Iskolatermek metamorfózisa – Apor Vilmos Katolikus Főiskola budapesti campusa

Egy régóta bezárt általános iskola éledt újjá Jahoda Róbert és Páricsy Zoltán építészeknek köszönhetően, akik a váci Apor Vilmos Katolikus Főiskola számára terveztek campust Pesterzsébeten, amely egy új ifjúsági kápolnával is bővült. A családi házas övezet főterén álló régi iskolaépület a helybeliek számára is új értéket teremtett. Bán Dávid írása.

Az oktatási intézményeknek mindig is fontos szerep jutott az építészetben. Az ilyen épületek általában önmagukban is tanítanak, mintát mutatnak. Az iskolának minden településen kiemelt szerepe volt, a templom mellett a legfontosabb és legnívósabb középület, amely megoldásaival, tiszta és átlátható térkialakításával hatással volt a helyi lakóépületek formálódására is. Az építészeti formán túl a helyi iskola mintát adott a lakáskultúra, a higiénia, sőt, a rend és a tisztaság szintjén is. Nem véletlen, hogy minden közösség becsben tartja és óvja iskoláját, hiszen esetleges megszűnése a közösség  megbomlásával járhat (megkezdődik a fiatalok elvándorlása, elöregszik, majd kihal[hat] a település). 

Éppen ezért különösen értékes, ha egy iskolaépület főnixmadárként támad fel hamvaiból, a működésre új lehetőséget kap. A családi házakkal körbevett, pesterzsébeti Magyarok Nagyasszonya terén alapvetően csendesek a mindennapok: a parkos térség középpontját a katolikus templom uralja, a déli csücsökben működik egy gyógypedagógiai iskola, az 1980-as évekből megszokott, paneles szerkezetű épületben. A keleti térfalon az 1920-as évek végén épült egy négy tantermes elemi iskola, majd az '50-es években a telek belseje felé egy újabb szárnnyal bővült. Az épületben 1993-ban szűnt meg az oktatás, a hasznosításra tett sikertelen kísérletek után a tömb elhagyatottá vált, és a környékbeliek csak reménykedtek, hogy a tér egyik központját adó iskolaépületbe valaha visszaköltözik az élet.

A váci Apor Vilmos Katolikus Főiskola elődje a korábban magas színvonalon működő Zsámbéki Tanítóképző Főiskola volt. Nem sokkal azután, hogy a Katolikus Egyház kezelésébe került, felvette Apor Vilmos nevét. Később egy tragikus tűzvész következtében az intézmény kénytelen volt elhagyni eredeti épületét, az iskolát ekkor fogadta be Vác. A főiskola különböző bérleményekben már egy ideje működtetett képzési helyeket Budapesten, és 2014-ben végre sikerült megvásárolnia a pesterzsébeti bezárt iskolát, hogy itt nappali, felnőtt- illetve távoktatási képzéseinek biztosítson helyet. 

Jahoda Róbertet és Páricsy Zoltánt 2015 februárjában bízták meg az új campus megtervezésével. Rájuk várt az iskola újrateremtésének feladata, ráadásul léptéket is kellett váltaniuk, hiszen a korábbi általános iskola kibővülő tereiben egy főiskolai campust kellett elhelyezniük. A léptékváltáson túl ez új, magasabb oktatási rangot is jelentett, az építészek ehhez kerestek az alapokat hasznosító, mégis új építészeti nyelvezetet. Ahogy az iskolateremtések több évszázados hagyományában, úgy itt is, a terekkel, az építészeti megfogalmazással üzenni, mintát mutatni kívántak a tervezők. Mindezt úgy, hogy az épület eközben ne legyen idegen a kertvárosi negyed adta közegből, megmaradjon egy emberközeli, befogadható térnek.

A rang- és léptékváltás a belső terekben, az utcáról kissé rejtve maradó oldalsó traktusokban és a kert felé néző bővítésben valósulhatott meg. Az utcai homlokzat kisebb módosításokkal, de az eredeti módon újult meg, belépve azonban már egy teljesen más, meglepő térélménnyel találkozunk. Az építészek igyekeztek lehetőleg kevés eszközzel egy olyan teret alkotni, amely nyitott, tágas, átlátható, szellős és befogadó. A főiskola ugyanis nemcsak a tanulás, hanem a találkozások és a kölcsönös tudásátadás tere is, s a tervezők ehhez kívántak minőségi, általában nyitott, de szükség szerint akár zárt kereteket is biztosítani.

