Hősziklák útja

Egy tér mely évről évre más, falait a föld mélye alakítja, színeit a testünkről visszaverődő fények adják, fénye a víz hullámzó tükröződéséből adódik. Bognár Petra és Dobos Bence László, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem hallgatói mestermunkája Magyarország geotermikus helyzetével és a termálvíz felhasználási lehetőségeivel foglalkozik az emberi érzékelés szempontjából. Jelenleg háttérben lévő, de jelentős hazai adottságok kiaknázása a céljuk.

Vajon megoldható a vízkő pozitív anyagként való felhasználása?
Lehetséges építeni azzal az anyaggal, amely a mindennapjainkban csak problémát okoz? Elképzelésünk egy tér, mely évről évre más, falait a föld mélye alakítja, színeit a testünkről visszaverődő fények adják, fénye a víz hullámzó tükröződéséből adódik. Országunk 4/5 részén található termálvíz, valamint a talajfelszínen közel 1400 fúrt kút, használaton kívül.

De nem lehetne máshogy? A közel ezer métert megtett termálvíz ásványi anyag tartalma lerakódva képes felületet létrehozni, teresedést kialakítani, fehér anyagában fényt hordozni, s kalcitként a Mohs-féle keménységi skála 3. eleme.

A kooperációban létrejött kísérleti és kutatási munka célja a víz ásványi anyag tartalmából épülő fürdő- és melegedő egységek évekig tartó folyamatával az idő szemléltetése, a multiszenzoriális érzékelés erősítése, melyhez a Hősziklák Útja túraútvonal megtervezése is társult.

Tárgy és épület

Lényegesnek tartottuk megvizsgálni, hogy az épület és a tárgy fogalmai milyen kontextusban állnak egymással. Például közös pontokra leltünk annak függvényében, hogy mi a személyes érdeklődésünk a saját témakörünkben. Úgy gondoljuk, hogy mindkettő alkalmazott művészet és igyekszik társadalmi és privát problémákra reagálni. Fontos a részletképzés mindkettőnél, emellett funkcionális és esztétikai szempontokat is hasonló fontossággal vesznek figyelembe. A különbözőség viszont nem csak a létrehozott alkotás méretében van, hanem abban is, hogy egy tárgy megfogható és odébb vihető, valamint könnyedén lecserélhető. Ezzel szemben egy épület nagyobb hatással van környezetére, mind időben, mind térben.

Továbbá olyan attribútumokat is találtunk, amelyek összekapcsolódva másik szakterülettel erősítik egymást. Az építészetnél ilyen a téralkotás, a terekben való gondolkodás és a környezeti hatásokkal szembeni védelem. A tárgyalkotásnál ilyen a részletek kialakítása, az anyagban való gondolkodás és a formaalkotás általi információ közlés.

Vajon meglehetne oldani az víz ásványi anyag tartalmának (vízkő), pozitív anyagként való felhasználását? Arra gondoltunk, nem hagyományos anyagként a víz ásványi anyag tartalmával szeretnénk építeni, tereket létrehozni. Azzal az anyaggal, mely lerakódva képes felületet létrehozni, teresedést kialakítani, fehér anyagában fényt hordozni. S fontos tulajdonsága, hogy mivel a többi anyaggal szemben nagyságrendekkel lassabban épül, (hisz folyamat során kalcit képződik, ami a Mohs-féle keménységi skála 3. eleme: körömmel nem karcolható, tűvel igen,) így egy új irányból képviseli az idő jelenlétét, nem rombolva, hanem építve önmagát.





Koncepciónk, hogy a több száz, ezer métert megtett termálvizek sói, és ásványi anyag tartalma az idő múlásával építse és létrehozza létének lenyomatát. Az általunk megalkotott tárgyi és épített környezet képes ezt a “szűrést” elvégezni, és mindkettőt felhasználni a multiszenzoriális élmény létrehozásában. Minél nagyobb felületen hűl le és minél nagyobb a hőmérsékletkülönbség annál intenzívebb a lerakódás mértéke. Mindemellett a termálvíz felszínre jutását követően csak lehűlve, ásványi anyag tartalom nélkül engedhető vissza a természetbe, melyre ez egy praktikus megoldás.

A végeredmény előre nem determinálható, hanem folyamatosan változik. Egyik kút fölé telepített elem sem lesz azonos. Mind térben, mind időben változó építőanyag, ami a hely sajátja. Ennek a felvételére alkalmas anyagként határoztuk meg kísérleteink alapján a papírt, textilt és a kötélként használható természetes, rostos anyagokat, mint rafia, kender. Ezeknek az anyagoknak a használata esetén lehetőség nyílik arra, hogy a szerves anyagok, az idő múlásával kiveszve az építményből, helyet cseréljenek a kalcit kiüléssel.

Végső anyag választás: a kender kötél

A kísérleti anyagok közül a kender kötél olyan szerves anyagnak mutatkozott, amely szálrendszerű építkezése miatt, kis átmérőn is nagy mértékben képes magába engedni az ásványi anyag lerakódását, időben hosszútávú felületet biztosít, ám képes a szerkezetből való távozásra, átadva a helyét a kalcitnak.
Elsődleges célunk volt olyan rendszert kialakítani a kötél rendezésével, mely kooperációra lépve a kalcittal, ütemszerűen, rétegetesen építi saját falát, elsősorban egy héjat képezve a belső tér körül.

Kialakításában így jelentős volt a kötél dőlés szögeinek iránya, valamint a felhasználó megóvása ( a fentről érkező igen magas hőfokú vízcseppek kiküszöbölése). Továbbá az egyszerűség rendező elvét követve a többi elemhez való kapcsolódása, az egységességre törekvés, és a belső térben jelentkező árnyék hatás figyelembe vétele.

Összegzés / konstruktív erózió 

Alapvetően számunkra láthatatlan dolgokból alkotunk teret. Felhasználjuk az időt, a földmélyéről érkező vizet, a vele sodrodó közetanyagokat. Tovább lépve, a tér-idő kapcsolata alkotja meg a rombolás folyamatával szemben ezeket a tekeret. A kapott információkat összegezve fontos lépés volt, megtervezni, hogy melyik, kút-, és víz típus, milyen körülmények között jelenhetne meg terveinkben. Fontosnak tartottuk, a vízzel és a hővel kapcsolatos élmények megjelenését a projektben, továbbra is összekapcsolva érzékelésünk fontosságával.

Bognár Petra, Dobos Bence László