Épületek/Lakóépület

Janus-arcú ház a budai hegyvidéken

2016.12.16. 16:15

A budai Mártonhegy dűlőjén, igen vegyes építészeti közegbe tervezett kétarcú iker családi házat Ferencz Marcel. Míg a városra hatalmas "robotszempár" mered, addig a hegyoldal irányába a hagyományosabb építészeti világ dominál. Bán Dávid írása.

A budai hegyvidék különösen összetett építészeti képződmény, számos kor és körülmény hagyott nyomot rajta, s ez alól kortárs fejlődése sem kivétel. Míg a 20. század elejét a ritka beépítettség, a főként nyaralóvillák, nagy kertek, gyümölcsösök által meghatározott nyugodt, szellős hangulat jellemezte, addig egy évszázaddal később már a sűrűn beépített, girbegurba utcák köré települt vegyes építészeti minőségű lakóházak dömpingje dominál a vidéken. A II. világháború után az egyre jobban feldarabolt parcellákra mind nagyobb társasházakat építettek, a klasszikus villákat pedig felosztották, amivel egyfajta társadalmi átrendeződés kezdődött itt. Az 1980-as évektől azonban ismét fordult a trend: a tehetősebb réteg próbál itt saját telekhez jutni és azon családi házat építeni – megindult tehát egy különösebb átfogó koncepció nélküli presztízsberuházási hullám, amely ma, az idővel csillagokba szökött telekárak mellett is folytatódik.




A Mártonhegy dűlőjén, ebben a heterogén építészeti környezetben vásárolt telket két baráti család, és vágott bele egy kétlakásos ikerház építésébe. A tervezéssel megbízott Ferencz Marcel felismerte a telek határvonal szerepét, azaz hogy az utca egyik oldala zártabb sorházas, míg a város felé néző másik oldal nyitottabb, elszórtabb beépítésű, ebből kiindulva egy kétarcú házat tervezett. Noha az alapvető program hamar kirajzolódott, a kivitelezés meglehetősen elhúzódott. Végül a problémák ellenére minőségi villa született; olyan, amelyik egyfajta gesztust tesz a város felé, közben pedig igazodik az utca többi háza által nyújtott tömegekhez.

A kettősség számos ponton tetten érhető a házon, kezdve a két, egymás tükörképét nyújtó, szimmetrikusan elhelyezett, tökéletesen egyforma méretű és szerkezetű lakással, amelyek persze a beköltöző családok igényei szerint egyedi bebútorozást, belső kiképzést kaptak. A legfontosabb kettősséget azonban a ház kétarcúsága adja: a hegyoldal felé puritán, visszahúzódó, hétköznapi, tradicionális építészeti megoldásokkal operáló oldalát mutatja, a völgy és azon keresztül a város felé viszont határozott kubusokkal találkozunk. A házon belül ötvöződik a hagyományos és a modern világa, s ez a kettősség jól megfér egymás mellett.




A villa egyrészt igyekszik betagozódni a korábban épült családi házak magas tetős világába, elfogadva a klasszikus hegyvidéki épületformálás irányait. Tömege voltaképpen visszanyúlik a Kárpát-medencei parasztházak archetípusához, így például az épület utca felőli oldala cserepes fedést kapott, itt Terrán termékekkel fedett tetőzetet alakítottak ki. Ennek, valamint a hátsó homlokzat tömegképzésének köszönhetően szinte fel sem tűnik az elmúlt fél évszázad különböző korszakaiból származó, de hasonló hatású szomszédos épületei között. A villa inkább a belépő családtagok és vendégek számára nyújt rácsodálkozási élményt, itt kezd igazán kibontakozni, majd ez a tendencia a kertre néző oldal erőteljes, karakteres, nagyon mai homlokzatában teljesedik ki.

A város felé jóval nagyvonalúbb a kiképzés, amely határozott síkokban, kubusokban gondolkozik. Az egyértelmű párhuzamosokkal, a keretezéssel és a lapos tetővel a modernizmus hagyományaira utaló, tiszta homlokzat közben egyfajta játékosságot is magában rejt. A háznak arca lett, akár egy hatalmas, kissé lapított robotfejet is felfedezhetünk benne, az ablakok által kirajzolt hatalmas szemekkel, az erkélyek szélén fülekkel, a tartalék kémények kirajzolta "antennákkal". Szemből nézve ugyanakkor akár az ómega betűjelét is beleláthatjuk a homlokzati elrendezésbe. Visszatérve azonban a racionalitás talajára: a tervezés során a rugalmasságot alig ismerő építési előírások határait feszegetve próbáltak az épületnek karaktert adni, a lehető legtisztább geometriai képleteket megszerkeszteni. A kert felőli tág perspektívában a ház horizontjai dominálnak, amelyeket jól erősítenek a párkányok, a fallezárás, vagy a konzolok.




A felhasznált anyagok leginkább a formai megvalósítások kihangsúlyozását szolgálják. A számos térplasztikai elem, erővonal, térbeli kiemelés, vagy a tömeg kifinomult játéka mind a tiszta geometria irányába mutat, amit az anyagok lényegében semleges használatával emelnek ki. Anyaghasználatában éppen ezért a legpuritánabb megoldásokra szorítkozik: vakolt, egyszerű fehér falak, transzparens üvegfelületek – például az összhatást maximálisan meghagyó homlokzati erkélykorlátok esetében – és hagyományos Terrán Zenit tetőcserép. A magyar tulajdonú, innovatív, vezető tetőcserépgyártó cég kifejezetten modern használatra kifejlesztet elegáns Zenit családja kellőképpen semleges hatású, mégis minőségi megoldás a minimalista irányzatú házakhoz. A teraszok keretezését oldalról és felülről átlyukasztották, így azok minden irányból a lehető legtöbb benapozást kapják. Az utca felőli homlokzaton, a bejáratok felett konzolok nyúlnak ki a térbe, az oldalhomlokzaton pedig az ablakok elrendezése és a vékony párkányzatok adnak lendületes, határozott erővonalakat a háznak. Egyes formajegyek az oromfalakon a korábban megvalósult, Ferencz Marcel tervezte bodrogkeresztúri Hun fürdő hatását hordozzák magukon.




A mártonhegyi páros villa ugyanakkor energetikai szempontból mindenképpen a legkorszerűbb megoldásokra törekedett. Noha az épületre a kerületi szabályozás miatt nem kerülhetett napelem, a talajba eresztett szondák segítségével a gázhasználatot azért sikerült kiküszöbölni. A belső térkiosztás a hagyományos sémát követi: a nagy teraszokkal ellátott földszinten található a közösségi tér, a városra remek panorámát nyújtó erkélyek és az azokra nyíló hatalmas üvegfelületek mögött húzódó emelet pedig már az intimebb szférát rejti. Az emeletről a vele egy légtérben elhelyezett, tető alatti galériaszintre csigalépcső vezet. Az utcáról autólejáró visz le a pinceszintre, ahol a garázsok mellett tárolókat is kialakítottak. Ez a technikai térség kellőképpen szeparálódik az amúgy szellősen, számos ötletes belsőépítészeti megoldással egyben tartott lakó- és közösségi terektől.

Bán Dávid