A múlt hét elején Budapesten tartott magyar, szlovák, cseh és lengyel (V4) építész szövetségi konferencián 12 pontban összesítették és fogadták el a közös építészetpolitikai irányelveket. A dokumentum összegzi mindazokat a szempontokat, melyek alapján a négy országban már korábban megkezdődött, és remélhetőleg mielőbb befejeződik, használatba kerül a nemzeti építészetpolitika.
A kétnapos tanácskozás második napján sajtótájékoztatót tartottak, melyen többek között a 12 pontot is nyilvánosságra hozták. Sajnos az országos médiumok nem voltak jelen az elég csekély érdeklődéssel fogadott tájékoztatón. Így elég lassúnak ígérkezik annak széleskörű megismertetése, hogy mennyire károssá vált már az építményeket létrehozó ipar, mint energiapazarló ágazat. Kálmán Ernő DLA MÉSZ elnök úgy fogalmazott, hogy 2007-es felmérés szerint a környezeti károk okozásában 50 %-ban felelőssé tehető az építés. A V4 országok építész szövetségeinek vezetői elodázhatatlannak tartják a szemléletváltást. A magyar építészeti közéletben talán sikerül minél többek számára ismertté tenni az UIA által is szorgalmazott új irányelveket, melyek alkalmazása immár nem tűr halasztást.
Tekintettel arra, hogy 2009-ben az EU soros elnökségét a Cseh Köztársaság tölti be hat hónapra, ebből az alkalomból európai építészeti tanácskozást is tartanak az EFAP (európai építészetpolitikai fórum) keretében. Legutóbb, kapcsolódva a francia elnökséghez, Bordeaux-ban tartottak EFAP értekezletet (lásd még a bordeaux-i eseményt itt).
A sajtótájékoztatón szó esett arról, hogy a négy országban milyen fázisban van jelenleg az építészetpolitikai irányelvek elfogadtatása, mert hiszen nyilvánvaló, hogy megfogalmazásuk, – ami persze az idők folyamán módosulhat majd – már valamilyen formában rendelkezésre áll. Most az a legfontosabb, hogy ezek magas szinten elfogadásra kerüljenek mind a négy országban, és szakmán kívül is minél szélesebb körben tudomást szerezzenek a lényegi pontokról. Ezáltal lesz elérhető, hogy a gyakorlatban is érvényt szerezzünk az elveknek.
A Visegrádi Négyek építész szövetségei egyetértenek abban, hogy minden tagországnak (Csehország, Lengyelország, Magyarország, Szlovákia) mielőbb ki kell dolgoznia nemzeti építészetpolitikáját. A nemzeti építészetpolitikai irányelveket műhelymunka keretében, nyilvános vitafórumokon formálják; azokat az építész és a szorosan kapcsolódó társszakmák fogadják el, a kormányzat jóváhagyásával.
Az építészetpolitikai irányelvek végül döntéshozói fórumokon, különféle nemzeti jogalkotói szinteken, illetve szakmai szabályozókban, előírásokban öltenek testet, és a nemzetközi szervezeteknél ajánlásként szerepelnek.
A V4 szakmai partnerek A Visegrádi Négyek Építészetpolitikája címmel 2008. október 13-án, 14-én Budapesten megrendezett nemzetközi konferencia alkalmával 12 pontban összesítették és fogadták el közös építészetpolitikai irányelveiket.
Budapest, 2008. október 14.
Jerzy Grochulski elnök, Lengyel Építész Szövetség (SARP)
Stefan Slachta elnök, Szlovák Építész Szövetség (SAS)
Oleg Haman elnök, Cseh Építész Szövetség (OBEC)
Kálmán Ernő DLA, elnök, Magyar Építőművészek Szövetsége (MÉSZ)
Nikos Fintikakis programigazgató, Építészek Nemzetközi Szövetsége (UIA)
Szekér László MÉSZ-UIA Megújuló Energiaforrások az Épített Környezetben a Fenntartható Jövőért munkacsoport hazai tagozatának vezetője
A folyamatról
A magyar építészetpolitikai dokumentum kidolgozását 2004 óta végzik az építész kamarák és a Magyar Építőművészek Szövetsége. 2008 eleje óta felgyorsultak az események, egyrészt, mert a környezeti változások egyre kézzelfoghatóbban érzékelhetők, másrészt, mert a világban történő energiafelhasználás szabályozatlanságának környezeti és gazdasági kihatásai egyaránt jelentősek.
A XXI. századba érve az emberiség létszáma és technikai fejlettsége olyan környezetalakító tényezővé vált, mely a föld öko- és atmoszférájára is hatással van. A fenntarthatóság kérdése, mind a nemzetközi politikában, mind a gazdaságban és a társadalom különböző intézményeiben meghatározó jelentőséggel bír.
Ezért kimondható, hogy a XXI. század építészpolitikájának az építészeti minőség és az esztétikai kívánalmak érvényesítése mellett - a kor, élet korlátaira figyelmeztetve - a természet erőinek kizsákmányolása ellen szükséges fellépnie, s a természeti körforgás harmóniájának visszaállítását kell célul kitűznie. (UIA XXIII. torinói kongresszus, 2008. június.)
A magyar építészetpolitikának olyan hosszú távú gondolkodásra kell épülnie, ami ezeket a problémákat kezeli, közmegállapodás alapján jön létre, elemezve a gazdasági, kulturális-társadalmi és környezeti állapotunkat. Ennek megfelelően fogalmazza meg a szükséges teendőket és hoz létre feladatmegosztást és cselekvési programot a különböző szervezetek között.
A Magyar Építőművészek Szövetsége a Nemzeti Építészeti Tanács (NÉT) lehetőségeivel fontosnak tartja egy olyan regionális együttműködés alapján is megvizsgálni ezt a dekrétumot, amely a hasonló geopolitikai és történelmi helyzetű országok elemzésével jön létre. Így, a készülő lengyel, cseh és szlovák építészetpolitika összevetése a magyaréval az azonosságok, és a különbségek megfogalmazásával Európán belül egy jelentős erő lehet.
Kálmán Ernő DLA, elnök,
Magyar Építőművészek Szövetsége