Innováció az építészetben II. - Kovács Csaba, Vincze László és Marosi Miklós előadásai
A Construma innovatív építészetet feldolgozó konferenciáján Kovács Csaba az építészet talált tárgyairól, Vincze László DLA a kortárs cseh építészetről, Marosi Miklós pedig az egykori járműjavítóból átalakítani kívánt operaházi próbateremről beszélt. Móré Levente beszámolójának második része.
3. Az építészet talált tárgyai – az elfeledett építészet újjáélesztése
Kovács Csaba építész, belsőépítész, a NARTARCHITECTS vezető tervezője, a MOME Építészeti Intézetének oktatója
Számos olyan épület van, amely ugyan nem kerül műemléki védettség alá, mégis komoly értékei vannak akár arányában, szerkezetében vagy térelosztásában. Ilyen épület lehet egy villa, egy irodaház, de éppen egy nyilvános WC is. Kovács Csaba építész és irodája Galyatetőn talált rá azokra a megmenteni kívánt épületekre, amelyek bemutatásán keresztül ismertetni tudta koncepcióját az ilyen épületek megmentésére.
A ’30-as években épült Galya Szálló a "hegyvidéki nagyszálló" műfaj megteremtője volt Magyarországon. A Szálló ma is működik, azonban a környezetében álló kisebb-nagyobb épületek igen elhanyagoltak voltak. Ezen épületek felújítását tervezte meg a NARTARCHITECTS.
Bár az épületek téri lehetőségeit, burkolatait, arányrendszereit megtartották, új gondolattal, akár új funkciókkal látták el azokat, miközben mindig szimbiózisra törekedtek a régi épületrészekkel.
Így született újjá a kilátó, melynek elöregedett belső magját kicserélték ugyan, de a robosztus tömeget egy toldással és egy külső ikerlépcsővel látták csak el, így tartva meg az épület eredeti karakterét. A vasbeton toldásban további fejlesztésként felső részben három, egyenként 3x3 méteres „kamrát”találunk is kialakítottak.
Újjászületett még itt egy nyilvános WC is, amelynek mészkő burkolatú falát megtartották, de egy vasbeton toldással tették szélvédettebbé tették. Megújították az itt állt menedékházat is, amely új szárnyak hozzáépítésével látja most el kibővült funkcióit. E menedékházban a praktikumra és a fenntarthatóságra törekedtek. Például napelemek kerültek az épület fő szárnyának tetejére, és épület összes bútora három rétegű biopanelből készült.
4. Mai cseh építészet
Prof. Jan Stempel, a Prágai Műszaki Egyetem Építészkarának tanszékvezetője – Vincze László DLA, a BME Lakóépülettervezési Tanszékének oktatója
A képekben gazdag előadást Jan Stempel távolléte miatt barátja, Vincze László tartotta meg, követve a professzor előadásra vonatkozó terveit. A cseh építészet talán legfontosabb előképeiként Adolf Loos kései villájára, a Müller-házra, illetve Ludwig Mies Van der Rohe Brnóban álló korai épületére tekintünk. A kortárs cseh építészek bátran alkalmaznak új anyagokat, illetve és nem félnek meglepő épületeket vizionálni. A táradalom építészeti nyitottsága, és a megrendelői környezet új iránt való törekvése Csehországban termékenyen találkozott a kísérletező kedvű építészek generációival. Az így született, sokszor extravagáns épületeken előszeretettel alkalmazzák az alumínium és a fa kombinációját, de a téglaépítészet is gyakran fordul elő. Építészeik ügyesen játszanak a táj és épület közötti feszültséggel.
5. Járműjavítóból operaházi próbaterem – kortárs építészet műemléki környezetben
Marosi Miklós építész, a KÖZTI vezető tervezője, az MMA rendes tagja, és Szenes István belsőépítész, az MMA rendes tagja
A Magyar Állami Operaház hetente kilenc előadást tart, ilyen számmal a világ legjelentősebb operái tudnak csak büszkélkedni. Ekkora számú előadáshoz rengeteg próbára, jelmezre, díszletre, és statisztára van szükség, gyakran egyszerre kellene, hogy használni tudják az Opera tereit. Mivel erre nincs lehetőség, a környék összes nagyjából alkalmas épületében bérelnek termeket. Kinőtték tehát saját épületüket.
Az Eiffel-csarnok 1886-ban épült Feketeházi János tervei alapján. Kutatások alapján kiderült, hogy Eiffel irodájának ugyan nem volt köze az épülethez, azonban Feketeházi csomóponti megoldásaiban sokat merített a világhírű tervezőtől, ezért ragadhatott rá Eiffel neve. Az idén 130 éves épület még a közelmúltban is mozdonyjavító műhelyként üzemelt. Az elképesztő méretű, 2.5 Ha alapterületű, öthajós, bazilikális csarnok 2017 tavaszára az Operaház gyakorlóépületévé és műhelyévé válik, Marosi Miklós stúdiója jóvoltából. Míg az Operaház felújítása zajlik, addig az 1000 m2-es, vízszintes padozatú színpadtérbe rendezik majd meg az előadásokat. A jelenlegi több mint húsz melléképületből három épület marad majd meg - a műemléki védettségű Indítóház például kamara előadásoknak és énekkari próbáknak ad majd otthont.
A díszletek megfelelő tárolása valamint biztonságos szállíthatósága érdekében kialakítanak majd egy automatizált konténer tároló- és fogadócsarnokot. Ezen felül természetesen fogadócsarnok, öltözők, varrodák, cipész- és kalaposműhely, kellékkészítő üzem is helyet kap, hogy az Opera munkatársai valóban az intézményhez méltó módon dolgozhassanak.
Az előcsarnokban egy ritka mozdonyt állítanak majd ki, ezen kívül az épületben helyet kap a transszibériai vasút egy tikfa berakásos étkezőkocsija is.
A belsőépítészetet az egyszerűségre való törekvés jellemzi. Az épület erős önálló karaktere okán a tervek szerint kevés kiegészítő kerül az épületbe, a vasszerkezeteket láttatni engedik majd. A telek további részein szabadtéri színpad, és szoborpark is lesz.
Móré Levente
