Kapitális szarvasok a Városligetben - problematikus városépítés Budapesten
A Városligetbe tervezett Múzeum Negyedről már a Neue Züricher Zeitung olvasói is értesülhettek, dr. Brenner János jóvoltából. A német nyelvű lapban megjelent írás magyar fordítását közöljük.
Magyarország kormánya egy „Grand Projekt” útján készül erőteljesen beavatkozni Budapest városfejlesztésébe. Ezt eseti törvényhozás útján és érdemi participáció nélkül és a rendezett várostervezést megkerülve teszi. A tervezett múzeumi negyedért egy régi parkot kell tönkretenni.
Az 1944. évi német megszállás áldozatai emlékművének gondolatilag és esztétikailag meglehetősen kisiklott tervezete mind a nemzetközi, mind a magyar nyilvánosságban joggal elég sok port kavart fel. Emellett kikerült a látókörből egy égető városépítési probléma. Miről van szó? Néhány perces sétával a kultúr-turista az UNESCO-világörökséghez tartozó Andrássy út – Budapest nagy ferencjózsefi pompájú sugárútja – végén elhelyezett millenniumi emlékmű mögött kissé gondozatlannak ható zöldterületre érkezik. Ennek fái között középkorinak tetsző vár sziluettjét vélheti felfedezni. A zöldterületet magyarul Városligetnek hívják. 1813-ban Európa egyik legrégibb közparkjaként létesült itt, és az akkor még túlnyomóan német ajkú helyi lakosság Stadtwäldchennek nevezte. A gyorsan növekedő városnak nagyon is szüksége volt erre a parkra. A városi zöldterület ugyanakkor minduntalan kívánatosnak tűnt más hasznosításra – így történt 1896-ban Magyarország ezredéves ünnepsége alkalmából, amikor a Városliget nagy részét ideiglenes kiállítási épületek borították el. Állandó intézménnyé alakult a középkorinak vélt „Vajdahunyad vár”. Az építészeti kollázs az akkori Magyarország ismert, a románkortól a barokkig terjedő épületeinek szabad parafrázisa a távoli szemlélőre számított sziluettjével a névadó erdélyi várra emlékeztet.
Kulturális épületek
Budapest urbánus minőségét különféle befolyások veszélyeztetik – a periférián nagy területű bevásárlóközpontok, bent egybeesve a lepusztulással és a változtatási igények nyomásával. Ez utóbbit a Városliget esetében egy állami presztízsprojekt még fel is erősíti: a Városligetben akarják elhelyezni a Nemzeti Galéria és a Ludwig Múzeum, a Fotómúzeum, a Magyar Építészeti Múzeum, a Néprajzi Múzeum és a Magyar Zene Háza épületét, valamint a Közlekedési Múzeum bővítését.
A „múzeumi negyed” épületeit egy városépítési tervpályázat eredményeként ugyan túlnyomóan a park szegélyén és részben már most burkolattal ellátott területeken akarják elhelyezni, de egy alternatív tervezőcsoport számításai szerint a Városliget beépítettségi hányada a jelenlegi nem egész 6-ról 12-13 %-ra kettőződne meg. A már amúgy is túlzott nyomás alatt álló Városliget használata még tovább fokozódna. Úgy tűnik, hogy nem gondolták végig a szintén krónikusan túlterhelt úthálózatot érintő következményeket sem – Budapest szinte naponta forgalmi torlódásokkal küzd, súlyosan szenved a zajtól és a kipufogógázoktól. A Városligetben már eddig is a közönség által intenzíven használt létesítmények nyertek elhelyezést: az Állatkert, melyet éppen a volt Vidámpark (mondhatni, a bécsi „Wurstlprater“ kistestvére) területével bővítenek, a Mezőgazdasági Múzeum a Vajdahunyad-várban és főként – a millenniumi emlékmű két oldalán – az európai rangú gyűjteményt bemutató Szépművészeti Múzeum és az időszaki kiállításoknak otthont adó Műcsarnok. Az évente már most is kb. négymillió parklátogatóhoz további négy-hat millió csatlakozna.
