Marrákes színei
Fél évszázaddal azután, hogy Yves Saint Laurent felfedezte magának a számos későbbi munkájához ihletet adó Marrákest, a párizsi Studio KO tervezésében különleges kivitelű múzeum nyílt a francia divatdiktátor emlékére a marokkói városban. Bán Dávid írása.
„Marrákes előtt számomra minden fekete volt. Marrákes tanította meg nekem a színeket.” – nyilatkozta az algériai születésű, világhírt befutó divattervező, Yves Saint Laurent, miután 1966-ban egy kobaltkék villát vásárolt Marokkó egyik városában. Már első útján beleszeretett a város szellemiségébe, ami aztán erősen hatott munkásságára is. Az észak-afrikai város fontos szerepet játszott a tervező életében, ezért is döntött néhány évvel a hatalmas életművet kezelő Pierre Bergé - Yves Saint Laurent Alapítvány, hogy itt építi meg Afrika első, kifejezetten divat tematikájú múzeumát.
A marrákesi múzeumalapítás ötlete már 2010-ben megszületett az állandó üzleti partner – valamint rövid ideig élettárs –, az azóta szintén elhunyt Pierre Bergé fejében. Jó három évtizeddel korábban ugyanis Saint Laurent és Bergé megvásárolta a város egyik 12 hektáros, Jacques Majorelle tervezte, majd a nevét viselő kertjét, amelyet akkor a hanyatlás állapotából mentettek meg. 2010-ben lehetőség nyílt a szomszédos telek megvásárlására, ahol a francia Studio KO tervezte 4000 négyzetméteres múzeumépületben helyezték el a divatguru hagyatékának jelentős részét. A múzeum megnyitását Bergé már nem élhette meg – egy hónappal az ünnepélyes megnyitó előtt hunyt el –, de még kész közeli állapotban láthatta a Saint Laurent szellemiségét is jól magán viselő épületet. Az állandó gyűjtemény bemutatása mellett az időszaki kiállításoknak is megfelelő tereket alakítottak ki. Létesült kutatóhely és műtárgyraktár, illetve egy 6000 kötetből álló szakkönyvtár is, de helyett kapott még egy 130 férőhelyes konferenciaterem, egy könyvesbolt és egy kávézó is.
A tavaly ősszel, a párizsi társmúzeummal párhuzamosan megnyíló marrákesi épület tervezését az adott építészeti környezet, illetve a divat világában megjelenő textúrák és anyagok ihlették. Az alapvetően terrakotta téglaborítású épület színvilágában valamint tömegében jól illeszkedik az észak-afrikai környezethez, a homlokzaton azonban olyan textúrákat, fésűfogas domborodó mintázatokat vittek bele a téglasorokba, amelyek a textilek anyagmintázatát, illetve a varrásformákat vetítik bele az épület megjelenésébe. A Studio KO tervezői szerint a ház épít a helyi hagyományokra mind anyaghasználatát, mind építési technológiáját tekintve, de nagyban igyekszik követni az Yves Saint Laurent képviselte merész formavilágot is. Az épület tömegében jól egyensúlyoz a lekerekített és a sarkos megoldások között.
A belső tér lényegesen más színhatással operál, igaz, itt is határozottal érvényesül a helyi hagyományokra építő és a Saint Lauren-féle világ találkozása. Míg az előtér elegáns fehér, egyenletes falfestése egy bársonyos öltöny vonalvezetését idézi, beljebb a marokkói hagyományokból merítenek a monokróm színezett üvegek. Christophe Martin díszlettervező elképzelései szerint rendezték be az Yves Saint Laurent munkáiból felvonultató 400 négyzetméteres állandó kiállítást. Az általa teremtett sötét hangulatú termekben a kiállított munkákon kívül szinte minden fekete, így a jól megtervezett világítás zavaró hatások nélkül mutatja be az 50 különböző kollekciót – egy részük még sosem került nagyközönség elé – és az azokhoz tartozó kiegészítőket, a látogatót pedig audiovizuális tárlatvezető rendszerek segítik. A lényegében minimalizált impulzusokra építő belső környezet jól emeli ki a kiállítás tárgyakat, valamint az azok és a korszak megértését segítő egyéb dokumentumokat. Magát a tárlatot olyan tematikus szálakra húzták fel, mint a hímnem-nőnem ellentétpárja, Afrika és Marokkó világa, képzeletbeli utazások, vagy éppen a kertek. Az elkészült ruhákon és kiegészítőkön kívül különböző dokumentumok, filmrészletek, interjúk, fényképek, zenék, levelek segítik kontextusba helyezni a Saint Laurent-i életművet.
Christophe Martin tervezte a múzeum könyvesboltjának berendezését is, amelyben az igen domináns lakkozott borostyán színű polcok, egyértelműen Saint Laurent Opium parfümös üvegének színvilágát idézik. A múzeum további tereiben a hagyományos marokkói építkezési hatások és anyaghasználat kortárs módon jelennek meg, így például a mázas téglák, a gránit vagy a tölgy felbukkanása a lépcsőházban, a folyosókon, a teraszos kávézóban, az udvaron vagy a könyvtárban.
Szintén a tölgyfa dominál az előadó- és konferenciateremben, ahol filmvetítésektől kezdve szimpóziumokon át akár divatbemutatókat is rendezhetnek. Az elképzelések szerint a programban szintén jól vegyül majd a divatvilág és a hagyomány, hiszen helyet adnak konferenciáknak, de akár élő zenei koncerteknek, vagy a környező berber kultúrát bemutató eseményeknek is. Yves Taralon belsőépítész tervei alapján készült el a 75 férőhelyes kávézó, amelyben fakó faberakások keverednek a márvány felületekkel, majd mindezt ellenpontozza a terasz kanárisárga, könnyű fémszerkezetes bútorzata.
A Studio KO építészeihez, elmondásuk szerint, közel áll mind a Saint Laurent-féle extravagáns, ugyanakkor megkerülhetetlen divatvilág és maga a marokkói környezet is, épp ezért a múzeum megtervezését egy nagyon testhezálló feladatnak érezték. Sokat dolgoztak már az észak-afrikai országban, ez pedig nagyban segített megérteni azokat a hatásokat, amelyekre Yves Saint Laurent az 1960-as években rátalált. „Hatalmas boldogságot okozott számunkra, hogy részt vehettünk ebben az ambiciózus projektben, amellyel hozzájárulhattunk a 20. század legbefolyásosabb divattervezőjének történetéhez és nimbuszához.” – vallják az építészek.
Bán Dávid
