Még akkor is, ha a fényviszonyok és a szerkezeti preferenciák sugallta architektúra egy semleges térélményt ad, a belső infrastruktúra bonyodalmas elágazásai és csomópontjai számunkra akkor is a felületi kérget formáló erővonalakká válnak. Ekkor jön létre az az első látásra nehezen érthető formai logika, amely a síkok és szerkezetek hierarchikus rendjét erőteljesen megbontja.
A galériaszint szükségszerűen előreugró, nehéz tömege úgy tud föloldódni az összenyomott dupla térben, ha a parapetek tömegformálásában a periferiális látás által érzékelt oldalfalak is szerepet kapnak. A színek erőteljes eszközei ennek az atektonikus felületmódosításnak, ugyanúgy, mint az irányt meghatározó, integrált sávvilágítással ellátott padlóburkolatok. A kör alakú, függesztett lámpatestek a fényforrások síkját hozták lejjebb, de a lágyító hatás ellenére, újabb feszültséget keltettek a dupla magasságú térben, és - szándékunk szerint - az oldalain nyújtott teret összeszedetté tették.