Félreértés ne essék: Budapest múzeumi „táján” természetesen bőven van teendő. Annak, hogy a kormány ezt látja, természetesen elismerés jár, a megvalósítás viszont felismerhetően elhibázott. A Magyar Nemzeti Galériának és a Néprajzi Múzeumnak rangos elhelyezést kell biztosítani. A hórukk-módszerrel megvalósítani kívánt, becslések szerint kb. negyed és fél milliárd euró közötti nagyságrendű beruházás azonban rendkívül kérdéses. A Magyar Urbanisztikai Társaság elnöksége 2013. május 9-én szakmailag erős visszhangú, de a politika által messzemenően ignorált állásfoglalásban utalt ezen összefüggésekre és jelenleg tervezett formájában a múzeumi negyed ellen voksolt. Az állásfoglalás olyan stratégiai terv készítésének követelésével zárul, mely gazdasági szempontok figyelembevételével is megoldást kínál a legfontosabb kulturális és kormányzati épületekre, országos múzeumhálózati koncepcióba ágyazva.
A valóság ezzel szemben az, hogy szemlátomást kapitális politikai szarvasok1 akarják megörökíteni magukat a Városligetben, ha törik, ha szakad, holott liget és nem erdő. Semmi kétség: aki fizet, annak legyen beleszólása is. Ilyen, fentről elrendelt döntések azonban aligha fognak hozzájárulni a nyílt, demokratikus tervezési és vitakultúra megszilárdításához. A múzeumi negyednél a kormány a helyileg illetékes kerületi önkormányzat tulajdonában levő Városligetet a 2013. évi CCXLII. törvénnyel 99 évre vagyonkezelő ingatlanfejlesztő társaságra ruházta át. Egyúttal megvonták a városi kerülettől a szabályozási terv megalkotásának jogát és azt a főváros önkormányzatára ruházták át. Mindez annyiban nem nélkülözi a pikantériát, hogy a főváros most a központi állam kegyéből teheti azt, amit saját jogán nem tehet, nevezetesen magához von egy összvárosi jelentőségű fejlesztést szabályozó városrendezési tervet. A törvény szinte hihetetlen kitétele azonban az alábbi mondatban található (7. § 7. bek.): „A Városligeti építési szabályzat készítése és jóváhagyása során Budapest hosszú távú városfejlesztési koncepcióját, a fővárosi integrált településfejlesztési stratégiát, valamint a mindenkori hatályos fővárosi településrendezési eszközök szabályait nem kell figyelembe venni.” A város tehát a kormány szavára háttérbe tolhatja saját koncepcióit, vagy ezt el is várják.
Bojkottfelhívás
A történet ideiglenes vége egy hangos összekülönbözés. Miután egy alternatív tervezőcsoport intelligens kompromisszumos javaslatát, mely a funkciók nagy részének föld alatti, a parkot kímélő elhelyezését irányozta elő, figyelmen kívül hagyták, a projekttársaság az egyes múzeumokra párhuzamos nemzetközi építészeti tervpályázatokat írt ki. Erre 2014. február 28-án neves személyiségek, többek közt két volt budapesti főépítész, Beleznay Éva és Schneller István, valamint Körmendy Imre, a Magyar Urbanisztikai Társaság elnöke, a pályázatok bojkottjára szólítottak fel. Arra kérik az építészeket, hogy „ne vegyen(ek) részt a városliget tönkretételében” és hangsúlyozzák, hogy nem a múzeumok koncentrációjára van szükség, hanem azok átgondolt térbeli elosztására a város egészében. Eddig kb. 4700 szakember és érdeklődő csatlakozott az első aláírókhoz.
Megjelent a Neue Zürcher Zeitung 2014. június 3-iki számában
Fordította: a szerző
Dr. Brenner János
címzetes egyetemi tanár a Budapesti Müszaki Egyetemen
és várostervező Berlinben.
1A fordító megjegyzése: sajnos az eredeti szövegben szereplő szójáték lefordíthatatlan: a "Platzhirsch" német vadásznyelven nemcsak a magyar vadásznyelv szerinti "kapitális", azaz óriási nagy szarvast jelenti, hanem olyant is, amelyik uralja a terepet (ezért szerepelnek a német szövegben a "politische Platzhirsche"), és egyértelmüen erdőbe illik, nem ligetbe.
