Kepes Györgyről, aki száz éve született
A magyar avantgárd harmadik generációjához tartozott: 1926-1929 között végezte el a pesti Képzőművészeti Főiskolát többek között Korniss Dezsővel, Vajda Lajossal és Trauner Sándorral együtt.
Kepes György, a 20. század egyik legjelentősebb magyar művészének életműve olyan összetett és gazdag, hogy szinte lehetetlen néhány szóban megragadni annak lényegét. Durván leegyszerűsítő volna, ha a Kepes tárgyi hagyatékának túlnyomó részét képező festmények, fényképek, fotogrammok alapján „csak” festőnek és fotográfusnak tekintenénk.
Kepes György a technika új találmányait mint új művészeti médiumokat, a tudomány új eredményeit, felfedezéseit pedig a művészet „látómezejének” tágulásaként fogta fel. Ezekben vélte felfedezni a minden emberi érzékre ható komplex művészet megszületésének lehetőségét. A kepesi művészetvízió lényege a közösségiség: egy olyan alkotófolyamat, mely összeolvasztja az egyes emberi tevékenységeket, mesterségeket, gondolkodásmódokat. Kepes kísérletei során a művészet köztes területeit, az egyes műfajok, művészeti ágak határmezsgyéit kereste, azokat a „pontokat”, melyek elválasztják s egyszersmind összekötik a tudományos kutatást és a művészeti útkeresést mint a megismerés két formáját. Az új vívmányok, a lézer, a holográfia, az optikai műszerek, a modern filmes eljárások művészeti alkalmazásának alapjait kutatta; a különböző természeti-fizikai jelenségek, főként a fényjelenségek és a mikroszkópikus biológiai struktúrák képi-plasztikai vetületeit vizsgálta.
Kepes György 1906. október 4-én született a Heves megyei Selypen. A magyar avantgárd harmadik generációjához tartozott: 1926-29 között végezte el a pesti Képzőművészeti Főiskolát többek között Korniss Dezsővel, Vajda Lajossal, Trauner Sándorral együtt. 1930-ban évfolyamtársaival csoportos bemutatót rendeznek, melynek során magukat Új Progresszív Művészeknek nevezték. Kepes a többiekkel közösen belép Kassák Lajos Munka-körébe: ekkoriban kezd szociófotográfiával foglalkozni. Még ugyanebbenaz évben Moholy-Nagy László Berlinbe hívja, akivel Kepes ettől kezdve hosszabb ideig együttműködik filmművészeti és grafikai tevékenységében. 1937-ben az Egyesült Államokba, Chicagóba kerül, ahol a Moholy-Nagy alapította New Bauhaus tagja lett – később ennek utódintézményében, a School of Design in Chicago-ban is folytatta tanári pályáját. A Massachusetts Institute of Technology (MIT) 1946-ban hívja meg: itt az Építészeti Kar visual design professzorává avatják. Kepes 1967-ben alapítja meg az intézmény keretében működő Center for Advanced Studies-t, melyet egészen 1972-ig, nyugalomba vonulásáig vezet.
A fényképek, fotogrammok, filmek, konstruktivista jellegű festmények mellett készített néhány nagyobb méretű művet, üvegablakokat, plasztikákat is. Gyakorlati tevékenységével azonos jelentőségűek művészetelméleti munkái: A látás nyelve (1946), A világ új képe a művészetben és a tudományban (1956), A közösségi művészet felé (magyar kiadása: 1978).
A művész 2001. december 21-én hunyt el.
Az MIT nagy professzora emlékére évente átadja a Kepes Díjat. Művei jelentős része az Egyesült Államok jelentős műgyűjteményeiben, a new-york-i Brooklyn Museumban, a Whitney Museumban, illetve a washingtoni Corcorean Gallery of Artban találhatók.
1991-ben Kepes művei egy részét, mintegy 200 alkotást Eger városának adományozta, melyet a Vitkovits-házban helyeztek el. A város tervezi a gyűjtemény méltóbb és szakszerűbb elhelyezésére egy önálló intézmény létrehozását.
Haba Péter
