"Jót tesz a vérfrissítés" - interjú Reith Andrással

Reith András a Magyar Környezettudatos Építés Egyesülete (HuGBC) leköszönő elnöke. Sikeres három év, sok eredmény van mögötte, ennek ellenére nem jelöltette újra magát, mert hisz abban, hogy jót tesz majd a megújulás az egyesületnek. Lányi András beszélgetett vele.

Annak kapcsán ültünk le, hogy vége lesz a te elnökségi periódusodnak. Szerintem a legnagyobb kérdés az, hogy lehet-e, szabad-e, tudod-e folytatni, vagy pedig visszább vonulsz ebből és a megalapozás után másnak adsz helyet?

Reith András: Én alapító tag voltam, és az első választások alkalmával alelnöke lettem az egyesületnek és két évig volt szerencsém Fegyverneki Sándor mellett dolgozni. Ezután teljes tisztújítás történt, amikor a tagság elnökké választott. Ennek a hároméves mandátumnak a vége közeleg most. Még az elnökségem alatt volt egy alapszabály-módosítás, mert azt szorgalmaztam, hogy az elnöki mandátum maximum egy periódusra terjedhessen ki. Nekem kicsit nehézkesnek tűnnek azok a szervezetek, amelyeket az elnök hosszú éveken vagy évtizedeken keresztül visz. Jót tesz a vérfrissítés! Ez nem azért van, mert valakiben, vagy valakikben ne lehetne meg az erő, a tapasztalat, a lelkesedés, hanem azért, mert mindenki elé jó, ha tükröt tartanak idővel. Érdekes, hogy a jelenlegi elnökség most amellett döntött, hogy olyan módosítási javaslatot tesz, hogy többször legyen választható egy elnök. Lehet, hogy mégis jó, ha ez mondjuk két elnökségi ciklusra ki van terjesztve, de jelen pillanatban az elnökség amellett döntött, hogy ez akár többszöri is lehet. Viszont én több mint egy évvel ezelőtt jeleztem, hogy annak ellenére, hogy ez bennük megfogalmazódott, nem vállalom az elnöki megbízatást. 

Mekkorára nőtt a választható tagok száma? 22 magánszeméllyel indultatok.

RA: Most úgy néz ki, hogy van összesen 52 rendes, és 5 társult tagja az egyesületnek . Az 52-ben vannak magányszemélyek és cégek is, több mint felük céges tag. Az alapszabály szerint akár ott a helyszínen is lehet jelölni. Még nem több száz, vagy több ezer fős a tagság, ez leegyszerűsíti a dolgot és kezelhető a lépték.

Mennyi munkával járt ez? Mennyi energiát fektettél bele? 

RA: Ha átlagban akarom kihozni ezt az öt évet, akkor kb. harmad és fél munkaidő között. Viszont azt ki kell emelni, hogy sikerült megállapodnunk az egyik nagy építőipari multi után Tornóczky Mónikával, hogy legyen az egyesület titkára. Ez egy alapvetően szakmai titkári feladat amellett, hogy a titkárság munkáját koordinálja. Ő egy fantasztikus szakember, aki olyan szakmai lelkesedéssel és precizitással végzi a munkáját, hogy az addig jó szándékú és a profizmust célnak tekintő elnökséget és tagságot rögtön egy profi koordináció alá helyezte. Azt gondolom, hogy nélküle messze nem tartana ott az egyesület, ahol. Tudni kell, hogy az összes tisztségviselő, munkacsoport-vezető és az elnökség minden tagja ingyen végzi a munkáját. Sőt olyan szintű az ingyen munkavégzés, hogy az elnökség – akár jómagam is – van, hogy saját pénzünket tesszük bele, hogy külföldi rendezvényekre kiutazzunk a HuGBC-t képviselni, annak érdekében, hogy ne az egyesület büdzséjét terheljük. 

Hogyan lehet valaki tag? Egy korábbi interjúban említetted, hogy elvárjátok, hogy adjon valamit pluszban, tagdíj formájában, és nagyon várjátok, hogy építészirodák kapcsolódjanak be a vérkeringésébe.

