Illúziókeltés az Eszterháza Fogadóépületben

Ekler Dezső és csapata egy olyan fogadóépületet tervezett a fertődi Esterházy-kastélyhoz, ahol a látogatókat az illúziókeltés különféle építészeti eszközeivel létrehozott kettős narratívák fogadják és hangolják a műemlék befogadására. 

Eszterháza Fogadóépület - Fertőd 2013

A terv abból indult ki, hogy évente százezer látogató érkezik a fertődi Esterházy-kastélyba, és ez a szám előreláthatólag növekedni fog. A turisták korábban különböző irányokból, alkalmi parkolókból indultak a kastély felé. A látogatóközpont első, 2007-es változata vissza kívánta állítani a kastélyhoz érkezés méltóságát. Az akkor még tetemes költségvetéssel bíró terv javaslata szerint a látogatók – ahogy régen is – az északi kerten át, Pozsony felől érkeznek majd az új parkolóból és a jegyvásárlást, tájékozódást követően rövid sétával a fasor végén pillantják meg a kastélyt. Az első tervben az angolpark tisztásán rejtőző, zöld üveggel borított gömbök alatt szabadon lehetett volna sétálni, a méretesebb tereket, mint az előadót, a kávézót és az ajándékboltokat a „ház-fák” emeleti üveglombja rejtette.

Az anyagi feltételek szűkülése miatt csökkentett méretekkel készült a 2009-es második változat, amely tartotta a korábbi telepítési elvet és ugyanarra a helyre került. Az előzőéhez hasonló vaskos lábakon álló épület nem zárta el az érkezők elől a barokk műemlék látványát. Az étterem és az előadóterem itt is az emeleten, a fakoronák magasságában kapott helyet. Nyitott rámpa ölelte körül a házat, melynek homlokzatát szürke tónusú tartóbordák képezték. A monokróm belső terekben fekete-fehér archív képek és filmek hangolták volna a vendégeket a kastély sokszínű világának befogadására.

A 2013-as utolsó tervváltozat a legszükségesebb terekre és méretekre redukálta a fogadóépületet, többfunkciós előtérrel és előadóteremmel. Az érkezőket ebben a változatban már nem képek és szövegek hangolják a nagyhírű műemlék befogadására, hanem az illúziókeltés különféle építészeti eszközeivel létrehozott úgynevezett kettős narratívák. Ezek lényege, hogy sajátos léptékváltásokkal legalább két tértörténetet mondanak el egy helyen.

A körbefutó homlokzat például semleges nyílásaival a közeli barokk szomszédok, a Gránátos házak tornácainak léptékében fogalmazódik, és azt a hatást keltheti, mintha nagyított filmszalagok kockáin át néznénk a kastélyról készült képeket. A látogatók ugyanis az előcsarnokban a kastély makettszerűvé kicsinyített változatát járják körül és így ismerkednek a hely szellemével. Ráadásul a körbefutó előtérben sétálva, ücsörögve az árnyékoló ponyvák alsó felületén a környék településeinek műemlékeiről készült nyomatokkal találkoznak a földrajzilag hiteles irányokban.

Az előadóterembe lépve a kastély udvarának hű mása fogadja őket, amit az akusztikai falborítás rajzol ki 3D-ben. Ez által az itt töltendő fél óra után a valódi udvar már ismerősként fogadja őket. A fogadóépület falain és bútorain a szürkék, fehérek és feketék árnyalatai jellenek meg, hogy miután a látogatók átlépnek a kastély világába, a barokk remekmű színesben még erőteljesebb hatást keltsen.

A fogadóépület utolsó tervváltozata a legapróbb részletekig elkészült, és költségeit tekintve a teljes installációval együtt is belül maradt az akkor előirányzott félmilliárdos kereten.

Ekler Dezső