötetre. Fordítótársam, Wilmer ekkor ismerte csak meg Petrit. és találkozásukból egy érdekes Wilmer-vers született, egy olyan Petri-portré, amit később lefordítottam magyarra, mert hozzávetőlegesen pontos képet adott az Örökhétfő költőjéről, akinek versei nem csak a „létező szocializmus" konvencióit és tabuit támadták gyilkos iróniával, hanem az egész ún. "polgári" világrendet utasították el a szabasághiányban szenvedő individuum nevében. Meg voltam róla győződve, hogy Petri minden rendszerben ellenzéki lett volna, hiszen született anarchista volt, aki a rendszerváltást is fölöttébb pesszimista módon élte meg, megjósolva: „rettenthetetlen hülyék kora jő". Valóban, már az első szabad magyar parlamentben sikerült kapnunk pár szép példányt a fergeteges retorikájú hülyékből. A helyzet azóta (ahogy szokás volt a rendszerváltás előtti zsargonban mondani) csak "fokozódott".
Petrivel kevés levelet váltottunk, egyszer (1986-ban) Nyugat-Berlinből írt hosszabban, egyszer meg Budapestről már első angol kötetének megjelenése után - amikor lefordítottuk Ábránd című versét, amiről azt írta: „amennyire csenevész angolságommal meg tudom ítélni.... ez kivételesen jól sikerült". Első angol kötetének különben akkora kritikai sikere lett (mert verset, különösen más nyelvből fordított verset az angolok nagyon ritkán vesznek), hogy a Bloodaxe kiadó egy újabb gyűjteményre bíztatott bennünket, ami 1999-re, a frankfurti könyvvásár magyar eseményeire meg is született. Ez az Eternal Monday c. új kötet, mint az év egyik legjobb versfordítói gyűjteménye, bekerült a Weidenfeld Fordítói Díj döntőjébe — igaz. teljesen esélytelenül, mert négy vagy öt regény mellett -, és ez csupán egy kellemes ebédet eredményezett Wilmernek meg nekem egv oxfordi kollégiumban, ahol a díjat odaítélték. De Petri neve felkerült az európai modern líra éllistájára, amit az is jelzett, hogy ekkoriban már több angol nyelvű antológia válogatta be verseit Nagy-Britanniában csakúgy, mint az Egyesült Államokban.
Miközben az új Petri-köteten dolgoztunk, elég rendszeressé váltak budapesti találkozásaink. Részben azért, hogy megbeszéljük egyes fordítási problémáinkat, részben mert most már minden érdekelt, amit Petri Gyuri csinált vagy gondolt. Nem voltam túl elégedett 1993-as Sár című gyűjteményével, úgy éreztem, a korábbi versekhez képest sok benne a nyelvi játék és kevés a - hogy is mondjam - élményanyag. Ezt Petri egy pesti sörözőben nyújtotta át nekem 1993 novemberében, a következő ironikus ajánlással:'G. Gy.-nek kiemelkedő „magyarságteljesítményéért”'. Ma sem tudom, pontosan mit értett ezen - lehet, hogy azt méltányolja: továbbra is buzgón fordítom-fordítjuk verseit. Még megérte az Eternal Monday megjelenését, de amikor utoljára láttam, már nagyon beteg volt. Tudom, hogy imádott főzni, és egyik nagy bánata az lehetett, hogy a gégerák előrehaladásával már nem tudott annyit enni és inni, amennyit szeretett volna. És egyik utolsó verséből látom, mennyire tudta, milyen kevés ideje van még hátra. A vers címe: Előérzet. Rövid vers, tehát ideírom: „Talán New York-ba még, / de lehet, hogy/ oda sem már./ rámfüggesztette már kristály-tekintetét, egy hókeselyű-szempár". Ez a vers 2000. július 21-én jelent meg az Élet és Irodalomban. Pár héttel később Petri Gyuri, "önmaga haldoklásának írnoka", elejtette a tollat, és felült egy felhőre, hogy ott Szabó Lőrinccel társalogjon.
Gömöri György.
Megjelent a Hungaricum 2008/4/es számában.