RA: A honlapon lehet látni különböző jelentkezési kritériumokat. Van egy elbeszélgetés minden egyes tagjelölttel, ugyanis az egyesület tényleg az önkéntes munkára épül. Ugyan van egy titkárság, amely megpróbálja ezeket a tevékenységeket koordinálni és összerakni, de ez jelenleg egy embert jelent. Vannak többek, akik a programokat, rendezvényeket koordinálják, de minden esetben a tagságnak is részt kell vennie ezekben. Legutóbbi példa a Construmán való megjelenésünk. Ezen belül a HuGBC két teljes konferencianapot szervezett. Az elnökségből többek be voltak osztva a standhoz, hogy állandó megjelenést tudjunk biztosítani. A felvételi beszélgetéseknek része, hogy a jelentkező mit tud hozzátenni az egyesület munkájához szakmailag, anyagilag és bármilyen más módon. Mivel differenciáltak a tagdíjak, ezért az a konszenzus, hogy magánember csak akkor magánember, ha tényleg így lép be az egyesületbe, tesz hozzá és élvezi a hasznát. Erős szűrön megy keresztül, mert elég sok előny származik a tagságból. A honlapon jól lehet látni, hogy a különböző jogszabályokba milyen direkt beavatkozási lehetőségeink voltak az elmúlt időszakban, vagy milyen szakmai hálózat jött létre az egyesület segítségével, ami mindenkinek, mind a tudását, mind az egyéb lehetőségeit bővíti. Vannak olyan szakmai fórumok, amelyekre csak az egyesület tagjai juthatnak el. Van sok olyan rendezvény is, amelyen kedvezményekkel vehetnek részt a HuGBC tagok.

Ez komoly eredmény, ha egy ilyen bázist fel tudtatok építeni, amivel élhetnek a tagok. De biztos van még jó pár dolog, amikről elmondható az elmúlt három – amióta az elnökséged tart –, hogy ezek a legnagyobb eredmények. Mik lennének ezek?

RA: Azt gondolom, az egy nagyon fontos dolog, hogy most lesz ötéves az egyesület. Ez egy nagy mérföldkő nekünk, hiszen összeállt 22 magánszemély és ebből létrehozott egy olyan dolgot, ami töretlenül működik. Ez csak kis részben köszönhető nekem. Mindenféleképp a tagságnak, a vezető tisztségviselőknek és nagymértékben olyan személyeknek, mint például Tornóczky Mónika köszönhető. Szakmai szempontból fontos, hogy egyetlen nonprofit civil szervezetként bekerültünk az OÉTT-be, magyarul a Belügyminisztérium közvetlen tanácsadó testületeként tudunk működni. Azt látjuk feladatuknak, hogy a jogalkotás felől érkező dolgokat megcsáklyázzuk, hanem komoly és aktív munkát fektetünk abba, hogy javaslatokkal éljünk, vagy akár erős kritikával is, abba az irányba terelve őket, ami a környezettudatos építés miatt fontos. Ha pedig a közelmúlt legnagyobb sikerére vagy kíváncsi, hat magyarországi felsőoktatási intézményt sikerült meggyőznünk a Construma konferenciánkon való részvételről. A különböző intézményekből, esetenként teljesen különböző karokról sikerült tanszékeket és egyetemi hallgatókat meggyőznünk, hogy előadásokat tartsanak.

Mondtad, hogy az OÉTT-nél ti vagytok az egyedüli nonprofit szervezet. Mennyire sikerült eddig szócsőként funkcionálnotok?

RA: Amikor láttam, hogy kik kerültek be az OÉTT-be, akkor dr. Szaló Péter helyettes államtitkár úrnak írtam egy köszönő levelet, ahol leírtam, – talán egy kicsit provokatív módon – hogy látva a helyzetet, hogy mi vagyunk az egyetlen nonprofit szereplő, mi ezt úgy is tekintjük, hogy rajtunk keresztül bármelyik civil szervezet, amely ezen a területen működik, eljuttathatja hozzájuk a véleményét. Ennek egyik példája, hogy a hazai hatékonyság programot, amit több szervezet visz, a mi kezdeményezésünkre mutatták be az OÉTT teljes közönsége előtt. Elindítottunk egy környezettudatos kerekasztalt is, ahol felvettük azokkal a civil szervezetekkel a kapcsolatot, akik ezen a környezettudatos, vagy zöld területen tevékenykednek. Ha bárkinek erről a területről van olyan anyaga, ami megfelelően tolmácsolható, akkor a továbblépésben nagyon szívesen segítünk.

