Limlom kunyhó

A könnyű összeszerelésre, az építőipari hulladék anyagokra, az újrahasznosításra és a környezetben fellelhető anyagokkal való improvizálásra épít a brit Invisible Studio multifunkcionális kisháza. A tervezők szerint egy olyan prototípust dolgoztak ki, amelyet mindenki könnyen, az adott környezethez adaptálva felállíthat. Bán Dávid írása.

Hogyan építsünk könnyen, gyorsan és – brit mércével mérve – olcsón erdei házikót magunknak? Akárcsak otthon, barkácsoljunk, nézzük körbe, hogy milyen megmaradt anyagokat tudunk felhasználni és mi az a minimális beszerzés, ami építkezésünkhöz szükséges. Erre dolgozott ki egy 20.000 fontból [nagyjából 7,3 millió forint] elkészíthető prototípust a rugalmas munkamódszerekkel és innovatív módon, a könyvtárbővítéstől kezdve a családi házakon át erdei projektekig számos területen frisset alkotó, Piers Taylor alapította brit Invisible Studio. Az évek óta folyó erdei közösségi építészeti projektek egyik fő mozgatórugója, hogy „olyan szuper olcsó, sokoldalúan használható tereket hozzon létre, amelynek az adott készlet segítségével mindenki összerakhat magának és könnyen adaptálhat a megfelelő környezethez” – emelte ki a projekt lényegét Piers Taylor.

Az általunk is összeállítható, Trailernek (Equivalent #2) nevezett, 40 négyzetméteres alapterületű lakhelyként, üdülőházként, de akár munkahelyként is használható építmény anyagköltsége minimális, hiszen a terv leginkább az építőipari hulladékokra és a környező erdőkben megtalálható nyersfára alapoz. A faanyagokat minél közelebbi helyszínről származnak, annál jobban csökkentik a szállítás költségeit és annak környezeti hatásait. Az elkészült házikó a felállítás helyszínére praktikusan és egyszerűen fuvarozható: méretei nem lépik túl az engedélyezett közúti szállítási paramétereket, acél alvázszerkezetére pedig később könnyen eltávolítható, ideiglenes kerekek szerelhetőek. Maga az épület „szülőhazájában”, Nagy-Britanniában már megkapta a szükséges engedélyeket ahhoz, hogy átmeneti vagy akár állandó szálláshelyként szolgálhasson.

Az Invisible Studio tervezői a prototípust szerkezetkész állapotban saját – ideiglenes – kerekein, közúton szállították a helyszínre, majd a kerekeket leszedték, melyek aztán jó szolgálatot tettek a faanyag összegyűjtésénél is. Az épület előre elkészített vázszerkezete fagerendákból áll, a helyszínen erre erősítették fel az oldalfalak nagy részét. A házikó külső héja hullámos, üvegszálas borítást kapott és további acélelemeket a stabilitáshoz, a belső tér teljes egészében, beleértve a galériára felvezető lépcsőket is, rétegelt lemezből készült. A belső kialakításban erőteljesen domináltak a használt- és maradékanyagok, így például a felső szint korlátjait a stúdió korábbi munkáiból megmaradt sodronykötélből készítették. A galériaszinten ez kellő stabilitást és biztonságot tud nyújtani, ugyanakkor a könnyed fűzéstechnikának köszönhetően szellős, világos marad az egész belső tér. A házikó első és hátsó homlokzatát polikarbonát lapokból szerelték össze, ami ugyan akadályozza a szabad be- és kilátást, de nagy felületen biztosítja a fény beáramlását. Lényegesen olcsóbb, könnyebb és jobban szerelhető, mintha ugyanezen a felületen üveget alkalmaztak volna. Az oldalfalakra azonban szabályos, nagy felületű ablak is került, valamint a bejárati ajtó is üvegezett lett. A galéria felett tetőablakot vágtak, így a ház felülről is természetes megvilágítást kap, illetve megnyugtató látványt a lombkoronákra és az égre.

A belső famunkákban leginkább használt rétegelt lemezeket szabványos gerendahálózatra szerelték. A faanyagokban igyekeztek egyen méreteket alkalmazni, ami nagyban megkönnyíti a szerelési munkálatokat, gazdaságossá teszi a kivitelezést. A nyílászárókat használtan, vagy a kiselejtezett gyári darabokból válogatva szerezték be, a szigeteléshez pedig szintén hulladék anyagot használtak fel.

Az alpesi faházakhoz valamelyest hasonlító házikó annyiban különbözik a megszokottaktól, hogy az alsó szinten, kifelé szélesedő trapézalapban indít, majd embermagasságban fordul át az épület legtetejébe kicsúcsosodó tetőszerkezetbe. A lényegében egyterű építmény belsejében a célszerűség uralkodik, de adott esetben az elosztás tetszés szerint variálható. Az alsó szint nappaliként szolgál, középre elhelyezve egy mosogatóval egybeépített előkészítőt, - amely így egy mini konyhaként funkcionálhat, - valamint ezzel szemben egy, főzésre és a ház fűtésére is egyaránt használható kályhát. Mellette szintén roppant egyszerű módon megépítve, a nappali terétől csak egy rétegelt lemez tolóajtóval elválasztva kisebb mosdó és mellékhelyiség bújik. Ehhez szintén újrahasznosított anyagokból készítettek belső teret, amelynek a prototípusát már egy évvel korábban megalkották, amikor az erdei építészeti projekt keretében csatornázás nélküli, a termelődött anyagokat természetes módon lebontó mellékhelyiséget építettek.

A galériaszintet a házikó két ellentétes végébe pozícionálták, amelyek ezáltal két külön lakóhelyiségként funkcionálhatnak. Mindkettőhöz külön létraszerű feljárón juthatunk, de a két helyiség egy, a nappali felett átívelő függőhíddal közvetlen kapcsolatba is kerül egymással. A belső rész rugalmasan alakítható, hiszen egyszerű alapanyagait, az egyen méretű gerendákat és a sztenderd rétegelt lemez lapokat könnyen ki lehet egészíteni, így a felső térben akár jobban leválasztott hálófülke vagy dolgozószoba is létesíthető.

A prototípus ház nem előzmény nélküli, hiszen az Invisible Studio már pár éve különböző erdei projektek keretében kísérletezik a fával és az újrahasznosítható anyagokkal, korábbi ilyen jellegű építménye a Ghost Barn volt. A Tailer házikó pedig a jövőben nem fog önmagában állni, hiszen a folyamos műhelymunkák keretében további erdei építményeket szeretnének létesíteni úgy, hogy mindegyikbe bevonja a helybelieket, így ők is tapasztalatot szerezhetnek, megtanulhatják, miként lehet könnyen fellelhető anyagokból és egyszerű eszközökkel fedelet építeni a fejük fölé.

Bán Dávid