Az épületben új tengelyt nyitottak, amely a megújult főbejárattól kezdve az egész földszinti térségen keresztülvezet, végig a hátsó, a kertből és a parkolóból nyíló második bejáratig. Így a belépő mindkét irányból jól átlátja a világos, tiszta teret. Ehhez szükség volt a földszinti alaprajzi beosztás újrarajzolására, s legfőképpen a főbejárattal szemben elhelyezett, a mai követelményeknek már nem megfelelő lépcső áthelyezésére. A transzparens térség középpontja az aula, ahova tetőbevilágítókból és az udvarra nyíló üvegajtókból sikerült a lehető legtöbb természetes fényt bevezetni. Az épület minden pontjából jól azonosítható a tér középpontja, az aula, amely köré a főiskola pulzáló élete szerveződik. Egy hagyományos találkozási pont, egyfajta agora jött itt létre, amely mindenfajta összetalálkozásra lehetőséget ad. Az aula mellett azzal teljesen összenyitható, mobilfalakkal ellátott két tanterem létesült, amelyek nagyobb rendezvények alkalmával kitárulkoznak, az aulával egybenyitva impozáns térséggé alakulnak. A másik oldalon étterem van, ennek falán emlékként egy mindent túlélő iskolatábla idézi a régmúltat. A térkialakítás egyik legnagyobb meglepetése a hátsó traktusba beillesztett nagyelőadó. A hátsó udvarból kivehető, nem feltűnő tömegű elem komoly, markánsan megformált belső teret rejt, amely a hangtechnika szempontjából is előnyös egyenlő szárú trapéz alaprajzi formát kapott.

A kapcsolatok, a találkozások - ez a kettő kulcsfontosságú fogalom volt az épület térkialakításánál. A belső tér lényegében mindenhol pulzál, minden zugban megbújik valami. A közlekedőkben tanulásra, beszélgetésre alkalmas sarkokat, míg az épület minden részében egyedileg tervezett párnázott padokat, asztalkákat, pultokat alakítottak ki. A régi szárny magas fedélszékében meghúzódó tetőtérben professzori szállásokat, ahhoz kapcsolódó közösségi helyiségeket helyeztek el. Az épület emeleteiről kinézve az aulára elhelyezett zöldtető összefüggő képet alkot a szomszédokhoz kapcsolódó rendezett kert látványával. A kapcsolatok érvényesek az épület múltja és jelene között is. A legrégebbi, utcai épületszárny a maga egyszerűségében eredetileg is szépen kidolgozott volt, néhány rejtett részletmegoldással, díszítőmotívummal. Ezeket a felújításkor igyekeztek nem tolakodva a korábbihoz képest jobban kiemelni, kontextusba helyezni: például az eredetileg csak az eresz alá elrejtett tulipánmotívum most az utcai front árnyékoló faspalettáin köszön vissza.

Tömegkialakításában az épület régi első és mai hátsó szárnya érezhető kontrasztba kerül egymással. Míg az utcai fronton a közel évszázados építészeti motívumokat hűen megtartották, addig az udvar irányában már az egyszerű geometria uralkodik. Az egymás mellé helyezett fekvő és álló kockák önmagukban nyers építőelemként határozzák meg a hátsó homlokzat tömegét. Az új tömegek jelképként viselkednek, akárcsak a belső tér számos megoldása. Az, hogy a katolikus főiskolán az egyházi jelképhasználat megmaradhatott a jelzések – akár csupán a színhasználat – szintjén, tehát semmi nincs túlmagyarázva, mert bíznak a teret használókban, a tervezői és megrendelői közös hozzáállást dicséri.

Az épületre jellemző visszafogottság és majdhogynem a tiszta funkcionalizmus mellett a váratlanul felbukkanó transzparencia csúcsosodik ki a belső közlekedőktől mindössze egy üvegajtóval leválasztott kápolnában is. A hét darab, fehérre festett, a kis tér miatt háttámla nélkülire tervezett keményfa padsor ülőlapja a terem oldalában felfut a falra. E fölött duplán megjelenítve, fehér műkőbe vésve a keresztúti stációkat szimbolizáló római számok. A szintén fehérre festett tömörfából készült oltárasztalon a Megváltó sebeit jelképező öt négyzet alakú sötét színű kőberakás is jelzésértékű. Mögötte a puritán, szintén csak minimális kép-, illetve mai anyaghasználatra szorítkozó oltár Tölg-Molnár Zoltán képzőművész munkája. A menetes szárral felerősített, hátulról megvilágított, lényegében lenyomatként működő oltárképen a kereszten kívül az alfa és ómega jelenik meg. Az oldalfalon plasztikuan látszik Apor Vilmos jelmondata, szintén fehér műkőbe vésett betűkkel.

A főiskola a kertvárosi környezethez is szorosan kapcsolódik. Nem lép ki a keretekből és nem telepszik rá a környezetére. Minden újdonságával szerényen, de továbbra is a tér meghatározó eleme, így a településrész is visszakapta szépen felújított régi iskoláját. A kedves régi épületbe egy új építészeti minőség került, olyan, amely iskolaként önmagában is képes lesz tanítani.

Bán Dávid