Az egyértelmű, hogy az utódod építész lesz? Ha jól tudom, az Országos Építészeti és Műszaki Tervtanácsba is meghívták az egyesületet, ahol te képviselted azt, ahol vezető tervezőként viszonylag egyszerű volt a helyzet. Mit jelentett ez a típusú munka az egyesület számára és hogy néz ez ki, ha nem te leszel az elnök, ki tud megkapni ilyen típusú feladatot?

RA: Kicsit kettős, amit kérdezel. Azt, hogy ki lesz az utódom, nem tudom megmondani. Egy demokratikus választás előtt állunk. Őszintén nem tudom, hogy építész lesz-e. Nem tudom, mi lenne jobb az egyesületnek, ha építész lenne, vagy inkább például ingatlanfejlesztő, vagy anyaggyártó, mert az alapszabály szerint a jelenlegi elnökségből lehet választani. Mivel itt van építész, ingatlanfejlesztő, anyaggyártó, tanácsadó is, bármi elképzelhető. Ezt anno azért találtuk ki, hogy ha valaki az elnöki pozícióba kerül, akkor már legyen rálátása, hogyan működik a szervezet, hogy a különböző platformokon való képviselete az egyesületnek nyilvánvaló legyen a számára. 

A HUGBC-nek milyen szerepe volt eddig a Tervtanácsban és van-e olyan eset, amire azt mondod, hogy ez fontos volt?

RA: Az Országos Építészeti és Műszaki Tervtanácsnak az utolsó ülése több mint egy éve volt, ugyanis teljesen átszervezték a struktúrát. Emiatt nem tudok erre választ adni. Én nagyon reménykedem abban, hogy a jövőben is a HuGBC elnökségéből vagy tagjai közül hívnak meg a Tervtanácsba résztvevő(ke)t. Hogy kiemeljek egy konkrétumot is korábbról: van olyan nagy bútorgyártó cég, amelynek az áruháza nagyon erőteljesen módosult környezettudatosabb irányba a Tervtanács hatására. Kezdetben nem tudtál volna olyan épületet mondani, ahol szempontként a környezettudatosság megjelent, de azt lehetett látni, hogy a harmadik-negyedik tervtanács után igenis jelen volt. Azt valószínűleg nagyképűség lenne állítani, hogy ez miattam, vagy kizárólag a HuGBC miatt történt, mert ez egy általános igénnyé is vált az elmúlt években, de valószínűleg a kettő együtt hatott.

Ez az igény egyfajta választási szemponttá is vált az irodabérleti piacon.

RA: Abszolút. 2008-ban 273 ezer m2-nyi irodaterületet adtak át, ennek megközelítőleg 5%-a volt az, ami környezettudatos minősítőrendszer által validálva lett, míg 2012-re az új épületek mennyisége, kb. 43 ezer m2-re zuhant vissza, de ebből 100% minősített volt. Ha megnézzük mi várható: pontos számot nem tudok mondani, de kb. 60-70% minősített lesz 2014-ben. Tehát nagyarányú növekedésről lehet beszélni.

Ez előminősítés vagy komplett minősítés?

RA: Az arányszámok a komplett minősítésre vonatkoznak. Azért, hogy ezt a kérdést tisztázzuk, létrehoztunk egy adatbázist, ahol naprakészen lehet látni, hogy melyik épület mikor, milyen rendszerben és milyen szinten szerezte meg a minősítést, és az mikor jár le. Sajnos azt látjuk, hogy a jól megfontolt anyagi érdekek mellett bizonyos fejlesztők, vagy tanácsadó cégek kezdenek félreérthetően kommunikálni a minősítésekről, ami megjelenik a médiában is. Óriási veszélynek látjuk ezt, mert félremagyarázása annak, amit alapvetően a minősítő rendszerek szolgálnának. Ezért gondoltuk, hogy mindenféleképp független adatbázist hozzunk létre, ahol bárki megtekintheti a valós helyzetet.

Lányi András