Hogyan lehet továbblépni a helyveszteség traumájából és mi a szerepe mindebben az épített környezetnek? A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem kurzusán elméleti, építész és média szakos hallgatók közösen vizsgálták ezt a kérdéskört a BMSZKI Alföldi utcai Átmeneti Szállásának lakóival és dolgozóival annak érdekében, hogy mikro beavatkozásokra tehessenek javaslatokat a tavaszi félév végén. Hosszu Erzsébet, a kurzus egyik vezetőjének beszámolója.
A környezetpszichológia alaptétele, hogy a minket körülvevő környezet és anyagi kultúra befolyásolja az emberi viselkedést, továbbá az is, hogy a környezettel történő interakció során az ember érzelmi szálakat fejleszt az adott környezethez (place attachment), és ezek az érzelmileg jelentőségteljes helyek képesek identitásunk részévé is válni (place identity).[1] Mi történik, ha ez a kötelék megszakad? Hogyan lehet továbblépni a helyveszteség traumájából és mi a szerepe mindebben az épített környezetnek? A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem KFI (Kutatás-Fejlesztés-Innováció) kurzusának keretein belül elméleti, építész és média szakos hallgatók közösen vizsgálták ezt a kérdéskört a BMSZKI Alföldi utcai Átmeneti Szállásának lakóival és dolgozóival annak érdekében, hogy mikro beavatkozásokra tehessenek javaslatokat a tavaszi félév végén.
A KFI kurzus során a hallgatók a helyidentitás és helykötődés témakörét járták körbe, felhasználva az emberközpontú tervezés módszertanát (Human-Centered Design) az interdiszciplináris csapatmunka során. A kurzus fontos lépése az elmélet gyakorlatba ágyazása volt, amihez a BMSZKI Hajléktalanok Átmeneti Szállása (Alföldi utca 6-8.) adott színteret. A kurzus célja az volt, hogy a hallgatók kellő felkészítés után kilépjenek a megszokott műtermi környezetből és egy valós, működő közösséget vizsgálva, interdiszciplináris együttműködésben állítsanak fel megoldási javaslatokat az általuk felismert és megfogalmazott problémákra. A fókusz a kutatási folyamaton, az érzékenyülésen és a csapatmunkán volt, amit mi sem illusztrál jobban, mint hogy a kurzus első felében még nem kezdhettek el ötletelni a hallgatók. Ezzel szemben az interdiszciplináris munka megágyazása, a csapat összecsiszolása, az elméleti háttér bevezetése és rapid feladatokkal gyakorlatba ágyazása, a kutatási módszerek megismertetése, a helyszín meglátogatásának előkészítése, majd pedig a helyszíni interjúzás és megfigyelés volt a fókusz középpontjában.
Az interdiszciplináris munka nem korlátozódott a különböző szakos hallgatókra. A helyszínen dolgozó szakemberek (szakmai vezetők, szociális munkások, pszichológusok) segítették a kezdeti ötletelést és koncepciók pontosítását is. A kutatási terület komplexitása és a szociálisan érzékeny téma következtében a kurzus túljelentkezéssel indulhatott el, a bekerült hallgatók pedig a teljes félév során elhivatottan dolgoztak.
A HELYKÖTŐDÉS ÉS A HAJLÉKTALANSÁG KONTEXTUSA
A helykötődés nem más, mint ember és környezete között létrejött érzelmi kötelék. A kötődés különböző léptékekben tud megjelenni, hiszen kötelék alakulhat ki egy szobasarokhoz, egy épülethez, az ismerős környékhez, de kialakulhat kötődésünk akár egy városhoz vagy országhoz is. A kötődés dinamikusan változik és magába foglalja a fizikain túl a szociális környezetünket is. A kötődés kialakulásához számtalan körülmény szükséges: így például a biztonságérzet, a tulajdonlás, a perszonalizálás, a helyismeret, a kontroll érzet, a cselekvés, továbbá a helyhez kapcsolódó emlékek és társas kapcsolatok is. Tekintettel arra, hogy az ember és környezete között folyamatos kölcsönhatás áll fenn, így ezen aspektusok nem csupán szükségletei, de hozadékai is a helykötődésnek. A kötődés elmélyülése révén a hely képes önazonosságunk részévé válni.
