Kós Károly-díj 2010

Egyéni kategóriában díjban részesült Harsányi Attila, Pintér Tamás és Papp József. Közösségi kategóriában szintén három díjat adott át dr. Szaló Péter területrendezési és építésügyi helyettes államtitkár, többek között a Régi-új Magyar Építőművészet című folyóirat szerkesztőségének.

A 2010. évi Kós Károly-díjakra egyéni kategóriában 14, közösségi kategóriában 8 javaslat érkezett be. A javaslatok előzetes szakmai értékelése, illetve dr. Szaló Péter területrendezési és építésügyi helyettes államtitkár előterjesztése alapján dr. Pintér Sándor, a Magyar Köztársaság belügyminisztere döntött a díjak adományozásáról, a következők szerint:

Egyéni kategóriában kitüntetésben részesülnek (rangsorolás nélkül):

Harsányi Attila
Ahhoz a generációhoz tartozik, amely a hajdani, közismerten magas színvonalú építőipari technikumokban szerezte szaktudását, és az építészeti értékek iránti elkötelezettségét. Harsányi Attila egyik kezdeményezője volt Győr Gyárváros építészeti és természeti értékei megóvásának. Aktív közreműködésével alakult meg az „Együtt Gyárvárosért” Egyesület, amely eredményesen dolgozik a tervgazdasági időszakban elhanyagolt településrész igényes, a nemes hagyományokhoz méltó megújításán. Személyes példával, többek közt gyárvárosi lakóházának mintaszerű felújításával is hozzájárult a hagyományos településkép helyreállításához.

Pintér Tamás
Építészi pályafutását a műemlékek és általában a kulturális értékek megóvása ügyének szentelte. A Kós Károly Körnek alapító tagja, később tevékenységének fő szervezője. Kós Károly szellemi örökségének egyik avatott őrzője és terjesztője. Szakíróként és grafikusként is maradandót alkotott, így például könyvet írt Kós Károlyról, és a budapesti szecesszióról. Útirajzaiból több kiállítás és kötet is készült. Eredményesen munkálkodik a hazai és az erdélyi magyar szellemi körök kapcsolatainak fenntartásán, ápolásán.

Papp József
Debrecen Megyei Jogú Város sokoldalú és nélkülözhetetlen robotosa, aki határtalan tudásvággyal, szívósan és nagy eredményességgel kutatja a régmúlt idők viszonyait. Városi tisztviselői munkakörét sokszorosan meghaladó módon és mértékben végzi feladatait. Az általa végzett tevékenység nem csupán hasznos a Város mindennapi problémáinak megoldásában, de kutatásai nyomán a helyi kulturális örökség korábban ismeretlen értékei válnak folyamatosan ismertté. Munkásságának egyik fontos eredménye a Város belterületi városrészei névrendszerének megalkotása, amely önkormányzati határozat alapját képezte. Kezdeményezésére és közreműködésével, történeti kutatások alapján sikerült létrehozni a város első komplex, hivatalos utcanév listáját.

Közösségi kategóriában kitüntetésben részesülnek (rangsorolás nélkül):

Rácalmási Városvédő és Szépítő Egyesület
Rácalmás település önálló léte és közösségi identitása sokáig bizonytalan volt, Dunaújváros közelsége, szívó hatása miatt. Ennek az állapotnak a megváltoztatása érdekében alakult meg 1994-ben a Rácalmási Faluvédő Egyesület, amely a várossá válás alkalmából változtatta meg nevét mostani formájára, miközben tevékenysége folyamatos. Munkásságuk kiterjed a természeti és kulturális értékek feltárására és megőrzésére, a helyi hagyományok ápolására, a település szépítésére – fásítására és virágosítására, - valamint a helyi közélet szervezésére. A példamutató polgári aktivitás eredményeképpen Rácalmás ma dinamikusan fejlődő település, öntudatos, a közösségi munkából is részt vállaló lakossággal.

Régi-új Magyar Építőművészet című folyóirat szerkesztősége
A Magyar Építőművészet c. folyóiratot 1907-ben alapították. Az anyagi feltételek hiánya miatt kisebb-nagyobb szünetekkel ugyan, de már több mint egy évszázada fennáll, és vezető szerepet tölt be az építészeti tárgyú folyóiratok körében. Az utóbbi másfél-két évtized szerkesztőségi munkája jól érzékelhetően a szellemi folytonosság és a nemes hagyományok fenntartására összpontosult. A Szerkesztőség a szellemi függetlenség érdekében kellő távolságot tart az üzleti köröktől. Így némi anyagi bizonytalanság kockázatával, de sikerült a következetesen igényes építészeti-szellemi színvonalat megtartani.  A folyóirat a kortárs építészet eredményeinek ismertetése és problémáinak elemzése mellett, kellő teret szán az épített örökség védelmének is. Így például a Budapest-Erzsébetváros ingatlanfejlesztéseinek nemkívánatos mellékhatásairól az Utóirat/Post Scriptum (a Magyar Építőművészet melléklete) közölte a legteljesebb elemzést, ismertetést. Emellett a Szerkesztőség minden napirenden lévő, értékek megóvásával kapcsolatos vitában határozottan és megalapozottan állást foglal.

Szádvárért Baráti Kör
A kevéssé ismert, vagy a turisztikai központoktól távol eső hazai váraink sorsa több mint aggasztó. A Szögliget határában elhagyottan omladozó Szádvár is ebbe a körbe tartozott, amíg egy közös érdeklődés alapján szerveződött társaság el nem határozta megmentését. A társaság bátorságát, elszántságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy ez az ország egyik legnagyobb kiterjedésű várromja. Értékmentő céljaikhoz támogatásért eredménnyel keresték meg az illetékes hivatalokat, szervezeteket. Az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatósága, az ÉSZAKERDŐ Zrt., a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal területi irodája valamint Szögliget Község Önkormányzata megértéssel fogadták a kezdeményezést, és lehetőségeikhez képest segítséget nyújtottak. A Baráti Kör tagjai önkéntes munkával, kezdetben megtisztították a vár területét és falait a bozóttól, kitisztították a ciszternákat, hozzáláttak egy romokat védő, ligetes erdőszerkezet kialakításához. Később elkészült a továbblépéshez szükséges geodéziai felmérés, majd fontos falszakaszok és bástyák állagvédelme is. A Baráti Kör gyermektábort és várnapokat is szervezett, a munka folytatásához további kapcsolatokat épít.

A díjakat dr. Pintér Sándor belügyminiszter megbízásából Dr. Szaló Péter területrendezési és építésügyi helyettes államtitkár adta át 2010. december 16-án este hatkor a Duna Palotában.