Fontos lépése volt a kurzus folyamatának, hogy a helykötődés és helyidentitás mechanizmusát a hajléktalanság kontextusában is megértsük.
A hajléktalanná válással az életünk feletti kontroll gyakorlatilag teljesen megszűnik. Csakúgy, mint a fontos személyek, úgy a helyek elvesztését is gyászként éljük meg. Nyilvánvaló tehát, hogy a helyveszteség legmegsemmisítőbb példája a legfontosabb referenciakörnyezetünk, az otthonunk elvesztése. A hajléktalanság életszakaszában a személy érzelmileg egy elveszett múlthoz kötődik, így olyan "rögzült gyászállapot alakult ki, ami az érintettet a múlt irányába rögzíti, képtelenné téve őt arra, hogy a jelen realitásába lépjen, illetve a jövő lehetőségeit felmérje."[2] A környezetünk feletti kontroll elvesztése tanult tehetetlenséghez vezet, amely ellehetetleníti az otthonteremtéshez szükséges cselekvések és rituálék kialakítását. Dúll Andrea javaslata szerint a fenti ördögi kör hatását mindenképpen enyhíthetné, ha a hajléktalan emberek "az életük fontos szféráiban valamilyen módon újra átélhetnék a kontroll érzését."[3]
A kurzus célja tehát az volt, hogy a hallgatók elegendő kutatómunka után olyan fejlesztési irányokkal és javaslatokkal álljanak elő, melyek támogatni tudják az Alföldi utcai Átmeneti Szállóban élő emberek helykötődési képességeinek fejlesztését, legyen szó akár a kontroll, a biztonság, a helyismeret vagy a tulajdonlás érzésének megéléséről.
A szakirodalmat összevetve az Alföldi utcában történt helyszíni megfigyelésekkel és interjúkkal, a következő kihívásokat fogalmazták meg a hallgatók:
HALLGATÓI KONCEPCIÓK
A hallgatók négy csoportja négy különböző területen dolgozott, kijelölve ezzel lehetséges fejlesztési irányokat.
Konklúziók, továbblépés
A kurzus legfőbb limitációja a szemeszter rövidsége volt. Tekintettel arra, hogy a fő hangsúly a kutatáson volt, nem maradhatott elegendő idő arra, hogy a koncepciókat megvalósítás közelébe fejlesszük, viszont egyértelműen feltártak fejlesztési irányokat, melyek részletesebb kidolgozás esetén alapot adhatnak az Átmeneti Szállónak egy-egy pályázathoz vagy adománygyűjtő kampányhoz. A kurzusba bevont partner elégedettségét tükrözi többek között, hogy a kurzus a következő, őszi szemeszterben folytatódik: a tájékozódás témaköre további kidolgozása következik. Építész, média és elméleti szakos hallgatók bevonásával az orientáció problematikáját vesszük célba, és érinteni fogjuk a környezet hatását az emberi viselkedésre és tájékozódásra. A kurzus végén a kiválasztott koncepció részét vagy egészét meg fogják valósítani a hallgatók az ott élők és dolgozók aktív bevonásával.
Hosszu Erzsébet
Kurzusvezetők: Hosszu Erzsébet, Neville Zoltán
A kutatás témavezetői: Kapitány Ágnes, Marián Balázs
Együttműködő partner: BMSZKI Alföldi utcai Átmeneti Szállása
A kurzus hallgatói: Sanden Antonia, Bernát Barbara Bianka, Zala Réka, Kicsák Blanka, Dominika Kutheilová, Tóth Hunor, Zóka Yente, Asli Özcelik, Kirsch Dávid, Vajda Lilla, Kátai Gréti, Tribel Renáta, Horváth Panna, Tereh Natasa
A kutatás az Innovációs és Technológiai Minisztérium KDP-2021 kódszámú Kooperatív Doktori Program Doktori Hallgatói Ösztöndíj Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült.
[1] Dúll Andrea, A környezetpszichológia alapkérdései - Helyek, tárgyak, viselkedés, L´Harmattan, 2009
[2] Dúll 2009, 255.
[3] Dúll 2009, 234.
[4] Dúll 2009, 255.